Úgy is mondhatnám, hogy kvázi töltött káposzta. Úgy vagyunk vele, mint a kvázi töltött paprikával: mindenki szereti, csak ne töltsem be a húst. Maradjanak szépen, szimplán gombócok.
A töltött káposztára tényleg igaz az a megállapítás, hogy minél többször melegítjük újra, annál jobb. Igazi téli étel, fő alapanyaga, a savanyúkáposzta önmagában talán a legértékesebb C-vitamin forrásunk a hideg hónapokban. Persze, a főzéssel sajnos a C-vitamint el is intézzük, de ettől még a töltött káposzta nagyon finom.
Sokféle változata létezik, vannak, akik a cserépedényben, sütőben készített változatra esküsznek, és vannak, akik a tűzhelyen, hatalmas lábasban főzik. Egyesek habarják, mások rántják, a harmadik tábor mindenféle sűrítés ellen tiltakozik. Én azt hittem, a tölteléket csakis savanyúkáposzta-levélbe szokás tölteni, de kiderült, bizonyos tájakon kimondottan édes káposztába csomagolják.
Szoktak is azon vitatkozni, melyik módozat az igazi, egy biztos: nem ez, ahogy én készítem. Mivel én be sem töltöm. Most ráadásul a tejföl is egy kicsit jobban “beleborult”, de ez nálunk csak előnyt jelent.
Hozzávalók (5-6 személyre):
0,5 kg savanyúkáposzta
1 fej vöröshagyma
2 tk pirospaprika
só
bors
babérlevél
1 ek szárított zöldségkeverék
A töltelékhez:
70 dkg darált hús (általában sertés, de én most pulykából készítettem)
1 tojás
2 marék rizs
só
bors
A habaráshoz:
2-3 dl tejföl
2 ek liszt
A káposztát kicsit összevágtam, hogy ne maradjanak benne hosszú szálak. Egy edénybe tettem, vizet engedtem rá, amit le is öntöttem róla. Erre azért van szükség, hogy ne legyen túl savanyú az étel.
Apróra vágtam a hagymát, és kevés olajon fonnyasztani kezdtem. Amikor pirulásnak indult, meghintettem a pirospaprikával, és ekkor le is húztam a tűzről, nehogy a paprika megégjen. Hozzáadtam a káposztát, és felöntöttem annyi vízzel, amennyi bőven ellepte. Sóztam, beletettem a fűszereket, a szárított zöldségkeveréket, majd fedő alatt főztem.
A töltelék hozzávalóit összekevertem, majd vizes kézzel gombócokat formáltam a masszából, és a forró káposztába rakosgattam. Levettem a lábas alatt a lángot, az edényt ismét lefedtem, és kb. 45 percig felé sem néztem.
Azután viszont kihalásztam a gombócokat a léből, és konstatáltam, hogy a káposzta még mindig nem puha. Úgyhogy addig főztem, amíg késznek nem ítéltem. Persze, ha az egész főzést a kuktában bonyolítottam volna le, már rég elkészültem volna, de valahogy most nem jutott eszembe.
Tehát, amikor a káposzta megpuhult, a tejfölben elkevertem a lisztet, és hirtelen beleborítottam a káposztába, majd gyorsan elkevertem. Nem szoktam hőkiegyenlítéses játékkal szórakozni, egy öreg séftől tanultam, hogy a habarást egyben nyugodtan bele lehet zúdítani a sűrítendő ételbe, mivel olyan hideg, hogy nem kezd el azonnal forrni, vagyis a liszt nem marad benne csomókban. Viszont gyorsan keverjük el, és mire az étel magához tér a sokkból, hopp, már be is van habarva. Utána már csak vissza kell bele tenni a gombócokat, egyet forralni rajta, és kész.
Hát, így esszük mi.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Nálunk van külön “nyári” és “téli” töltött káposzta. A nyárit – értelemszerűen – nyáron ettük, kaporral készült és édes káposztába, a télit viszont savanyúba tettük, a fele csupaszon maradt a finnyás unokák miatt és volt a káposzta között egy darab kolozsvári szalonna is. :o) Mindkettő tejfölös habarással.
