Croissant

Három napja croissant-okat sütök, próbálgatom a recepteket, a családom tiltakozik, uh, anya, már megint croissant, miért, mi a baj a croissant-nal, más gyerek örülne, ennyit ehetne belőle, nektek meg jódolgotokban már ez sem tetszik…

Engem a gasztrobloggerség kötelez. Ha egyszer megígértem, hogy tesztelem és bemutatom, hát azt teszem, te meg csak egyed, fiam, azt az áfonyalekváros croissant-t, ne panaszkodj.

Háromféle receptet próbáltam.

Az egyik egy korábbi kísérlet, Limara expressz croissant-ja, ami kevésbé macerás, mint “igazi” leveles tésztát gyúrni, nyújtani, hajtogatni, pihentetni, nyújtani, hajtogatni, pihentetni, nyújtani – azért van munka vele bőven. De óriási sikert arattam vele. Most egy még könnyebb változatra hívta fel a figyelmemet Chef Viki, amiért ezúton is szeretném kifejezni hálámat. Ezt a módszert Max mutatta be nem is olyan régen, és bár akkor is felkeltette az érdeklődésemet, végül elfeledkeztem a megvalósításáról. Na de most, a “mit csomagoljak tízóraira” szorításában élve kipróbáltam, és tényleg nagyon jó, előnye is, hátránya is van Limara receptjéhez képest, tény, hogy gyorsabb – de azért ez sem abszolút kezdőknek való feladat; a tészta csúszkál és körülöttünk minden vajas – szegény fényképezőgép… – az eredmény viszont kárpótol. Most ezt a verziót mutatom be, ezúton is köszönettel az aranykezű fagylaltosmesternek.

Készült belőle lekváros croissant, majd másnap virslis fonat, ez utóbbit nem sikerült megörökítenem.

Hozzávalók a kelt tésztához:
3 dl tej
2 tk cukor
2,5 dkg élesztő
1 tojás
10 dkg tejföl
2 ek olaj
1 kk só
70 dkg liszt
A rétegezéshez:
20 dkg vaj
A tetejére:
1 tojás
A langyos tejet beleöntöm a kenyérsütő üstjébe, feloldom benne a cukrot, majd az élesztőt is belemorzsolom, Úgy tíz perccel később, amikor az élesztő felhabosodott, a többi hozzávalót is beleteszem a felsorolás sorrendjében. Elindítom a gépet, és kb, húsz perc alatt szép, rugalmas tésztát dagasztatok. Kb. fél óra alatt duplájára kelesztem.
Amikor megkelt, gyúrólapra borítom.
Kinyújtom.
Rákenem a vajat.
A képen látható módon bevágom a tésztát.

Aztán az egymással szemben levő “elemeket” egymásra hajtom.

Először a sarkokat, majd végül a téglalapokat.
Ilyen csomagot kapok végül. 
10 perc pihentetés után a “csomagot” kinyújtom, bevágom, és az előző metódussal megegyezően összehajtom, de ekkor már nem teszek rá újra vajat.
Szép réteges tésztát kapok.
Ezt aztán háromszögekre vágom, lekvárral, vagy pudinggal, vagy amivel éppen kedvem szottyan, megtöltöm. Ha a tészta nem egészen úgy viselkedik, mint a bolti leveles – mondjuk, elcsúszkálnak a rétegek – őrizzük meg nyugalmunkat. A készterméket pedig nemes egyszerűséggel nevezzük rusztikusnak.
A töltött sütiket sütőlapra ültetem, lekenem felvert tojással, és – vagy hűtőbe teszem, és csak másnap reggel, vagy azonnal -180 fokos sütőben kb. 30 perc alatt szép pirosra sütöm.
A végei finom ropogósak, a belseje foszlós… Hát most mondjátok meg, hogy lehet ezt megunni?
Ma kipróbáltam a Max által felfedezett eredeti receptet (a hajtogatás módjában van egy egészen kis különbség), ezt reggel fogom sütni, viszem a kollégáknak a munkareggelire – aztán majd beszámolok, hogyan sikerült.

Hasonló bejegyzések:

Amikor a croissant találkozik a muffinnal, abból lesz a cruffin! Marcipános croissant Előétel: paradicsomos korongok Gyors desszert leveles tésztából

 

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Tovább a blogra »