Mivel mostanában sok kedves szót kaptam itt is, ott is, ideje, hogy visszaadjak valamit. Hasonlóan kedves szavak helyett azonban arra gondoltam, azok között, akik e bejegyzés végén kommentet hagynak, kisorsolok egy libát.
Élve vagy halva.
Akik rendszeresen olvassák a blogot, különös tekintettel a gazdálkodó címszóval ellátott bejegyzésekre, azok nagyjából képben vannak; akik nem, azoknak elmondom, hogy 23 vágósúlyba érkezett libánk, illetve 5 kacsánk van a mi kis “farmunkon”. Úgy tervezzük, jövő hét végén levágjuk őket. A szerencsés nyertes eldöntheti, hogy megmenti egy szárnyas életét, esetleg végelgyengülésben hagyja majd kimúlni, megszelídíti, beidomítja kávéfőzésre, újsághordásra, netán saját kezűleg varázsolja konyhakésszé, amikor akarja – VAGY: a levágás után, immár sütésre készen veszi át tőlem.
Amennyiben a nyertes úgy dönt, élve szeretné az állatot, akkor el kell jönnie érte Keszthelyre, pontosabban egy Keszthelytől huszonegy-néhány kilométerre fekvő kis zalai faluba. Konyhakész állapotban már egyszerűbb a szállítás, de mindenképpen egyeztetünk majd a részletekről.
A játékban való részvételnek nem feltétele, hogy valaki állandó olvasóm legyen, de minden új követőnek nagyon örülök.
Jövő péntek délig, azaz október 29-e 12 óráig várom a kommenteket. Utána sorsolok, majd megbeszéljük a részleteket a nyertessel.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
hogy milyen nagylelkű vagy.
azt is lehet, hogy a nyertes viszont arra kér, hogy nálatok éljen tovább eme kétlábú?
Hááát… Mit csináljunk eggyel?
hát… most őszintén el kellett gondolkodnom, meg akarnám-e ezt nyerni! 🙂
persze, miért ne?…
Még emlékszem, amikor az udvaron lévő tócsában fecsergettek a libuskák, s micsoda gyönyörüek lettek ?! Nagyon-nagyon szépek. Gratulálok hozzájuk.
——
Nekem ez a nyár sajnos “kimaradt”, s bizony hiányoztak is a Nálad olvasott jó kis sztorik. Na de majd most, behozom apródonként a lemaradásom 🙂
nahát, sokféle játékban részt vettem már, de ennek a nyereménye eszméletlen….libuska…=)
neveznék és már alig várom a sorsolást
Minden vágyunk egy liba! 🙂
Egy hét múlva itt ülünk majd és várjuk az eredményt, megnyertük-e…:)
Zalai liba! Jujj, de jó lenne 🙂
De még meg is venném, csak ne lenne olyan messze Budapest Zalától…
Mindenesetre, ha én nyerem, dolgom van arra. Szép nagyra nőttek, tiszta gyerekkori regresszióba estem a látványtól.
Zuzka
Elnézést, csak halkan szeretném megjegyezni, hogy én mint NÉGYSZÁZADIK olvasó, előjogaim vannak a libára, miután kopasznyakunk elhalálozott… :):):)
De gyönyörű libák! Szép a színük, szép a fejformájuk… jó rájuk nézni!
Neveznék is, de ha Budapest messze van Zalától, én mit szóljak…? 🙂
Alexandra, szerintem neked Maimoni Nils Horgelson-nal küldi, ha te nyered. :):):)
Mi is szeretnénk egy libát! Nem jár előnnyel, ha mi Márton fiunk névnapi ünneplésekor fogyasztanánk el? 🙂
Márton napra egy liba, de klassz lenne! Benevezek a játékba!
Én is beneveznék a libára. Kirándulnánk is, de nagyon szívesen megismernélek “élőben” is. Minden jót, szép napokat. Csilla
Szia, ha lehet választani, én konyhakész állapotban kérném, ha valami csoda folytán megnyerném:))
15 éve nem ettem libát..Pedig nagyon vágyom rá:))Mindig gondolkozom rajta hogy veszek egyet, de most már megvárom,hátha….
beneveznék, kiváncsi vagyok:-)
puszi
Edit
Kedves Móni! Gyerekkorom óta nem ettem igazi házi libamájat kisült töpörtyűvel (anyukám tömte is őket). Annyi részre osztotta mindig a májat ahányan voltunk. Apukám mindig azt mondta viccesen “Nem jó ez, ne egyétek!”. Azóta ha valami nagyon finom mi is poénból ezt mondjuk. Így én is beneveznék, (csak a májra és a kisüthető töpörtyűre) a liba többi részét bárkinek felajánlom Márton napi pecsenyének. Eddig “csak olvasód”: P. Erzsi UI: nagyon jó az oldalad, és anyai ágon én is zalai vagyok!
Micsoda ötleteid vannak,igazán kreatív vagy:)Még sose nyertem így,hátha most..
Nahát, hogy ez milyen szuper felajánlás! Természetesen nekem is itt a helyem. A férjem imádja a libát és már ki is jelentette, hogy minden bizonnyal nekünk kedvez majd a szerencse a sorsoláson. 🙂 Csodás ünnepi ebéd lesz belőle a kislányunk közelgő születésnapján! 😉
Kedves Móni!
Benevezek a libá-sorsolásra, elsősorban azért, mert nagyon szeretnélek személyesen is megismerni Téged,….is.
Kovica
Amikor Nagylányt vártuk, nem bírtam reggelig a bálban, éjfél körül hazahozattam magam. Hazajövetelem után sorsolták a tombolát, Életem Párja nyert egy libát, de “mit kezdjünk egy élő libával?” címmel elcserélte egy üveg borra…na azóta sem volt élő libánk, most lehetne egy, ha a szerencse is úgy hozná, úgyhogy benevezek:-)))
Te tenyleg odaadnal valaki idegennek egy sokezer forintos allatot? Wow 🙂
zs
(Egyszer nyertem egy elo disznot egy tanyan rendezett szilveszteren, elmondhatatlanul sokkolo elmeny volt a ketrecben kocsin betolt rofi, mondjuk eleg reszegek is voltunk mar 🙂
A vegen eladtuk egy helybelinek szerintem kb egy csirke araert -ostoba pestiek 😛 )
Hű egy a libuska! Nagyon jól hangzik. :?)
A sütidet már kipróbáltam, a libádat még nem. 😀 Akkor most ünnepélyesen szeretnék benevezni a játékra. :)))
Én is szeretnék jelentkezni a Gőgős Gúnárért versengők táborába, ezzel is növelve a túlélési esélyeit. Pár éve egy ajándék kacsa úszta meg a fazekat nálunk. Kacsa létére libanevet kapott, Gedeonnak hívtuk, a járókelők pedig “lehattyúzták”. Így nem csoda, hogy rövid idő múlva az identitás-zavar jelei mutatkoztak nála: a kutyával együtt őrizték a házat.
