Mai Móni

Bazi nagy zalai parasztlagzi

Abban talán mindenki egyetért velem, hogy a legkiemelkedőbb családi esemény az esküvő. Éppen ezért tájegységenként különböző hagyományok kapcsolódnak hozzá, amelyeket a falvakban még ma is őriznek. Én egy zalai parasztlakodalomról tudok beszámolni, hogyan is történt ez 2010. augusztus 28-án.
A lakodalomra való sütés-főzés a nagy esemény előtt öt nappal kezdetét vette; az asszonyok (öten-hatan) elkészítették azokat a süteményeket,amelyek jó sokáig elállnak: a mézeseket, a szalalkális, illetve a vajas tésztákat. Két nappal korábban levágtak két disznót, és rengeteg tyúkot, a húsokat előkészítették, hogy az esküvő napján már “csak” sütni kelljen.
A szertartás este hatkor kezdődött, előtte a lányos háznál gyülekezett a vendégsereg. Aztán jó negyedórával az indulás ideje előtt megérkezett a házhoz a vőlegény a vőféllyel, hogy kikérje a menyasszonyt. Ebből láthattok egy kis részletet, felocsúdásomtól a menyasszony búcsúzó szövegéig.

Mindenképpen szólnom kell a vőfélyről, aki egészen lenyűgözően alakította szerepét, a fenti kikérőn kívül az összes verset fejből mondta, beszélgetett a násznéppel, a kisgyerekekektől kezdve a legöregebbekig mindenkihez volt néhány mondata, emellett pedig – feladatának eleget téve – az egész eseményt végigvezényelte. Szeretném felhívni a figyelmet a kalapra és a botra (amelyre a korábbi esküvők főszereplői kötötték rá szalagjukat emlékképpen), amelyek a vőfély hagyományos kellékei.

Először a polgári, majd a templomi esküvőre került sor, ezek után indult a násznép a lakodalom helyszínére, amely ezúttal a helyi művelődési házat jelentette.

Először csak azt hittem, az ajtóban keresztbe helyezett seprűnek pusztán a násznép idő előtti bejutását akadályozó szerepe van, ám kiderült, hogy a menyasszonynak feladata 1. hamar észrevenni, 2. jó messzire elhajítani, mert állítólag akkor ügyes menyecske válik belőle.
A terem ajtajában többféle aperitiffel várták az érkezőket, akik közül sokan – legalábbis a szokások ismerői – egyből táncra is perdültek. Közel félóra várakozás után felbukkant a vőfély, és rímekbe szedve közölte, hogy borzasztó bűntény történt, kirabolták a kamrát, és lehetséges, hogy nem lesz vacsora. Aztán kisvártatva megint megjelent, ő maga is egy tál levessel a kezében – és végre kezdetét vette a vacsora az első fogással, a hagyományos tyúkhúslevessel.

A leves után kihozták a benne főtt húst paradicsom- és fokhagymamártással. Ez minden várakozásunkat felülmúlóan finom volt. A magam részéről, ha mást már nem hoztak volna, akkor is elégedetten távozom. De ekkor következtek a húsok. Disznó és csirke mindenféle formációban: fasírozott, rántott szelet, töltött tekercs,  pecsenye, oldalas. Köretnek petrezselymes krumpli és csirkemájas rizs, azaz a kása. Ez utóbbinak megint csak tradicionális szerepe van.

Ugyanis, a főfogást követően előjöttek a konyhás nénik egy partvissal, és kisebb nagyobb edényekkel a kezükben, a zenekar pedig rákezdett a “Megetted a kását, fizesd meg az árát, fizesd meg az árát, megetted a kását” tartalmú dalra, ami ebben a formában a végtelenségig énekelhető, ténylegesen addig tartott, míg a szakácsnők és segítőik körbejártak a teremben, minden vendég fejét “megseprűzték”, és elvárták, hogy azok cserébe az edényeikbe aprópénzt dobáljanak.

Ezt az eseményt is a násznagy konferálta be emígyen:

Halljunk szót uraim!
Vigasságunkat búsítja egy szomorú eset,
A sürgés-forgásban egy kis baj is esett:
Ahogy a szakácsné a kását keverte
Ráfröccsent egy kevés a keze fejére.
Sírdogál szegényke, bánat nézni rája,
Jó volna elmenni a patikába.
De a gyógyszerhez, bizony urak, pénz kell,
Ezért ezt a kérést közlöm kelmetekkel:
Adjon hát mindenki, mennyit elbír zsebe,
Hogy gyógyuljon meg a szakácsné keze.
Aztán táncolhatunk derűre-borúra,
Míg a csizmánkról a talp le nem szakadna.