Mi szatmári módra készítjük: édeskáposzta, paradicsommal leöntve. És sok, nem jó féle rizzsel (a jófélékkkel nem lesz jó íze), vagy, ha sikerül szerezni kukorica darával (a bolti nem jó, csak a házi dara: nagyobb szemcséjű). Ezt nem kell berántani.
Janiéknál pedig savanyított kelkáposztába tölti a család és természetesen rizs csak mutatóba van benne. 😀
De illendőségből szoktunk a másik fajtából is enni. ;-DDD
Jó ötletet adtál, rég volt! Én úgy kezdem: 2 konzerv savanyú káposzta, fűszerezem, főzöm, bele paradicsomlé, aztán a gombócok egy kg húsból fél kg rizsből, majd enyhe rántás…aztán 2-3napig eheti a család…imádják a gyerekek is! Van itthon minden hozzá, holnap meglesz!:)
s akkor ha már tölteni való lapik, jöhet a szőlőlevél, martilapi.
érdekes, gyerekkoromban a töltött paprikát “bugyiban” kértem, mert kellett a paprika íze, de a csomagolást mindig meghagytam.
s ez vajon jellemző a gyerekekre, vagy genetikailag kódolt, ergó öröklődik?
Olyan érdekes, hogy a töltött paprika nekem elképzelhetetlen volt édeskáposztával, pedig, ha belegondolok, miért is ne…?
Kukoricadarával sem hallottam még sosem, de jól hangzik, csakúgy, mint a gerslis.
A töltött paprikához pedig nálunk is mindig kell a paprika, de szigorúan csak a gombócok mellé… Néha magamnak töltök egyet-egyet.
Nálunk vegyesen készül a töltött káposzta: vannak sima gombócok, és “harasztosak”. Én teszek bele egy arasznyi kolbászt, hogy adjon egy kis füstölt ízt, se nem rántom, se nem habarom, tálaláskor teszünk mellé tejfölt. És hogy még bonyolultabb legyen: anyósom gerslivel csinálta, én rizzsel tanultam. Mivel nem nagyon eszik a gyerekek a darált sertéshúst manapság pulykából, vagy csirkéből csinálom… így is mennyei. Hmmm lassan itt az ideje főzni egy jó nagy fazékkal.
A leveleknél maradva: karalábélevél, tormalevél (a többi mellé, amit 4gyerk említett).:) Édesanyám mindig édeskáposztából készíti, anyósom mindig csak savanyúból. NYáron, ha már elfogyott a savanú, akkor a frisset savanítja be: sós-ecetes vízben érleli 1-2 napig.
Nekem az édeskáposztás-paradicsomos a kedvencem, a savanyú káposztás mellé nem jár paradicsom.
Töltetlen töltött káposztát még sosem ettem. Nálunk, aki nem akarja megenni a “zabos tarisznyát”:D, az egyszerűen kihámozza belőle a húst és úgy eszi. Habarásos, rántásos töltött káposztáról még sosem hallottam. Mi egyiket sem szoktuk, tálaláskor tejföl dukál mellé.
Viszont rizs helyett errefelé szokás a már említett kukoricakását használni vagy árpakását (azt hiszem, ez a gersli?), Székelyföldön pedig nagy divat (legalábbis régebb biztos az volt) a gombás töltt káposzta, sokféle erdei gombából. Fakanálforgató Alíznál azt hiszem, meg is van a receptje.:)
Mindegyik verzió igen jól hangzik!
Én viszont eggyel feljebb töltött paprikát írtam a töltött káposzta helyett.
Én is többnyire lapu nélkül készítem a töltött káposztát. A gombócba gerslit is teszek. Nálunk a faluban /Bükkábrány, Borsod m./ 70 zsidó család lakott a háború előtt. a paraszt emberek tőlük is átvettek néhány ételt. Mi disznó húsból készítjük, tejföllel tálaljuk.
Anyósom édes káposztából készítette, kukoricadarával. Az abaúji ruszin eredetű lakosság körében ez a verzió terjedt el.
Holnap készítem. Visszalapoztam, hogy mégegyszer megnézzem, hogy is készítetted. Nálunk sem megy töltve a káposzta.