Nahát, az aztán felajánlás!!
Jövök én is. Vagyis a Húgom:) Anyósáék Keszthelyiek,ők úgyis járnak arra rendszeresen, úgy gondoltam nekik “adom”:)
Köszönöm már a lehetőséget is!!
No én is benevezek… hátha pár éve nekünk is pont ilyen libánk volt(és mindig ő ugrik be, h látom libáitokat) Kezdetben 5 db kislibával startolt a liba projekt, de lelegeltek vmi. nem jót és egy maradt életben, Bibi.De ő aztán már szinte mint családtag élte az életét… Jobb házörző volt mint kutyáink. Persze aztán anyu nem kegyelmezett neki, deee bőgve ették ők, én meg se bírtam kóstolni.
Előbújok zugolvasó mivoltomból és jelentkeznék a libácskára én is. 🙂
Van kutyánk kettő, macskánk egy, a csupaszcsigák elleni biovédekezés apropóján elgondolkodtunk a futókacsán, sima magyar társa pedig itt rotyog épp a fedő alatt.
Igazán elférne melléjük egy liba is!?
Nevezünk hát! 🙂
Köszönjük a lehetőséget, Zsuzska
Kat78:
Eddig csak zugolvasó voltam, de ez a sorsolás felkeltette az érdeklődésem. Egy Márton napi konyhakész liba, egy kommentért. Jó üzlet. Beneveznék:)
Hát, lehet, hogy nem leszek népszerű, de én inkább halva szeretném! 🙂 Kár, hogy olyan messze lakunk egymástól…
Ha en nyernem, akkor gondolod elrepulne Nemetorszagba is?:D Hatha meg nem keste le a vadon elo tarsait. Itt legalabbis egesz heten vonultak felettunk… 😀
CSodaszepek lettek, gratula!
Kezdettől fogva olvasó vagyok. Nekem egy percig sem kell gondolkodnom, hogy akarnám-e a libát? IGEN, NAGYON-) Zalai vagyok, így az utazás sem okoz gondot-))
Barthaek:
Ahogy Fehérnyúl írta: szerintem Nils Holgersonnal neked is elmegy 😀
Én a lapotopkonyhaként jelentkeznék be. Ismerek ott “valakit”, aki klasszul szétbontaná és aztán egy istenit varázsolna belőle…
Puszi,
Szilvi
Én is szeretnék nyerni,jelentkezek a libuskáért.Imádom!!!Minden jót a családnak!!
Egy egész libát? Én egy libamellel is elégedett lennék 🙂 a fiam Márton 🙂
De jó 🙂
Játszom a libáért!
Köszönöm!
Köszönöm a lehetőséget, próbára teszem a szerencsémet!
Nagyon kedves vagy, szívesen elmennénk érte!
🙂
én is beneveznék – innen Várvölgyről 🙂
Szia Móni! Kár, hogy nem nyáron indult ez a szerencsejáték, augusztus elején Rédicsen voltam (mint minden nyáron). Éppen ezért áll közel a szívemhez a blogod, és néha belefacsarodik a 400 km-es távolságba…
Fagyi
Márton napja a szülőfalum fogadalmi ünnepe. Készülök libát sütni, én még nem ettem. Nálunk a Spar-ban lehet kapni. Én is beneveznék a játékba. Háború előtt nagymamám hizlalta a kóser libákat Peszachra.
Szia, én is szívesen jelentkeznék a játékra. Lelkesen olvasom mindig a bejegyzéseidet. Mi méhészkedni kezdtünk el 3 pici lány mellett, de még nem volt bátorságom neki állni a blogírásnak, de annál élvezetesebb olvasni :).
Én is szeretnék részt venni a játékban. Üdv, Ildi
Kicsit pontosítva jelentkeznék a játékra! 🙂
Nahát, nem is tudom, nekem élve vagy halva lenne-e nagyobb kihívás és liba, de férjem egy konyhakész-állapotúnak nagyon örülne. Úgyhogy benevezek.
Hűha, csatlakozom az előbújó zugolvasók közé, ez kihagyhatatlan!
Olyan sokan utaltak rád itt-ott, hogy állandó olvasód lettem, csak bejelentkezés nélkül. Na, mindjárt be is jelentkezem.
Zsuzsa
Ez igazan eredeti otlet!!!Agi
Én is nagyon szeretném azt a libát, leginkább megsütni,hátha szerencsém lesz!:-)
Én és a sütőm is benevezünk. a szállítást tűzön-vízen át is megoldom, egy Olaszországban élő barátnőmtől tanultam meg anno, mit kell kezdeni egy egész libával, de jó családból származó liba híján azóta is csak toporgok az elmélettel 🙂
Helga
Itt ülök egy ideje és gondolkozom, hogy hogyan lehet egy konyhakész liba szállítását több mint 300 km-re megoldani. Ha ötleted van akkor nevezek. Ha ott sincs ötlet átadom a lehetőséget.
Jajj, pedig olyan finom lenne!
Veszprém megyéből szívesen elautóznánk érte!
Kösz a játékot!
V.A.
Benevezek a versenybe, talán megnyerem!
🙂
Köszönöm a lehetőséget!
VZsani
Na, ha Németország, Ausztrália is nevez, akkor Erdély már csak közelebb van. Ha már úgy sincs mit csináljatok eggyel, valahogy inkább megoldjuk, hogy iderepüljön.
ja, hogy előbb meg kéne nyerni?
sebaj, a szerencse majd csak lecsap valakire.
Húú, összefolyt a nyál a számban. Nevezek én is. :o)
Kizárólag halva, de inkább sütve, sok fokhagymával. :o)
mindig itt vagyok nálad :o)
Ennek a felajánlásnak én sem tudok ellenállni és előlépek zugolvasói minőségemből. Állatorvos férjemet ajándékoznám meg a libával:-)
ez jó! Már csak a liba hiányozna az udvarból! :))) na jó még pulykánk sem volt… 🙂
Tyű, azannya! Ez ám a nyeremény! Boldog lehet majd, aki megnyeri. Ha megnyerném, én is boldog lennék… 🙂 Jó kis Márton napi ebéd lenne belőle, mellé vasi dödölle köretnek… 😉
Márton napi libapecsenye? Jajj de finom is lenne! Eszembe jutott egy kis vers, majd referálj, hogy tetszik-e?
LALI, A LILA LIBA
Lali, a konok liba,
lúdanyó makacs fia
nem álhatta fehér színét
a libanép büszkeségét
egyszer csak lúdtollát fogta
lilára kente és fonta,
így jár ezentúl – mondta.
