Ismerős: – Négy gyereked van, ugye?
Én: – Igen.
Ismerős: – És, mit csinálsz?
Én: – Főállású anya vagyok.
Ismerős: – Azért mennyit fizetnek?
Én: – Egészen pontosan huszonötezer-hétszázkilencvenöt forintot.
Ismerős: – Gyerekenként?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
jó is lenne gyerekenként annyi:))nekem is 4 van,mármint gyerek:))
A fejenként annyi egész reális “fizetés” lenne. Mert mit csinál egy anya (nekem 2,5 gyerekem van): csecsemőgondozó, bébiszitter, korrepetáló tanár, (táp)anyagbeszerző, szakács, felszolgáló, cukrász, takarítónő, mosónő, sofőr (autó esetén), könyvelő, pénzügyekért felelős vezető munkatárs, (ha szükséges) betegápoló, elsősegély nyújtó, kisebb “műtétek” (szálka eltávolítás egy pici ujjacskából) alkalmával orvos, békebíró (civakodó testvérek szétválasztása), büntetés végrehajtó (“azzonnal kérj bocsánatot…”), pszihológus, fodrász ja és az éjszakai ügyeleti díj (rosszat álmodtam, szomjas vagyok, pisilni kell stb)
Most hirtelen több nem jut eszembe de biztos van még.
Ha ezt összeadjuk tuti még magasabb lenne a számla 😀
Hat e ztenleg erdekes beszelgetes.Ha nem is akkora a “fizetes”,mint a munkahelyen,de az orom mindenkep nagyobb szerintem,mint egy munkahelyen.Aban tenleg nagy igazsag van amit emili irt,hiszen mindez egy anya,ezek a tehendoi es meg e mellet egy anya pszichologus is hiszen meghallgatja a gyereket es tanacsot ad.Es ami a legfobb feladata egy anyanak az,hogy szeresen es mindig oda lehesen bujni hozza ha baj van.Es mindemelet meg teremtsen egy bekes,szereto,nyugodt otthont.
Bocsanat,nem vettem eszre,hogy kis betuvel irtam Emili nevet.Nem volt szandekos.
Nem gyerekenként, de hetenként … Azért megnézném, akik kiszámolták ezt az orbitális összeget, hogy oldanák meg havonta ennyiből …
Móni, ugye nem sajnáltad le nagyon az ismerőst?
És még vasalni is nekünk kell, és még project managerek is vagyunk és még a 20 nap alapszabadság sem jár…
Móni pedig még kertész és állattenyésztő is 🙂
Jaj, rég nevettem ilyen jót… 🙂
Ha gyerekenként fizetnének, akkor már elmenne! Főleg ha hetente! :)))
Ezt egyébként már tőlem is megkérdezték!
Én megelégednéd mondjuk a minimálbérrel is, szerintem más is. És akkor bizos születne is harmadik meg negyedik gyerek is egy családba.
Háháhá! A kérdése az, ami rendkívül vicces! Esetleg másik országban él?
És még amik vagyunk: korrepetítor, hangoskönyv, élő lexikon, sumákolások és eltűnt kedvenc tárgyak esetén nyomozó, két nap után kiderülő verekedések esetén oknyomozó riporter.
Különben néha eszembe jut, hogy végül is miért is ágál bárki a szülési pénzek miatt? Én nem tudok senkit, akinek pisztolyt szorítanának a fejéhez, hogy szüljél gyereket. Ezt mi választjuk, és elvileg tisztában vagyunk vele, hogy mivel jár.
A férjnek lenne bár akkora pénze, hogy ne kelljen az állam pénzével számolni!
Az állam persze serkenthet jó “fizetéssel” szülésre, otthoni gyereknevelésre, de ha nem teszi, hát nem teszi. Van gyes 3 évig. Más dolog, hogy azokkal a sirámokkal is teli van a padlás, hogy mennyire fogy a magyar. Fog is fogyni, ha a helyzet nem változik. De a lényeg akkor is ugyanaz: miért kellene haragudni az államra, hogy nem finanszírozza egy- egy család döntését a gyerekneveléssel kapcsolatban? Én például örülök, hogy ingyenes a tankönyv, de nem gondolom, hogy el kellene várnom.
Amúgy meg az jutott eszembe, hogy valószínűleg, ha az anyaságit 5szörösére növelnénk, akkor is csak egy bizonyos réteg kezdene többet szülni. Mert van egy bizonyos réteg (amelyik nem azonos az előbb említettel), aki tud annyira előre gondolkodni, hogy tudja, az anyasági 8 évesen megszűnik, és az igazi nagy kiadások még csak azután következnek. Mondjuk előbbi réteg gyermekeinek ritkán kell az egyetemi tanulást megfinanszírozni.
