Keszthelyi narancs, orosházi banán

Hát saját banánunk is van nekünk, magyaroknak. Ráadásul már vagy másfél százada, én meg nem is tudtam. Nem olyan banán ez, mint a costa ricai, vagy a panamai, nem is olyan, mint a magyar narancs, bár lehetne, ahogy volt például itt Keszthelyen régen narancsnemesítő. Bizony! Sajnos, az interneten csak egyetlen cikket találtam a témával kapcsolatban, azt is én írtam, már vagy tíz éve, eléggé szűkszavúan.
Szóval, Keszthelyen, az eredetileg a Festetics-kastélyhoz tartozó 2,5 hektáros területen 1945-ig hercegi kertészet működött. Az Eiffel-iroda tervezett rá egy gyönyörű pálmaházat, amely mellé aztán az ötvenes években, miután a helyi egyetem kísérleti telep céljára megkapta a területet, jónéhány nem kimondottan időtálló épületet húztak fel. Az ’50-es években pedig, amikor szovjet biológusok “úgy döntöttek”, hogy meghódítják az északi jeges területek pusztaságait az élet számára, és azt a “gyakorlati célt tűzték ki, hogy a szubtrópusi növények határát észak felé tolják, és olyan helyeken is meghonosítsák a citrusfélék (citrom, narancs) termesztését, ahol ez régebben lehetetlennek látszott” – nos, akkor nekünk, magyaroknak is lépnünk kellet. Így lettek citrom- és narancsnemesítő központok az országban, a dunántúli történetesen itt, Keszthelyen, a már említett Eiffel-féle pálmaházban, és a hozzá tartozó területen.
No de meglehetősen eltértem az orosházi banántól, amely egy, állítólag közkedvelt péksütemény, de valamiért  felénk nem ismeretes.
Ezt találtam róla:
“Az orosházi banán vörösesbarnába hajló, aranysárga színű, fényes, barázdált felületű, férfitenyérnél kicsit nagyobb (11-12 cm széles, 9-10 cm hosszú), lapos (1,5-2 cm), félig lefejtett banánra emlékeztető alakú, 70-75 g tömegű termék. Szemcsés, rásült kristálycukor díszíti, amely a süteményjelleget ízében is hangsúlyozza. Bélzete egyenletesen apró lyukacsos, kissé tömött. Búza finomliszt, margarin, cukor, tej (újabban tejpor), élesztő, tojás (újabban tojáspor), só felhasználásával készül. A történeti emlékezet szerint a termék a XIX. század második felében született. Pável Bertalan sütőmester apjánál tanulta ki szakmáját. Több helyen volt segéd, míg 1913-ban Szarvason önálló nem lett. Innen vonult be az orosz frontra katonának. Fogságából Orosházára tért vissza, ahol megnyitotta műhelyét. Itt készítette első különleges alakú briósát. Alkotása olyan jól sikerült, hogy a péksütemény egyre kedveltebbé vált, és a vásárlók az alakjáról megnevezve keresték a péknél a “banánt”, így született meg az orosházi banán, melyet ma már számos nagyüzem készít. Az orosházi banán ma már az egész országban elterjedt. Elsősorban a kisebb pékségekben állítják elő. Kézimunkaigénye nagy, technológiai lépéseinek többségét nem lehet gépesíteni. Szakmai jelentőségét mutatja, hogy a pék szakmunkástanulóknak ma is tanítják, és a tanműhelyek eladásra is gyártják.
Történeti okokból az orosházi banánnak csak üzemi előállítása ismeretes. A felhasznált anyagokból közvetlen tésztakészítési technológiával brióstésztát készítenek. Az érett tésztát osztják, majd gömbölyítik. Rövid pihentetés után kifli-sodrógépen nagykifli méretű rudakat alakítanak ki. A rúd egyik végét késsel középig, a másik véget néhány cm-re felhasítják, majd a hosszabban felvágott két tésztadarab visszafele hajtásával és a rövidebben felvágott tésztadarabok szétnyitásával megadják a végleges formát. Felületét kétszer, a kelesztés megkezdésekor és a kemencébe vetés előtt tojásozzák. A második tojásozás után díszítő cukorral megszórják, majd sütik. Újabban az oválisra nyújtott tészta felületét olajjal kenik és fahéjas, vagy kakaós cukorral hintik a felsodrás előtt. Az így töltött orosházi banán különösen közkedvelt.”
Nos, hát én is megalkottam az elképzelésem szerinti orosházi banánt, mert hogy az autentikus leírást kicsit későn olvastam el; szerintem így még jobban hasonlít a nevezett gyümölcsre, bár némi fantázia kell hozzá, de az eredetihez meg aztán végképp. Cserébe viszont tényleg nagyon finom, és alternatívát jelent, ha épp meguntuk a kakaós csigát, a túrós batyut, meg a lekváros buktát.

Első lépésben elkészítettem a jól bevált tejfölös kelt tésztám édes verzióját a következő hozzávalókból:
2,5 dl tej
4 ek cukor
2 dkg élesztő
1 tojás
10 dkg tejföl
40 dkg sima liszt
20 dkg rétesliszt
1 kk só

A kenyérsütő üstjébe öntöttem a langyosított tejet, feloldottam benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, és vártam öt percet, amíg felhabosodott. Utána hozzáadtam az összes többi belevalót, majd kb. 20 perc alatt összekevertettem. Hagytam, hogy duplájára keljen.
Akinek nincs kenyérsütője, egy nagyobb tálba öntse a liszteket, keverje el a sóval. A közepén alakítson ki egy kis mélyedést, abba öntse a langyos tejet, a cukrot, és morzsolja bele az élesztőt. Amikor felhabosodott (valamilyen oknál fogva ezt ugye úgy mondjuk, hogy felfutott), akkor üsse még hozzá a tojást, tegye bele a tejfölt is, majd szépen gyúrja össze a tésztát, és hagyja duplájára kelni.
A megkelt tésztát egyforma, 7-8 dekás gombócokra osztottam (most épp kilenc lett belőle), és újabb tíz percig kelni hagytam őket.

A gombócokat aztán kissé ovális formára nyújtottam (kb 15 cm volt a hossza), majd megkentem olvasztott vajjal, és megszórtam fahéjas kristálycukorral.

Feltekertem a lapot.

Pizzavágóval bevágtam a közepéig, és a két felet lehajtottam teljesen a henger aljáig. Itt követtem el az eltérést az eredeti “how to”-tól, mert a “banán” másik végét nem vágtam be.

Szerintem így azért jobban hasonlít egy félig elfogyasztott banánra… Nos, amikor elkészültek, sütőpapírral borított tepsire tettem őket, 50 fokos sütőben kelesztettem még 15 percig, majd lekentem tojással, és 200 fokon újabb 15 perc alatt megsütöttem.

Legközelebb azért megpróbálom kicsit vékonyabbra sodorni, mert hát lehet, hogy e telt idomok láttán az orosháziak vad tiltakozásba kezdenek, hogy ennek a süteménynek az ő banánjukhoz aztán semmi köze.

Mit mondjak erre? Nagy is, dundi is, de a miénk…

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)