– Jaj, jaj, kisfiam! – sipog
lúdanyó egyre csak zokog
gácsér úr kergeti,
testvére int neki,
rokona, barátja,
aki csak meglátja
egyre csak neveti, komolyan nem veszi
– Lalika megbuggyant! – mindenki hirdeti.
Anyja csak kesergi,
két szárnyát tördeli,
az apja már veréssel,
mérgesen fenyíti.
Pápaszem tanár lúd
naplóját megnézi
tanítvány fejével
megpróbál beszélni.
Lali, a lila liba,
lúdanyó konok fia
nem érti mi a hiba,
mért baj, ha színe lila.
Látják, hogy igen eszes,
jószívű, természetes.
Járja az iskolát,
jól tanul, jó barát, csak ez az egy kis hiba,
csak mert a színe lila,
mert, hogy egy lila liba,
jaj, ez már nagy galiba!
Telnek, csak telnek a napok,
hol a hold, hol a nap ragyog,
míg aztán az egyik éjjel,
üzenet jön déli széllel,
susogja a sás, a virág
ám hiába,
mert nem hallja,
nem érti meg
libafalka,
nem figyel fel a veszélyre,
a vészjósló sötét éjre,
alszik már a libavilág.
Kivéve a lila libát!
Lali hallja, Lali érzi,
sás és virág szavát érti.
Nagyot kiált:
– Veszedelem!
No lesz is nagy ijedelem!
– Erre szaladj, arra szaladj,
gyorsan, gyorsan, mihamarabb!
Jön a róka, figyeljetek,
lusta kutyák, ébredjetek!
Öreg Morzsa rögtön ugrik,
Bodri is jön, fut az útig.
Jól megtépik,
jól megrázzák,
ott is hagyja az irháját.
Megnyugszik a libavilág,
ünneplik a lila libát.
Telnek, csak telnek a napok,
hol a hold, hol a nap ragyog.
Telnek, csak telnek az évek,
Lalikánk gácsérrá érett.
Lilában ragyogó tolla,
Lúd Lilla szívét megfogja.
Egy nap aztán sok liba,
kis liba és nagy liba,
táncolnak a lagziba.
A vőlegény aznap éjjel
lila tollát levette,
és a tollát, a szép tollát
hófehérre festette.
Bizony sokan csodálkoztak,
bizony sokan sajnálták,
különleges lila színét
olyan régen megszokták.
Teltek napok, teltek évek,
nyugodtan élt sok liba,
mind egyforma, mind hófehér,
nincs is már több galiba.
Ám egyszer csak, képzeljétek,
ifjabb Lúd Lali liba
-a mi Lalink kisfia-
úgy érezte, másra vágyik,
nem áll be libasorba
ecsetet vett,
festéket vett,
és a tollát, a fehéret,
új festékbe mártotta,
ő bizony a libatollát
befestette pirosra…
sok egyforma liba közül ki kell tűnni –
azt mondta.( K. László Szilvia)
Márton napi libapecsenye? Jajj de finom is lenne! Eszembe jutott egy kis vers, majd referálj, hogy tetszik-e?
LALI, A LILA LIBA
Lali, a konok liba,
lúdanyó makacs fia
nem álhatta fehér színét
a libanép büszkeségét
egyszer csak lúdtollát fogta
lilára kente és fonta,
így jár ezentúl – mondta.
– Jaj, jaj, kisfiam! – sipog
lúdanyó egyre csak zokog
gácsér úr kergeti,
testvére int neki,
rokona, barátja,
aki csak meglátja
egyre csak neveti, komolyan nem veszi
– Lalika megbuggyant! – mindenki hirdeti.
Anyja csak kesergi,
két szárnyát tördeli,
az apja már veréssel,
mérgesen fenyíti.
Pápaszem tanár lúd
naplóját megnézi
tanítvány fejével
megpróbál beszélni.
Lali, a lila liba,
lúdanyó konok fia
nem érti mi a hiba,
mért baj, ha színe lila.
Látják, hogy igen eszes,
jószívű, természetes.
Járja az iskolát,
jól tanul, jó barát, csak ez az egy kis hiba,
csak mert a színe lila,
mert, hogy egy lila liba,
jaj, ez már nagy galiba!
Telnek, csak telnek a napok,
hol a hold, hol a nap ragyog,
míg aztán az egyik éjjel,
üzenet jön déli széllel,
susogja a sás, a virág
ám hiába,
mert nem hallja,
nem érti meg
libafalka,
nem figyel fel a veszélyre,
a vészjósló sötét éjre,
alszik már a libavilág.
Kivéve a lila libát!
Lali hallja, Lali érzi,
sás és virág szavát érti.
Nagyot kiált:
– Veszedelem!
No lesz is nagy ijedelem!
– Erre szaladj, arra szaladj,
gyorsan, gyorsan, mihamarabb!
Jön a róka, figyeljetek,
lusta kutyák, ébredjetek!
Öreg Morzsa rögtön ugrik,
Bodri is jön, fut az útig.
Jól megtépik,
jól megrázzák,
ott is hagyja az irháját.
Megnyugszik a libavilág,
ünneplik a lila libát.
Telnek, csak telnek a napok,
hol a hold, hol a nap ragyog.
Telnek, csak telnek az évek,
Lalikánk gácsérrá érett.
Lilában ragyogó tolla,
Lúd Lilla szívét megfogja.
Egy nap aztán sok liba,
kis liba és nagy liba,
táncolnak a lagziba.
A vőlegény aznap éjjel
lila tollát levette,
és a tollát, a szép tollát
hófehérre festette.
Bizony sokan csodálkoztak,
bizony sokan sajnálták,
különleges lila színét
olyan régen megszokták.
Teltek napok, teltek évek,
nyugodtan élt sok liba,
mind egyforma, mind hófehér,
nincs is már több galiba.
Ám egyszer csak, képzeljétek,
ifjabb Lúd Lali liba
-a mi Lalink kisfia-
úgy érezte, másra vágyik,
nem áll be libasorba
ecsetet vett,
festéket vett,
és a tollát, a fehéret,
új festékbe mártotta,
ő bizony a libatollát
befestette pirosra…
sok egyforma liba közül ki kell tűnni –
azt mondta.( K. László Szilvia)
Márton napi libapecsenye? Jajj de finom is lenne! Eszembe jutott egy kis vers, majd referálj, hogy tetszik-e?
Lali, a lila liba
Lali, a konok liba,
lúdanyó makacs fia
nem álhatta fehér színét
a libanép büszkeségét
egyszer csak lúdtollát fogta
lilára kente és fonta,
így jár ezentúl – mondta.
– Jaj, jaj, kisfiam! – sipog
lúdanyó egyre csak zokog
gácsér úr kergeti,
testvére int neki,
rokona, barátja,
aki csak meglátja
egyre csak neveti, komolyan nem veszi
– Lalika megbuggyant! – mindenki hirdeti.
