Valaki a napokban már hiányolta a farmos beszámolót, hát íme, itt van.
Nincs mit szépítenem rajta, félek a libáktól. Hatalmasra nőttek, és amint hátat fordítok nekik, sunyin, némán, látványos nyaknyújtogatásokkal kísérve üldözőbe vesznek, de ha megállok, megfordulok, ők fogják menekülőre a dolgot. Persze, tudom már egy ideje, hogy a libák szemetek. Emlékszem, gyerekkoromban, amikor a mamánál nyaraltam, sokat bicikliztem a faluban erre-arra, és bizony nem egyszer kergettek meg a hatalmas libák. Ezt a nyomasztó emléket idézi fel most a mi kis birtokunk baromfiudvara.
A kacsákat teljesen elnyomják, ezt a maradék ötöt már le kellene vágni tényleg, mielőtt éhen, esetleg szomjan halnak, ugyanis amint észreveszik a libák, hogy a kacsák az itatóhoz, vagy az etetőhöz közelednek, elijesztik őket. Még jó, hogy azért találnak maguknak ezt-azt.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Szép kis baromfiudvar! A libákkal pont úgy vagyok, mint Te, egyszer megkergettek, csak úgy nyújtogatták a nyakukat, és fújtak felém, alig tudtak kihátrálni az udvarukból. Na, azóta nem jártam náluk:o)
Fenyegesd meg őket, hogy közeledik a Márton nap! :o)
Én tuti a libákat mészárolnám le.
Nagyon tetszik a humorod. 🙂
Szép kis állatkertet hoztatok össze. Legalább nem kell annyi füvet nyírnotok.
Eszti
Köszönet a legújabb beszámolóért, képekért. Nagyon szépek az állatkáitok mind egytől-egyig. Nem irigyellek a pucolásért, de a sok finomságért egy kicsit továbbra is.:))
A kopasznyakú-t nehogy levágjátok! Legyen ő a címerállatotok.
Ha máshogy nem tudom megmenteni az életét, örökbe fogadom. Fizetném az élelme és az istáp díját.:):):)
(Vigyázz! Elindítom a fogadj örökbe egy állatot Maimoni farmjáról, aztán éhen maradtok. :):):))
Pedig de szépek a libák! Meg a birkák is tetszenek.
Nálunk a lagúna partján él egy csomó kacsa, több fajta, és van köztük egyetlen egy fehér házi liba.
Ez a liba hozzácsapódott egy vadkacsához. Tavaly láttam őket együtt, egy csomó kiskacsát terelgettek, mint egy család. Hogy a liba csak a mostohaapja volt a kacsáknak vagy az édesapjuk – azt nem tudom, ehhez nem értek, de hogy édesek voltak együtt, az biztos 🙂
Ugye-ugye? 😀
Bár én legjobban a gúnároktól félek továbbra is.
A birkák nagyon helyes, kis nyugisak 🙂
Vera
Csatlakozom a mentsük meg a kopasznyakút-akcióhoz! :)) Olyan aranyos – természetesen a többiekkel együtt! Kacsa kontra liba ügyben nálam is a liba állna vesztésre! :))
Kérlek nézz be hozzám. Vár valami.
http://elkeszitettem-megmutatom.blogspot.com/
Örülök, hogy tetszik!
Altair, én is a libákat vágnám le inkább, de ők 23-an vannak, a kacsák meg csak öten…
Ki szeretné még megmenteni a kopasznyakút? Ha meglesz a 400. állandóolvasóm,esetleg ennek örömére kisorsolom a a jelentkezők között… Na??
A kopasznyakú pártján állok! :)))
Hu de tetszik a farmotok…nemregiben meg irigykedtem volna…de ma mar a mi farmunk is alakuloban van:-)
Es a kopasznyakukat szivessen orokbe fogadom:-)