Rozmaringos-szilvás crumble (morzsasüti)

A szilva rozmaringgal olyannyira fenomenális, hogy verset kellene írni róla. Vagy valami szép dalt. A szilva mellett valahogy mindig automatikusan a fahéj szerepel, összetartoznak, mint “a borsó meg a héja”, én is elkönyveltem már rég, hogy a szilva fahéj nélkül félkarú óriás. Hát nem! A rozmaring legalább annyira hatásos kiegészítője, komplementer íze, mint a fahéj. Ráadásul rozmaringból van egy hatalmas bokorral a fűszerkertemben, fahéjból meg nincs.

Egyszer már bemutattam, milyen crumble-t szoktam néha összedobni, de ez a tegnapelőtti olyan jó lett, hogy aztán tegnap újra megsütöttem, és az is pillanatok alatt elfogyott. Elkészítése sem tart sokáig, úgyhogy ha van 60-70 dekányi szilvátok, ne is gondolkozzatok tovább. Tegyetek egy próbát. Különlegessége még a sütinek, hogy 4 cl mézes szilvapálinkát is öntöttem a gyümölcsre, cukrot viszont nem kevertem hozzá, és így is elég édes lett. Az alkoholtartalom miatt pedig nem kell aggódni, a kb. 55 perces sütési idő alatt az alkohol teljesen elpárolgott. Ha nem tesztek rá pálinkát, az persze egyáltalán nem baj.

Hozzávalók:

70 dkg szilva (lehet több is)

egy 20 cm-es rozmaringág

4 cl mézes szilvapálinka

1 ek liszt

A morzsához:

20 dkg liszt

5 dkg cukor

15 dkg vaj

1. A sütőt előmelegítem 200 fokra. A szilvát megmosom, kimagozom, minden szemet kettészedek. A rozmaringágról leszedem a leveleket, és apróra vágom. A gyümölcsöt elhelyezem egy jénai tálban, összekeverem az 1 ek liszttel, rászórom a rozmaringot, és meglocsolom a mézes pálinkával.

2. A morzsához a cukrot és a lisztet elkeverem egy tálban, majd kockára vágom a vajat, és gyorsan a két tenyerem között összemorzsolom a cukros liszttel.

3. A vajas-cukros lisztet elosztom a szilva tetején, és kb. 50 percre sütőbe teszem.

Nem értem, sok receptben olvastam, hogy “180 fokon 30 perc alatt aranybarnára sütjük”, de nekem ezen a hőfokon ennyi idő után szinte teljesen nyers volt még. Sokszor elkészítettem már, és 50 perc mindig kellett a kívánt szín eléréséhez.

A sült morzsakéreg alatt a szilva lekvárrá alakul, a rozmaringtól és a mézes pálinkától pedig hihetetlen finom, pikáns ízt nyer.

Szépen szeletelni nem lehet, legalábbis nekem még nem sikerült soha, de a tálból kanalazgatva a legjobb.

Langyosan!

 

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Tovább a blogra »