Anyja csak kesergi,
két szárnyát tördeli,
az apja már veréssel,
mérgesen fenyíti.
Pápaszem tanár lúd
naplóját megnézi
tanítvány fejével
megpróbál beszélni.
Lali, a lila liba,
lúdanyó konok fia
nem érti mi a hiba,
mért baj, ha színe lila.
Látják, hogy igen eszes,
jószívű, természetes.
Járja az iskolát,
jól tanul, jó barát, csak ez az egy kis hiba,
csak mert a színe lila,
mert, hogy egy lila liba,
jaj, ez már nagy galiba!
Telnek, csak telnek a napok,
hol a hold, hol a nap ragyog,
míg aztán az egyik éjjel,
üzenet jön déli széllel,
susogja a sás, a virág
ám hiába,
mert nem hallja,
nem érti meg
libafalka,
nem figyel fel a veszélyre,
a vészjósló sötét éjre,
alszik már a libavilág.
Kivéve a lila libát!
Lali hallja, Lali érzi,
sás és virág szavát érti.
Nagyot kiált:
– Veszedelem!
No lesz is nagy ijedelem!
– Erre szaladj, arra szaladj,
gyorsan, gyorsan, mihamarabb!
Jön a róka, figyeljetek,
lusta kutyák, ébredjetek!
Öreg Morzsa rögtön ugrik,
Bodri is jön, fut az útig.
Jól megtépik,
jól megrázzák,
ott is hagyja az irháját.
Megnyugszik a libavilág,
ünneplik a lila libát.
Telnek, csak telnek a napok,
hol a hold, hol a nap ragyog.
Telnek, csak telnek az évek,
Lalikánk gácsérrá érett.
Lilában ragyogó tolla,
Lúd Lilla szívét megfogja.
Egy nap aztán sok liba,
kis liba és nagy liba,
táncolnak a lagziba.
A vőlegény aznap éjjel
lila tollát levette,
és a tollát, a szép tollát
hófehérre festette.
Bizony sokan csodálkoztak,
bizony sokan sajnálták,
különleges lila színét
olyan régen megszokták.
Teltek napok, teltek évek,
nyugodtan élt sok liba,
mind egyforma, mind hófehér,
nincs is már több galiba.
Ám egyszer csak, képzeljétek,
ifjabb Lúd Lali liba
-a mi Lalink kisfia-
úgy érezte, másra vágyik,
nem áll be libasorba
ecsetet vett,
festéket vett,
és a tollát, a fehéret,
új festékbe mártotta,
ő bizony a libatollát
befestette pirosra…
sok egyforma liba közül ki kell tűnni –
azt mondta.( K. László Szilvia)
Márton napi libapecsenye? Jajj de finom is lenne! Eszembe jutott egy kis vers, majd referálj, hogy tetszik-e?
Lali, a lila liba
Lali, a konok liba,
lúdanyó makacs fia
nem álhatta fehér színét
a libanép büszkeségét
egyszer csak lúdtollát fogta
lilára kente és fonta,
így jár ezentúl – mondta.
– Jaj, jaj, kisfiam! – sipog
lúdanyó egyre csak zokog
gácsér úr kergeti,
testvére int neki,
rokona, barátja,
aki csak meglátja
egyre csak neveti, komolyan nem veszi
– Lalika megbuggyant! – mindenki hirdeti.
Anyja csak kesergi,
két szárnyát tördeli,
az apja már veréssel,
mérgesen fenyíti.
Pápaszem tanár lúd
naplóját megnézi
tanítvány fejével
megpróbál beszélni.
Lali, a lila liba,
lúdanyó konok fia
nem érti mi a hiba,
mért baj, ha színe lila.
Látják, hogy igen eszes,
jószívű, természetes.
Járja az iskolát,
jól tanul, jó barát, csak ez az egy kis hiba,
csak mert a színe lila,
mert, hogy egy lila liba,
jaj, ez már nagy galiba!
Telnek, csak telnek a napok,
hol a hold, hol a nap ragyog,
míg aztán az egyik éjjel,
üzenet jön déli széllel,
susogja a sás, a virág
ám hiába,
mert nem hallja,
nem érti meg
libafalka,
nem figyel fel a veszélyre,
a vészjósló sötét éjre,
alszik már a libavilág.
Kivéve a lila libát!
Lali hallja, Lali érzi,
sás és virág szavát érti.
Nagyot kiált:
– Veszedelem!
No lesz is nagy ijedelem!
– Erre szaladj, arra szaladj,
gyorsan, gyorsan, mihamarabb!
Jön a róka, figyeljetek,
lusta kutyák, ébredjetek!
Öreg Morzsa rögtön ugrik,
Bodri is jön, fut az útig.
Jól megtépik,
jól megrázzák,
ott is hagyja az irháját.
Megnyugszik a libavilág,
ünneplik a lila libát.
Telnek, csak telnek a napok,
hol a hold, hol a nap ragyog.
Telnek, csak telnek az évek,
Lalikánk gácsérrá érett.
Lilában ragyogó tolla,
Lúd Lilla szívét megfogja.
Egy nap aztán sok liba,
kis liba és nagy liba,
táncolnak a lagziba.
A vőlegény aznap éjjel
lila tollát levette,
és a tollát, a szép tollát
hófehérre festette.
Bizony sokan csodálkoztak,
bizony sokan sajnálták,
különleges lila színét
olyan régen megszokták.
Teltek napok, teltek évek,
nyugodtan élt sok liba,
mind egyforma, mind hófehér,
nincs is már több galiba.
Ám egyszer csak, képzeljétek,
ifjabb Lúd Lali liba
-a mi Lalink kisfia-
úgy érezte, másra vágyik,
nem áll be libasorba
ecsetet vett,
festéket vett,
és a tollát, a fehéret,
új festékbe mártotta,
ő bizony a libatollát
befestette pirosra…
sok egyforma liba közül ki kell tűnni –
azt mondta.( K. László Szilvia)
Márton napi libapecsenye? Jajj de finom is lenne! Eszembe jutott Romhányi egyik verse:
A liba hattyúdala
A tömzsi, totyogó tavalyi ludat
cserbenhagyta csúful a józan öntudat.
Fennhordta a csőrét, s nyújtogatva nyakát,
gyönyörű hattyúnak képzelte magát.
Társaitól búcsút sem vett, azt se mondta: “Gá!”
Kilépett a libasorból, s elment világgá.
A legelső pocsolyánál máris vízre szállt,
és hattyúi halálához egy dalt komponált.
Egy hattyúdalt, az egyetlent, a végsőt,
a halálhívó szent, nagy éneket,
a fagyos lánggal kilobbanva égőt,
mely lebegve száll idő s tér felett.