És így is lett; a pénzgyűjtés után ugyanis valamennyi konyhás nénit megtáncoltatták.

A húsokat még elég sokáig az asztalokon hagyták, aztán amikor elvitték, hozták a süteményeket.

Besurrantam a sütiraktárba, de végül nem sikerült megszámolnom, hányféle süteményt halmoztak fel ott – és az összeset házilag készítették. A képen látható ládák az összesnek talán a fele.

És ezek mellett már ott sorakoztak szép kis egységcsomagokban a távozó vendégek számára előre dobozolt sütik, továbbá az ifjú pár fotójával felcímkézett bor és cukros perec, amit szintén mindenki kapott.

A vacsora után már egyre jobb volt a hangulat, a legtöbben táncoltak.

11 óra felé aztán újfent megjelent a vőfély, hogy bekonferálja a menyasszonyi tortát.

Éjfél előtt az örömapa jelképesen utolsót táncolt a menyasszonnyal, aki ezután átöltözött, és eljárta élete legjobban megfizetett táncát…

A menyasszonytánc után svédasztalra szervírozták a maradék húsokat, némi disznótorost és vadpörököltet – ez utóbbi talán nem tradicionális, de nagyon finom.

A továbbiakban aztán tartott a zene, tánc hajnalig. Erről már – fájdalom – nem tudósíthattam, mivel a kisebb gyerekekre való tekintettel el kellett jönnünk.
Állítólag jövőre folytathatom az esemény tanulmányozását, ha minden igaz, az örömapa másik lánya is férjhez megy…

 

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. sedith says:

    Nagyon sok mindenben hasonlít a zalai lagzi az itteni falusi lakodalmakra. Az ételek felállása kissé más szokott lenni, nálunk előétellel várják a vendégeket, utána jön a leves, a főfogás és a torta, sütik. És időben kicsit jobban kitolódik. Pl. a menyasszonyi tánc (mert nálunk az van:)) az valamikor hajnali 3-4-kor szokott lenni. Ekkor már összegyűlt az ajándékpénz és a tánc után megy a menyasszony átöltözni. reggelire pedig teljesen új fogás szokott készülni, legtöbbször töltött káposzta vagy szintén valamiylen pörkölt főtt tésztával. A maradékot a másnap visszahívott közelebbi rokonság, az egész héten segítkező szomszédok, barátok fogyasztják el. Bővebben írtam egyszer róla itt: http://edithreceptjei.blogspot.com/2009/06/lakodalmi-menu-gasztrojatek.html

    Biztos jól éreztétek magatokat!:)

  2. Anonymous says:

    Szia! Hol voltatok Zalában lagziban? mi minden évben megyünk, rokonaink laknak ott (mi meg az ország másik végében:)) Jó volt olvasni a beszámolót, köszönöm!
    Dati

  3. jókaja says:

    Nagyon hasonlított a tegnapi ráckevei lagzira. Érdekes volt figyelni ahogy a zenében egymást váltotta a magyar – cigány – szerb – klezmer.

  4. Zsu says:

    Jaaaj a paradicsommártás a főtt hússal:) Nagymamám mindig készít, ha megyünk:)
    igazi zalai lagziban 7 éve voltam, de most olvasva Téged újraéltem…:)köszönet érte

  5. Ms. Poppy says:

    Nálunk – szintén Zalában- nem múlik el lagzi jófajta, kézzel nyújtott házi rétes nélkül, amit a leves után, de még a főétel előtt tálalnak a násznép elé, ezzel is biztosítva a gyomor gyors telődését és a kipukkadásig evést.:)
    Jó kis beszámoló lett, élvezetes volt olvasni.

  6. Alexandra says:

    De jó lagzi lehetett! 🙂
    Na, az ausztrál egészen más…

  7. Chef Viki says:

    Ez csodajól hangzik 🙂 Kb. 20 éve nem voltam ilyen lagziban!

