Valaki a napokban már hiányolta a farmos beszámolót, hát íme, itt van.
Nincs mit szépítenem rajta, félek a libáktól. Hatalmasra nőttek, és amint hátat fordítok nekik, sunyin, némán, látványos nyaknyújtogatásokkal kísérve üldözőbe vesznek, de ha megállok, megfordulok, ők fogják menekülőre a dolgot. Persze, tudom már egy ideje, hogy a libák szemetek. Emlékszem, gyerekkoromban, amikor a mamánál nyaraltam, sokat bicikliztem a faluban erre-arra, és bizony nem egyszer kergettek meg a hatalmas libák. Ezt a nyomasztó emléket idézi fel most a mi kis birtokunk baromfiudvara.
A kacsákat teljesen elnyomják, ezt a maradék ötöt már le kellene vágni tényleg, mielőtt éhen, esetleg szomjan halnak, ugyanis amint észreveszik a libák, hogy a kacsák az itatóhoz, vagy az etetőhöz közelednek, elijesztik őket. Még jó, hogy azért találnak maguknak ezt-azt.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