A hattyúdalt, mit életen át érlelt
a méltóságos csönd, a némaság,
a hattyúdalt, a vádat s elégtételt,
a semmivé lett vágyak halk dalát!
Gyötrődött, töprengett a hattyúi lúd,
és költött is végül szép dalt, szomorút.
Megvárta az alkonyt, úgy zendített rá.
Zengett a bús ének: “Gá-gá-gá-gá-gá!”
Várta a szép elmúlást, a hattyúvégzetet,
várta, várta hajnalig, míg meg nem éhezett.
Gyakran sóhajt fel azóta, ha kint legelész:
– Gágogva élni könnyű – dalolva halni nehéz!
Márton napi libapecsenye? Jajj de finom is lenne! Eszembe jutott Romhányi egyik verse:
A liba hattyúdala
A tömzsi, totyogó tavalyi ludat
cserbenhagyta csúful a józan öntudat.
Fennhordta a csőrét, s nyújtogatva nyakát,
gyönyörű hattyúnak képzelte magát.
Társaitól búcsút sem vett, azt se mondta: “Gá!”
Kilépett a libasorból, s elment világgá.
A legelső pocsolyánál máris vízre szállt,
és hattyúi halálához egy dalt komponált.
Egy hattyúdalt, az egyetlent, a végsőt,
a halálhívó szent, nagy éneket,
a fagyos lánggal kilobbanva égőt,
mely lebegve száll idő s tér felett.
A hattyúdalt, mit életen át érlelt
a méltóságos csönd, a némaság,
a hattyúdalt, a vádat s elégtételt,
a semmivé lett vágyak halk dalát!
Gyötrődött, töprengett a hattyúi lúd,
és költött is végül szép dalt, szomorút.
Megvárta az alkonyt, úgy zendített rá.
Zengett a bús ének: “Gá-gá-gá-gá-gá!”
Várta a szép elmúlást, a hattyúvégzetet,
várta, várta hajnalig, míg meg nem éhezett.
Gyakran sóhajt fel azóta, ha kint legelész:
– Gágogva élni könnyű – dalolva halni nehéz!
Ahhoz képest, hogy folyton Error-ba ütköztem, mert hosszúnak találtatott a szöveg és megkerestem a másik liba-verset is, most látom, hogy mégis betette az elsőt a kommentek közé 🙂 Azért örülök, mert azt szívesebben mutattam meg, kevesebben ismerik 🙂
Igazi Márton napi liba?! Ráadásul háztájiból! Akkor most drukkolok magunknak :-)))
Én is, én is szeretnék egy libát:).
Hát ez aranyos! 🙂 Ha én nyernék, nem kellene messze szállítani!! 🙂
Hmmmmm! Micsoda nagylelkűség!
Mi nagyon szeretnénk ezt a libucit! :))))
Igazán nagy lelkű vagy!Nagyon messze van Békés megye Zalához,de ha megnyerem,megoldjuk az átvételt.
Hűséges zugolvasó vagyok. Annyian vannak erre a libuskára, hogy érdemes lenne külön-külön kisorsolni az alkatrészeket. Megelégszem egy combocskával.:)Gyönyörű példányok lettek. Gratulálok a bloghoz, a családhoz, az ötlethez.
ajajaj…. bevallom, nagyon szeretem a libát (megenni), ezért nem hagyhatom ki ezt a lehetőséget… hátha kedvez a szerencse… Mindenkinek sok szerencsét kívánok és előre gratulálok a Nyertesnek…
Tyűűű, ez igen, látom, sokan szeretitek a libapecsenyét!:)))
Azt nem tudom, Ausztráliába hogyan juttatnám el a libát, sőt, még Erdélyig sem (bár a lányom megy majd oda kirándulni áprilisban…); úgy általánosságban azt gondolom, vagy a nyertes kirándul el hozzánk, vagy majd mi a nyerteshez…:)))
Emese, köszi a verseket!:)
én is nagyon örülnék neki:) Dóri
Mindenképpen neveznék!
🙂
Csak gratulálni tudok a “baromfi udvarhoz”!! Szépen megnőttek a libuskák is.
“Kiscsaládom” nevében is szólok, amikor bátran kijelentem, hogy szívesen kirándulnánk Keszthelyre… Mivel még gyermekeink nem látták a mi “tengerünket”, így a kellemest hoznánk össze a hasznossal és beírnánk a naptárba, “2010.nov. Hatvan – Keszthely CSALÁDI KIRÁNDULÁS.
“
De legfőképp szeretnék már személyesen is találkozni azzal a személlyel, aki nap mint nap elgondolkodtat, megnevettet, néha megsirat,… és még tippeket (tuti tippeket!!!) is ad, hogy mit egyen az én drága “kiscsaládom”!!
Szóval, köszi a lehetőséget egy libára!! 🙂 🙂
részemről nagyon szeretnénk a libát- élve. a legutóbbit sajnos megszaggatta a kutya:( úgyhogy hiányzik a liba nagyon! remélem, mi nyerünk!
Szia! Moldáv Köztársaságból olvaslak(én vasi lány a férjem zalai fiú amúgy), nagyon szupi lenne egy liba(hulla).A kisfiam Márton. És aki Márton napján libát nem eszik, az egész évben éhezik…..
Szia Móni!
Micsoda egy ötlet, nálam sajna a végelgyengülés elég utópisztikus a liba számára, bár lehet hogy élvezné a tyúkok társaságát. Én sajnos ( a liba számára) a belőle elkészülő ételeket látom lelki szemeim előtt. Várom az eredményt!
Olvasgatlak egy ideje és olyan jóóó, köszönöm!
Ez a potya liba dolog nagyszerű alkalom arra, hogy nem csak tervezem, de le is írom milyen jó hozzád naponta benézni. Ezért szégyenlem is magam hiszen akár a remek dödölle receptnél is klaviatúrát ragadhattam volna, de a végső lökést a csábító libapecsenye hozta meg.
Köszönöm!!!!!!!!!!!!
Én nagyon örülnék egy konyhakész libának:O)
Próba cseresznye.. Vagy liba.. 😀 Már ha nyerek 🙂
Látom elérkezett a nagy nap!!! Úgy a libáknak, mint nektek is. Gyönyörű szépek lettek, bizony jó is lenne Márton napra egy példány belőle.:))
Sikerült beszereznetek a kopasztógépet???
Most sajnálom csak, hogy messze lakunk, mert én tutira mennék segíteni.(na nem hátsó szándék nélkül :)))bízva abba, hogy egy példány hazajön velem)
Ausztrália – Németország – Erdély.
Hmmmm! Írország is beszáll a játékba!
Mi is szeretjük a libapecsenyét! 🙂
Ha mi nyerjük, akkor ide Nektek kell elhozni a nyereményünket!!!