    Ezt a seprűs témát nem értem: ha eldobja messzire, attól lesz jó háziasszony? Micsoda hagyomány 🙂

    De az a húsleves… Meg a házisütemények… Őszibarack süti, hmmmmmmm…

  8. jehudit says:

    Fú, de klassz lehetett! Vagy 20 éve nem voltam falusi lakzin.
    Alexandra! Milyen az ausztrál esküvő?

  9. jehudit says:

    Nnna kérem. Bocs, lagzi….. nem laKzi..

  10. Maimoni says:

    Sedith, hajnali 3-4 körül van csak a menyasszonyi tánc? És addig nem megy haza senki? Lehet, hoyg itt azért van előbb, nehogy sokan elmenjenek haza addigra…:))
    Dati, Zalaszentlászló nevű faluban.
    Jókaja, itt is váltakozott a lakodalmi rángatós (sej-haj Rozi, János legyen…), a diszkó (Ábrándos szép napok), de a mélypont a vonatozós blokkban volt, a Mint a mókus fenn a fán… kezdetű mozgalmi dallal.

  11. Maimoni says:

    Zsu, örülök…:)
    Ms. Poppy, én is csodálkoztam, olvasva a hagyományokról, hogy ez itt kimaradt. Úgy látszik, errefelé nem szokás.
    Alexandra, én is kíváncsi lennék, milyen az Ausztrál!
    Viki, ez a seprűs dolog nekem is magas. És igen, a sütik!!! Nagyon jók voltak (Kóstolgattam, bizony!)
    Jehudit, én is régen voltam igazi parasztlagzikban, még gyerekként utoljára. Próbáltam felidézni az emlékeimben, azok milyenek voltak – sokban hasonlítottak.

  12. Erzsebet says:

    Ábrahám Gézáné a szakácskönyvében ír a pörkölt tortákról. Itt nálatok szokásban van-e.? Az egyik unokatestvérem lagziján Jászapátiban már ettem ilyent.Nálunk Borsodban a menyecske tánc után töltött káposztát szoktak felszolgálni. Az unokatestvéreimnek és több barátnőmnek voltam a falusi lakodalmán.

  13. sedith says:

    Móni, haza???? 2-3 között van a “pénzszedés”, addig biztos nem megy senki sem haza, utána meg a menyasszony tánc. Reggel 5-6-kor van a reggeli! És utána megint tánc, buli! Az “uram” tegnap reggel 8-kor érkezett haza egy iylen esküvőről, jó későig húzták a talpalávalót. de oylan is volt, hogy negyed 10-re jött meg! De a 26 esküvőből, ahányat zenéltek idén, vagy 5 ha volt iylen, szóval már eléggé ritka az éjszakai, falusi lakodalom. (Az éttermi lakodalmak reggel kezdődnek és kb. éjfélig tartanak.)

  14. Maimoni says:

    Erzsébet, zavarban voltam a pörkölttortával, nem tudtam elképzelni, hogyan lesz a pörköltből torta…:)) Grillázstortaként ismerem, és igen, volt!!!

  15. Maimoni says:

    Sedith, nem semmi… Az éttermi meg reggel kezdődik, ez is nagyon érdekes.

  16. Erzsebet says:

    Most néztem meg a szakácskönyvből az eredeti elnevezését. Égetett cukros dió tortaként is ismerem. Jászapátiban bárány alakja volt, bari tortaként emlegették. Nálunk a levesbetét a csiga, vagyis lúdgége tészta. Ünnepi alkalmakkor is ezt fogyasztják a családok. Egy dunántúli ismerősöm meg is jegyezte, hogy ezt csak a miskolciak szeretik.

  17. Anonymous says:

    Nálunk a söprűs rész úgy van, hogy ha az új asszony nem veszi észre, vagy átlépi, akkor rest lesz, de ha megfogja, akkor szorgos menyecske lesz. 😀
    (sógornőmnek is odakészítette az anyós(jelölt), mikor odaköltözött a fiúhoz, komolyan megsértődött és telekiabálta a falut, mikor a sógornőm félrerúgta a söprűt, mert útban volt neki, és ráadásul tele volt a keze) :)))
    Én csak átléptem-az anyósom bánatára.
    A lakodalmi rángatóson olyan jót nevettem!
    Vera

  18. Garffyka says:

    Tetszik a leírás és a sok fénykép 🙂
    A menyasszony nagyon szép volt.

