Töltetlen töltött káposzta
Úgy is mondhatnám, hogy kvázi töltött káposzta. Úgy vagyunk vele, mint a kvázi töltött paprikával: mindenki szereti, csak ne töltsem be a húst. Maradjanak szépen, szimplán gombócok.
A töltött káposztára tényleg igaz az a megállapítás, hogy minél többször melegítjük újra, annál jobb. Igazi téli étel, fő alapanyaga, a savanyúkáposzta önmagában talán a legértékesebb C-vitamin forrásunk a hideg hónapokban. Persze, a főzéssel sajnos a C-vitamint el is intézzük, de ettől még a töltött káposzta nagyon finom.
Sokféle változata létezik, vannak, akik a cserépedényben, sütőben készített változatra esküsznek, és vannak, akik a tűzhelyen, hatalmas lábasban főzik. Egyesek habarják, mások rántják, a harmadik tábor mindenféle sűrítés ellen tiltakozik. Én azt hittem, a tölteléket csakis savanyúkáposzta-levélbe szokás tölteni, de kiderült, bizonyos tájakon kimondottan édes káposztába csomagolják.
Szoktak is azon vitatkozni, melyik módozat az igazi, egy biztos: nem ez, ahogy én készítem. Mivel én be sem töltöm. Most ráadásul a tejföl is egy kicsit jobban “beleborult”, de ez nálunk csak előnyt jelent.
Hozzávalók (5-6 személyre):
0,5 kg savanyúkáposzta
1 fej vöröshagyma
2 tk pirospaprika
só
bors
babérlevél
1 ek szárított zöldségkeverék
A töltelékhez:
70 dkg darált hús (általában sertés, de én most pulykából készítettem)
1 tojás
2 marék rizs
só
bors
A habaráshoz:
2-3 dl tejföl
2 ek liszt
A káposztát kicsit összevágtam, hogy ne maradjanak benne hosszú szálak. Egy edénybe tettem, vizet engedtem rá, amit le is öntöttem róla. Erre azért van szükség, hogy ne legyen túl savanyú az étel.
Apróra vágtam a hagymát, és kevés olajon fonnyasztani kezdtem. Amikor pirulásnak indult, meghintettem a pirospaprikával, és ekkor le is húztam a tűzről, nehogy a paprika megégjen. Hozzáadtam a káposztát, és felöntöttem annyi vízzel, amennyi bőven ellepte. Sóztam, beletettem a fűszereket, a szárított zöldségkeveréket, majd fedő alatt főztem.
A töltelék hozzávalóit összekevertem, majd vizes kézzel gombócokat formáltam a masszából, és a forró káposztába rakosgattam. Levettem a lábas alatt a lángot, az edényt ismét lefedtem, és kb. 45 percig felé sem néztem.
Azután viszont kihalásztam a gombócokat a léből, és konstatáltam, hogy a káposzta még mindig nem puha. Úgyhogy addig főztem, amíg késznek nem ítéltem. Persze, ha az egész főzést a kuktában bonyolítottam volna le, már rég elkészültem volna, de valahogy most nem jutott eszembe.
Tehát, amikor a káposzta megpuhult, a tejfölben elkevertem a lisztet, és hirtelen beleborítottam a káposztába, majd gyorsan elkevertem. Nem szoktam hőkiegyenlítéses játékkal szórakozni, egy öreg séftől tanultam, hogy a habarást egyben nyugodtan bele lehet zúdítani a sűrítendő ételbe, mivel olyan hideg, hogy nem kezd el azonnal forrni, vagyis a liszt nem marad benne csomókban. Viszont gyorsan keverjük el, és mire az étel magához tér a sokkból, hopp, már be is van habarva. Utána már csak vissza kell bele tenni a gombócokat, egyet forralni rajta, és kész.
Hát, így esszük mi.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)