Igen: vagyunk főszakácsok,ápolónők,nevelőnők, taxisok, varrónők,takarítónők,mosónők,házhoz szállító bevásárló extra szolgáltató,jobbik esetén kocsival,bébicsősz,tanítónő,korrepetitor,békebíró stb.
Néha még én is felsorolom ezeket,mert bár felnőttek a gyerekek, még mindig van velük “meló”.:)Meg öröm,meg könny….
Jó a téma.
Ellenben vegyétek úgy, hogy legalább adnak ennyit is.
Nálunk a 4-ik gyerekre már gyes sem jár.
a főállású anya fogalma a bérezés témakörben nem létezik.
Amúgy ama bankár is…
Sajnos sokan a házimunkát, gyereknevelést nem értékelik. Csinálnák egy hétig legalább. Ez napi 24 órás szolgálat és ritkán van szabadság. 3 gyerekes ismerősömet sokszor a városban is megnézik, amikor testvér babakocsival közlekedik.
Igen, az a félrevezető, hogy “főállású anyaságinak” nevezi a köznyelv a GYET-et. Ha úgy nézzük, hogy ez egy támogatás, és legalább fizetik a TB-met.
Aranyos is a sztori, meg nem is. Ezért nem tudtam én elmenni a gyerekek mellett főállású anyának. Amikor még mind az 5 gyerekünk itthon volt, akkor is dolgoznom kellett mellette. Ennek az lett a következménye, hogy soha sehol nem kaptunk semmilyen kedvezményt, mert az összesen 280000 Ft jövedelmünket 7 felé osztva is mindig meghaladtuk a jogosultsági jövedelemhatárt. Egyedül az étkezésben és a tankönyvekhez járt kedvezmény. Ezért aztán nem is kértünk már semmit.
Szerencsére minden szükségest meg rudtunk teremteni, és egyáltalán nem panaszkodom. A gyerekek pedig mérhetetlen örömöt, büszkeséget jelentenek (persze gond és bánat is volt, van).
Kacagtál az arcába? Mert én itt most felröhögtem, hol él a beszélgetőpartnered?!
Hát,úgy kitört belőlem a nevetés… Meg belegondoltam, hmmm, de jó is lenne…
Nekem a saját nagymamám magyarázta el, hogy nem kevés pénz az a hatszor huszonakárhány…mondatm si neki, hogy az tényleg nem. :)))
🙂
őszintén szólva nemrégiben gondolkodtam el azon, mikor felszállt a villamosra egy sokgyerekes anyuka és szétgurultak a gyerekei, mint az üveggolyók…
hog de szép is a nagy család. és hogy szívem szerint de jó lenne. de még meg is tudnánk oldani figyelemmel, lelkierővel stb. pénzzel biztos, hogy nem fogjuk tudni, így nem is lesz. mert azzal nem állnék a gyerekeim elé, hogy hát, fiaim, azt hittük, hogy ahova ád bárányt, oda legelőt is, aztán legelőt mégsem ádott…
Szia Móni!
néha-néha olvasgatlak csöndesen, de most egy apróságot fűznék a gyermekvállaláshoz. Az hogy az ember lánya/fia hány gyereket vállal tulképp magánügy, de mivel egy nagyobb társadalmi egységben élünk nemzetgazdasági kérdés is mivel, a ti ill. mi az én gyerekeim fogják finanszírozni a jelen-jövendő nyugdíjakat stb. Mert azt ugye senki sem gondolja, hogy amit ’72-től nyolc forintjával fizetett nydjáruléként az megfialt egy elkülönített számlán havi 50-150- stb. ezres nyugdíjra. Így remélem a főállású anyaság megbecsültebb lesz, mert értéket kellene, hogy jelentsen. A társadalmilag elfogadott anya, a társadalmat/rendszert elfogadó gyermeket nevelhet, aki a társadalmat felnőttként újra finanszírozhatja. Ha hosszútávon gondolkodik az állam, ha nem akkor lsd. Németországot.
Én is voltam főállású anya, most jelenleg ápolási díjat kapok, ami forintra ugyanennyi.Vannak olyan vicces emberek,akik megjegyzik,de jó nekem,már évek óta nem kell dolgoznom.Egyébként a három gyerekemnek tizennégy betegsége van. Ezekután ki irígyli tőlem ezt a hatalmas összeget?
Gladiolus, szólalj meg máskor is…:))
Névtelen, együttérzésem, és kívánom, hogy a gyermekeid meggyógyuljanak. Nálunk csak a legkisebbnél probléma a kancsalság, és a szemklinikán tett látogatásink során mindig azzal szembesülök, hogy soha nagyobb baj ne legyen… És még ezzel is mennyi aggódás, utánajárás stb. volt eddig. Úgyhogy azt hiszem, nem nagyon tudom elképzelni, te mit élhetsz át. Ezért is kívánom, hogy történjen radikális pozitív változás az életetekben.