András + Szandra
OKÉ!!:))
Még sosem sütöttem libát – kipróbálnám :)) Nagyon kedves Tőled, hogy ilyen felajánlást tettél 🙂
Szihaj
Hű, nem hiszek a szememnek. Idetévedtem tésztakészítés ürügyén, ittragadtam egyből a dödöllekészítés miatt, és… nagyon reménykedem. Utoljára (micsoda?) kb. 15 éve láttam libát. Azóta se élve se halva, csak mesekönyvben 🙂 Szóval szeretnék nyerni egy ilyen szépet.
Amikor kicsi voltam, mi is tartottunk libát. Nagyon szerettem őket, amíg kicsi pelyhesek voltak, aztán amikor megnőttek, rettentően féltem a sziszegésüktől. 🙂
Szóval szívesen ennék most is libahusit. 🙂
Nos, nagyon szép emlékeim vannak néhai libákról. Frissítsük fel őket! Ide nekem a főnyereményt 😉
Én is bejelentkezem egy konyhakész libáért, könnyen el tudok menni érte!
Régi olvasódként, engedd meg, hogy gratuláljak az eddigi farmer teljesítményedhez és minden egyébhez. A libát csókoltatom élve-halva. Azért sültnek jobban szeretném.:) További kitartást és főleg egészséget!
Sose nyertem még se élő, se halott állatot… :)) Mondjuk, nem is pályáztam egyikre sem…:))))
Remek felajánlás ez a liba, köszönjük!
De jó lenne megnyerni!
Gellért
Játékon kívül írnék! 🙂
No nem mintha a libád ellen lenne bármi kifogásom, nagyon is kedvelem őket élve és halva is, csak nem szoktam játszani.
Zugolvasód vagyok én is, jövök mindig, nagyon kedvelem a blogodat. Most megragadnám az alkalmat, hogy gratuláljak hozzá, és az eszméletlen játékhoz is! :-)Ez a legötletesebb, legizgalmasabb felajánlás, amit eddig láttam.
Nohát, micsoda remek oldal!
Szuper infók, és még libát is lehet nyerni! 🙂
Én nem neveznék, mert olyan szerencsés vagyok, h a mamáék épp a hétvégén láttak el egy kis friss libamájjal és zsírral! 🙂 De a felajánlás egy nagyon kedves gesztus Tőled! Verocs
Vagy 10 éve ettem utoljára libát. Beszállok én is a játékba.
Hat én ezt nagyon szeretném megynerni…:)
Azt hiszem a körülöttem lebzselő gyereksereg igazán szívesen enne egy kis libát, no meg az én családom is.. szóval jöhet a liba… 🙂 Úgyis meg vagyok hívva Hévízre, hátha útba esne… 🙂 Ja, és halva kell a libuska, mert élve nem fér el a panelban… 🙂
A mi kis 30 néhány négyzetméteres bérlakocskánkban már beérett egy paradicsom, de a következő néhány a hétre ill. a következőre várható, legalább még 8! Házi liba + házi paradicsom – nem is lenne olyan rossz 😉
Egyrészt neveznék én is a versenyre, mint régi, rendszeres olvasód 🙂
Másrészt anyukámék vágtak Márton nap előtt libát, és olyan kínkeservvel szedtük ki a tollát, vagyis a toklászt… az időben vágottal nem volt ilyen gond. Nem pontosan tudom, hány naposnak kell lenniük, de legyenek meg, mert tényleg kemény melót csinál magának az ember a korán vágott libával.
🙂 Én ruha teregetésre idomítanám be,mert azt nagyon utálom! 😛
Isteni liba pecsenye. Én konyhakészen kérem. 🙂
Ruhateregetés-egybe. 😛
Ide becsatlakoznék én is 🙂
Mindig örömmel olvaslak!
Még sosem ettem libát… Bárcsak megváltozna ez:)
Bár százon felül nem sok már a nyerési esély,-de ez kiszámíthatatlan…Egy dalocska jut eszembe:”Száz liba egy sorba…”
Boglarka
Azt mondja a horoszkópom, próbálkozzak a szerencsejátékkal!
Egy liba csak nem lesz galiba!
Postán is feladod?
Én is benevezek! Remélem, én nyerek. G
Benevezek én is a libára,egy jó ok lenne a keszthelyi kirándulásra, mely régóta tervben van.
Márton napi liba… hmmm… városiak vagyunk, konyhakészen kérném, egy combját visszafaxolom cserébe :-))
egy zugolvasó, Rita
Nagyon tetszik ez az érdeklődés, de kérném azt az egy-két névtelen hozzászólót, aki semmi nevet nem adott meg, valahogy nevezze meg magát, csak hogy meg tudjam majd különböztetni őket!!
Nyugodtan hozzá csatolhatod az én nevemet a névtelenekhez. :):):) Szeretnélek megkérni, hogy az én nevemet színes papírra írjad, hogy biztosan kihúzzál engem. :):):)
Gyöngyi, látom, te nagyon szeretnéd azt a libát!!!:))
Szia!
Nos, én is benevezek. Ha tehetem, minden nap elolvasom, hogy mit írtál, és nagyon szeretem.
Ha valakit Mártonnak hívnak, az nem előny?
Márton Edit
Jujjj, Márton Edit puncsol! :):):) Ez nem ér! Mondtam már, hogy Fehérnyúl született Márton Libaüregi Nyúl Horgelson a tisztes nevem, de a barátaim csak Nils-nek szólítanak? :):):)
Csak el ne repülj V alakban, még a sorsolás előtt…:)
Konyhakész libát mi is szívesen nyernénk ám!
Detti
Móni,
Nyulatok is van? Szerintem Fehérnyúl már arra is gyúr :)))
Megdöntöttük már az eddigi legtöbb hozzászólás rekordját? 🙂
Szia Móni!
Nem mondanám magam újdonsült bloggolvasónak ,hiszen a csendes háttérből szeretem olvasni a bejegyzéseidet.Csak ugy ritkásan.Na jó, mindennap!!Épp az aznapit.Hát első kommentnek mit is irjak?!Talán azt ,hogy gratula neked.Ügyesen intézed a mindennapjaidat,irigy is vagyok.Na de mostmár térjek a libára .Érdekel a dolog!!Én is benevezek!!!!
