Breton szilvatorta – valahol elszúrtam…
De hol?
Egyik kedves olvasóm, Gabika kérdezte, tudok-e valami jó szilvás receptet, és el is kezdtem keresgélni; mert hát van ez a szilvás quiche, meg lehet szilvásgombóc, vagy világbajnok szilvalekvár, és innentől kezdve mindenféle szilvalekváros süti, de bizony, én is beláttam, ezt a szilvás palettát illene szélesíteni.
Találtam egy eszméletlen jó receptet Lilahangyánál: a breton szilvatortát. Nagyon jól nézett ki, rövid hezitálás után neki is láttam. Az is biztosított afelől, hogy jól választottam, hogy a kommentekben többen jelezték, elkészítették a sütit, és nagyon finom lett. A recept tehát jó.
Még a mérlegemet is bevetettem, biztosra akartam menni. Tehát tuti, hogy a tésztához
25 dkg hideg vajat morzsoltam el 30 dkg liszttel, ebbe 4 tojássárgát és 20 dkg cukrot kevertem. Összegyúrtam – kicsit ragacsos volt -, és a hűtőbe tettem, amíg a diós szilvatölteléket elkészítettem.
Ehhez kellett:
1 kg szilva
10 dkg darált dió
3 ek (7 dkg) cukor
1 tojás
1 ek rumaroma
Szép nagyszemű szilvát kaptam, ezeket kimagoztam, de úgy, hogy a szemek egyben maradjanak. A darált diót összekevertem a cukorral, a tojással és az aromával, és ebből a töltelékből mindegyik szilvába tettem egy teáskanálnyit. A diótöltelék ezzel nagyjából el is fogyott, és eszembe jutott, hogy a flódniban micsoda remek együttest alkot a dió, a szilvalekvár és a mák – igaz, almával kiegészítve, de az most mindegy -, hát legyen ebben is mák! Ezért aztán gyorsan készítettem egy kis máktölteléket:
10 dkg darált mákot,
3 ek cukrot (7 dkg) felfőztem
7 cl tejjel, és kevertem hozzá
1 nagy ek szilvalekvárt és
1 ek rumaromát.
Bekapcsoltam a sütőt 200 fokosra.
Elővettem a tésztát a hűtőből, és két részre osztottam. Az egyik felét kinyújtottam, s egy kerek tortaformát kibéleltem vele úgy, hogy egy kis pereme is legyen.
Villával megszurkáltam, és 10 percre a 200 fokos sütőbe tettem.
Pár perc múlva azonban megrökönyödtem: a peremre felhúzott tészta lefolyt, semmi nem maradt a forma oldalán, és a sülő tésztából helyenként kivált a vaj.
Ajjaj, mi lesz ebből…? – ültem sóhajtozva a sütő ajtaja előtt, és a tíz perc elteltével kivettem a tésztát. Nagyon lágy volt, ezért óvatosan egyengettem el az alján a mákos tölteléket, és szépen kiraktam a diós szilvával. A sütő hőfokát visszavettem 180 fokra.
A szilvákat befedtem a tészta másik felével, oldalt lenyomkodtam, a tetejét villával megszurkáltam. Zavaromban el is felejtettem tojással lekenni, így tettem a sütőbe 50 percre. Mivel 40 perc után még teljesen nyersnek láttam, 190-re emeltem a hőmérsékletet, és még 25 percig sütöttem. A tészta
ekkorra szép piros lett, de nem olyan, mint Lilahangya, vagy mások fotóján. Szépen rásimult ugyan a szilvaszemekre, de helyenként el is szakadt, a vaj pedig kivált, és kis tócsákban összegyűlt a szilvák közti mélyedésekben. Ez, mire a torta kihűlt, beszívódott, de gondolhatjátok, hogy meglátszott a tészta állagán. Nem linzerszerű volt, annál sokkal jobban törött, roppant. Ettől az apróságtól eltekintve azonban nagyon finom süti kerekedett belőle.
Ezt onnan is tudom, hogy a nagyobbik lányom ma reggel, amikor látta, hogy előveszem a hűtőből, önkéntelenül felkiáltott: húú, anya, azt tegnap este kóstoltam, iszonyú jó!
Tehát jó, finom, de valami mégsem úgy sikerült, ahogy kellett volna. Nem pihentettem eléggé a tésztát? Másoknál láttam, hogy kevesebb cukorral, kevesebb tojássárgájával készítették – de így is jónak kellett volna lennie, hiszen Lilahangyának ezekkel az arányokkal sikerült.
Szerintetek mi lehetett a hiba?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)