Köszönöm mindenki nevében a nagylelkű felajánlást – Márton napot szívesen ünnepelném a Ti – konyhakész – libátokból készített pecsenyével – Köke
Én is beneveznék rá 🙂
Nyanyuska
Szeretnék én is benevezni erre az egyedi nyereményre!:))
Drága Névtelen olvasóm, aki csak ritkásan (minden nap) olvasol, írj valami nevet, mert így nem tudlak sorsolni!!!!:)
Alexandra, nyulunk nincs…
Itt a blogon ez az abszolút komment rekord.:)
Egy újabb nevező a zugolvasók közül-
🙂
nem vagyok túl jó libakopasztásban de sülve nagyon szeretem 🙂
Hm. Hát a távolság gigászi, de a libapecsenye mindent visz, úgyhogy valahogy megoldanám 🙂
Jaaaaj! De jó,hogy szólsz,még be sem mutatkoztam! Ezt a neveletlenséget!!Timi vagyok, 2 nagy kamaszfiú/16,14 évesek/,és egy aprótalpú kislány /1.5 éves/anyukája.
üdvözlettel :Timi
Köszönjük, hogy ilyen nagylelkű vagy!
Még soha nem sütöttünk meg egyszerre egy egész libát, így nagyon örülnék annak, ha mi megnyernénk meg!
Vargánya család
Én is neveznék az ötletes és valószínűsíthetően nagyon finom felajánlásra!
Én is jelentkeznék, szaporítva a már eddig sem kevés aspiránsok számát!
bocsánat, látom, kétszer is megjelent 🙂
Móni, csak szólok, hogy két Kriszti van! Én a 11. hozzászóló vagyok, a másikat most láttam itt a végefelé. (Vajon tényleg ez már a vége? Igencsak romlanak a nyerési esélyeim/-ink… :D. Gratula a kommentrekordhoz!!! Jó a motiváció!)
Mirjam, sebaj, inkább kétszer, mint egyszer sem!
Kriszti, köszi, majd figyelek. szerintem majd sorszámokkal együtt írom fel a neveket, minden hozzászólás kap egy sorszámot (de persze, aki többször hozzászólt, annak is csak egy száma lesz – báááár, lehet, ha a többszörös hozzászólásoknak növekedne az esélyük, megdöntenék valami komolyabb blogkomment rekordot…:)))
Mindig nagy örömmel olvaslak. Olyan, vagy mint egy távoli barátnő. Én is neveznék, ha lehet.
Sok sikert az életben.
Judit, köszönöm.
Hát, akkor én is adok egy esélyt magamnak. 🙂
Jaj de jó lenne. Persze az is jó lenne, ha olyanhoz kerülne aki meghagyná az életét. Én bizony megenném. 🙂
Szia!
Akkor én is szeretnék benevezni a játékba. Nagyon jó felajánlás, köszönjük szépen.
Én is halva szeretném, majd kirándulunk egyet a családdal.
Rita
Imádom a sült libacombot!
Úgy látszik, a zugolvasók zöme képes felfedni Önmagát már egy libáért is! Én is csatlakozom hozzájuk. Ilyen csábító ajánlatot nem lehet kihagyni, így, Márton nap előtt!
Leó
Én nem játszani szeretnék, hanem gratulálni a nagy 5lethez! Mennyi nyulat kiugrasztottál a bokorból, Mónika! csak ámulok…
Szia Móni!
Én új “követőnek” számítok, bár suttyomban már rég olvasgatlak (főleg ha rossz napom van, és semmi kedvem főzni…mindig kapok némi ihletet)de szívesen beszállnék a játékba a libáért.Főleg ha elkészítési tanácsot is lehet hozzá kérni, mert szerintem még soha nem ettem (és snem is sütöttem)ilyen jószágot. Üdv: Noémi
A párom Márton – ha nyerek, a libát megsütöm Márton-napra 🙂
Én is neveznék a libára, az általában nem létező szerencsém hátha most rámtalál (mármint ilyen sorsolásos dolgokban). 🙂
Ez igazán nagylelkű felajánlás. 🙂 Még sosem jártam Zalában. Már a kiruccanásért megérné. 🙂
Liba sorsoltatik, élve vagy halva 🙂
Úgy kellene, mint az egyszeri gazdánál, élve is, vágva is 🙂
Viccelődés mellett, a libusaid nagyon szépek, gratulálok.
Te fogod vágni, kopasztani? Elteszed a tollát?
MEGVAN A KOPASZTÓGÉP! Úgyhogy már egészen reális a hétvégi tömeges libamészárlás. Szombaton vagy vasárnap lesz, úgyhogy minden potenciális nyertest kérek, gondolkodjon el, most hétvégén tud-e kirándulni…:))
Hmm… a tollal kapcsolatban még nincs ötletem. Kellene?
Hát akkor én sem maradnék ki. Előttem már egy jó kis, aranysárga színű liba húsleves gőzölög, meg sült libacomb vöröskáposztával. Hmmmmm, nem lenne rossz. Már csak egy liba kell hozzá:))))
Nagyon szépek a libáid. Hát még sütve milyen finom lehet. Gyerekeim nem hagynak békén, hogy “nyerjünk libát”, tehát beneveznék a versenyre. (Konyhakészen szeretném)
Edesanyam mar regota kivanja a libahust,de ezt kihagyom,mert bajos lenne a szallitas.
Szia! szeretnék én is jelentkezni és, hogy gyorsabban teljen az idő a sorsolásig hoztam liba-verseket 🙂
Tordon Ákos: Libasorban
Sír a nád, a sárga nád,
jégkabátban a világ.
Nézd, a libák libasorban,
libasorban, libatollban
keresik a nyarat; hol van?
Libapapucs, libaláb
a nap sütne legalább.
De mert nem süt, gi-gá-gá,
mind elmennek világgá.
Nagy Attila
Liba
A réten liba lépeget
Lépegeti az éveket
Fölötte lepke
Színekbe keverve
Komikus ingás-ringás
A réten ő mely virágmintás
Hófehér liba halad
Zászlóshajó a nap alatt
A nap alatt amely lobog
Lépdel prüsszög és dohog
Senki a réten akire fújna
És senki aki hozzábújna
Köszi a verseket, nagyon jók!
Szia Móni,
Ennek az ellenállhatatlan játéknak én sem tudok ellenállni. gyakran olvaslak csendesen, sokszor szívemből írsz. Nálunk is négy a gyerkőc egy kis ikerpárral spékelten 🙂
Beneveznénk a libusra, szerintem fincsi lenne a Márton napi iskolai töklámpásos esti felvonulás után 🙂 egy kis finom libasült…
Én is szívesen nyernék egy konyhakész libát, csak azért konyhakészet,mert nem lenne ahol kioltsam az életét, bár azt hiszem jó móka lenne az is, nagymamámtól rengetegszer láttam gyerekkoromban.Az élő meg azt hiszem sok galibát okozna udvar nélkül.
Hogy szeretném-e, nem kérdés. Hogy inkább élve vagy halva? Mindegy. Előbb-utóbb úgyis ez utóbbi lenne belőle! De hgogy az a liba- élve vagy halva – hogyan tudna idejönni, nem tudom, szóval, ezen gondolkodtam eddig, azért nem neveztem.
Bár úgyis fölösleges volt, nem tudom, miből gondolom, hogy akár én is nyerhetnék!:P
Hali,
engem nagyon meghatott az ötlet, hogy libát adnál ajándékba valakinek, ismeretlenül is, csak úgy és csak azért, hogy több legyen az öröm a világban!
Valójában nem akartam jelentkezni, mert mi dolog az, hogy csak így, a semmiből előbukkanjak, és ajándék libára fenjem a fogam… Egyetlen mentségemül (na tessék, még mentegetőzöm is!) az szolgálhat, hogy tudom, a férjem mennyire örülne a libapecsenyének. 🙂
Szóval én is jelentkezem.
Sok sikert a vágáshoz, a libákat pedig Isten áldja az emberré lényegülés rögös útján!
Juli
Még sosem ettem libát. Persze hogy pályázok Én is!
Köszi a lehetőséget! 🙂
Akkor benevezek en is. Igaz, messze vagyok, de ha veletlenul nyernek, van egy Baratom kozel hozzatok, es annak felajanlanam ajandekba.
Anyám, hogy én miről maradtam le! Kicsit kiestem a keringésből 🙂 I love libapecsenye! Meg a mája! Meg a zsírja! Jaaaaaaaaj!!!
Gratula a kopasztógéphez!
Ha Fortuna véletlenül rám nézne libaügyileg, szeretettel küldöm a szomszédba a fagyisnak meg a családjának 🙂
Szia én is be nevezek .hátha:)
Még soha nem nyertem semmit!de egy jó kis liba pecsenye hmmmmmmm…:)jaj de jó is lenne
Milyen jó a szomszéd fagyisnak, már ketten is felajánlották neki az esetleges nyereményt, noha ő maga még nem is pályázott!!!!:))
Mi is egy zúgolvasó:)-elég rég!!!
MI “csak” ezért szeretnénk:
Márton-napi lakomák:
A hiedelem szerint ludat illik enni ezen a napon, mert, aki Márton-napján nem eszik libát, az majd egész évben éhezik.:)
Szép napot!!
Domiter Rita és a három gyerkőc
Ó milyen nagylelkű ajánlat! Szeretnénk nevezni, és köszönjük a lehetőséget. 🙂
Eszter és a gyerekek
én szeretnék jelentkezni !!!
szuper nyeremény!!!! Sülve is lehet kérni? ;D
Móni, hihetetlenül rendes vagy ezzel a felajánlással, szerintem már akkor is sok embernek szereztél örömet pusztán a felvetéssel, ha nem is nyerhet mindenki…:o))
Én is zugolvasód voltam idáig, és nem is akartam jelentkezni, de hirtelen eszembe jutott a gyerekkorom, amikor nagymamám a VIII. kerületi konyhájában tömte a Teleki téri piacon vásárolt libát, utána levágta és libatorost készített.. az egész család majd’ egy hétig libát evett, számtalan módon elkészítve…szép emlék, ezért benevezek én is, bár csak egy bontott fajtára, a tollfosztás nem erősségem..:D
Szia!
Én is jelentkeznék, még sosem sütöttem és nem is ettünk libát.( mondjuk a vegaságom miatt én most sem ennék, de a család biztos megkóstolná. 🙂
Hűha! Jó sokan vágynak a libára! Hát mi tagadás, én is:D
Móni ez mekkora ötlet! És mivel nem túl régóta keveredtem ide, így bennem most tudatosult, hogy mi egy városban élünk 😀 Az átadással nem is lenne akkor túl sok gond 😀 most már csak egy kis szerencse kell 😀
Szia,
előjöttem a liba kedvéért, Pécsről a zugolvasásból:) Indulok a libáért, vannak zalai szálak, így a szállítással sem lenne gond:)
Köszönöm a lehetőséget!
Szilvi
Beszállnék én is a játékba. Vonzó az ajándék, nagyon kedves az ötlet, a honlapodnak pedig néhány hete lelkes olvasója vagyok. Itt az ideje az első kommentnek. 🙂
Én is szeretnék jelentkezni!
Köszönöm,
Kritty
Kacsát ettem nem rég, de libát, már az idejét sem tudom mikor… talán most:)
Gratulálok a farmhoz! Igazán formás állataitok vannak:)
Szia!
Eddig csak zugolvastalak, de ezt a játékot nem tudom kihagyni! Imádom a libát! 🙂
Sose ettem még libát,nem nyertem semmit,messze is lakom…,de egy próbát megér.:))
Hát ki ne szeretne libát kapni? :)))
pepita
Nahát….:))
Szeretnék benevezni benevezni libuskára.
De jó lenne liba combot enni!:)
Eddig lebeszéltem magam, hogy úgysem én nyerném, de ha meg sem próbálom, akkor nem tudhatom van-e szerencsém! Úgyhogy hajrá… Klaudia
Én is jelentkeznék, legalább lenne ürügy egy jó kis kirándulásra
Újabb zugolvasó lép elő. 🙂 Gratulálok a blogodhoz! A liba mellével is beérném a meglevő combokhoz. 😉
Szia, mostanában akadtam rá a blogodra, leginkább az első bejegyzések egyike miatt ragadtam le nálad. Most várom a 4. gyerekünket és várható érkezése hasonló meglepődést és sokkot okozott, mint nálad. Sok erőt adnak a bejegyzéseid, igyekszem hasonlóan jó 4 gyerekes mamává lenni! köszönöm neked, és a libát szívesen ennénk mi is! szeretettel üdvözöllek
dóri
Itt a hajrában -próba szerencse- én is beszállok….a nyáron úgy se jutottunk el Keszthelyre…pedig segítettél szállást keresni:)
van hely a mélyhűtőben;), szünet lesz úgy hogy ráérünk..
A libának mekkel halnia! 🙂
Mivel akkor már szárnyalva nem jöhet hozzánk, autóval érte megyünk. Ha leszünk olyan szerencsések, hogy rajtunk múlik a liba sorsa.
A liba halva, leginkább sütve jó!
Tudom, hogy ez az elet rendje, de nem lennek kepes megolni egy libat.
Szoval, jatszanek erte, de meg el kellene dontenem mi is lenne a sorsa… O, es meg messze sem vagyunk, leven egy kis zalai faluban elek…:-)
Lehet, hogy utolsókból lesznek az elsők??? 🙂 Gá!
Lehet, hogy utolsókból lesznek az elsők???? 🙂 Gá
Én is neveznék még utolsó előtti pillanatban.Ha netán nyerek, a nagynénémnek ajánlanám fel a libát, Zalában laknak ők is.:)
Jelentkezem én is -leginkább azért, mert rendszeresen olvaslak-, bár gondolkoztam egy ideig mit is tennék a libával, ha nyernék? :-))