    Közös főzőcsézés-sütés nálunk is (a hóstátban (Kolozsvár híres zöldségtermelői)) nagy divat lakodalmak, sőt, lánykérés (eljegyzés) alkalmával is, emlékszem, hat néni (akkor nekem még nénik voltak 🙂 egy napig sodorta a csigatésztát, mert az úgy az igazi, ha kézzel sodort.
    A nagy nap utáni hajnalon, mert addig tartott egy-egy háznál rendezett lagzi, a vendégsereg hazament állatot ellátni, fejni, kapálni, aztán délután/este visszamentek morzsázni.
    A vacsora szinte kötelező módon házi pálinkákkal, sós/sajtos/köményes rudakkal, aztán előétellel (általában fasírt, savanyúság, padlizsánkrém, zakuszka, házi kenyér) indult.
    Húsleves felénk is “kötelező” volt, de együtt tálalták a benne főtt hússal, azt külön tányérokon.
    Aztán mindenféle sült hús – rántott és “csak” sült – és általában pörkölt vagy paprikás.
    Menyasszonyi tánc előtt volt a torta.
    Menyasszonytánc még fehér ruhában, átöltözés csak utánna.
    Az újemberrel kispénzes táncot jártak, ez afféle fordított menyasszonytánc, mert az új ember táncoltatja meg sorra a násznép nő tagjait, miközben aprópénzt szórnak/adnak neki. Míg a menyasszony táncnál csak a menyasszony táncolt sorra a vendégekkel (és ugye nőkkel is), addig, amíg az újember táncolt, a násznép is ropta közben.
    Hajnal felé volt töltött káposzta és a húsok szépen újrarendezve.
    Érdekes, hogy felénk a vacsora előtt nem volt szokás a tánc, és a legelső tánc az új páré volt, a násznép csak utánnuk kezdte el ropni. De aztán ment hajnalig a mulatozás.

    A mi esküvőnkön is nagyon talpraesett vőfély volt, és érdekes módon nagyon sok verse 80-90%-ban egyezett a felénk ismert lakodalmas versekkel.

  19. Garffyka says:

    Tetszik a leírás és a sok fénykép 🙂
    A menyasszony nagyon szép volt.

    Közös főzőcsézés-sütés nálunk is (a hóstátban (Kolozsvár híres zöldségtermelői)) nagy divat lakodalmak, sőt, lánykérés (eljegyzés) alkalmával is, emlékszem, hat néni (akkor nekem még nénik voltak 🙂 egy napig sodorta a csigatésztát, mert az úgy az igazi, ha kézzel sodort.
    A nagy nap utáni hajnalon, mert addig tartott egy-egy háznál rendezett lagzi, a vendégsereg hazament állatot ellátni, fejni, kapálni, aztán délután/este visszamentek morzsázni.
    A vacsora szinte kötelező módon házi pálinkákkal, sós/sajtos/köményes rudakkal, aztán előétellel (általában fasírt, savanyúság, padlizsánkrém, zakuszka, házi kenyér) indult.
    Húsleves felénk is “kötelező” volt, de együtt tálalták a benne főtt hússal, azt külön tányérokon.
    Aztán mindenféle sült hús – rántott és “csak” sült – és általában pörkölt vagy paprikás.
    Menyasszonyi tánc előtt volt a torta.
    Menyasszonytánc még fehér ruhában, átöltözés csak utánna.
    Az újemberrel kispénzes táncot jártak, ez afféle fordított menyasszonytánc, mert az új ember táncoltatja meg sorra a násznép nő tagjait, miközben aprópénzt szórnak/adnak neki. Míg a menyasszony táncnál csak a menyasszony táncolt sorra a vendégekkel (és ugye nőkkel is), addig, amíg az újember táncolt, a násznép is ropta közben.
    Hajnal felé volt töltött káposzta és a húsok szépen újrarendezve.
    Érdekes, hogy felénk a vacsora előtt nem volt szokás a tánc, és a legelső tánc az új páré volt, a násznép csak utánnuk kezdte el ropni. De aztán ment hajnalig a mulatozás.

    A mi esküvőnkön is nagyon talpraesett vőfély volt, és érdekes módon nagyon sok verse 80-90%-ban egyezett a felénk ismert lakodalmas versekkel.

  20. sedith says:

    Móni, reggel-déleőtt kezdődik a ceremónia (kikérés, polgári esküvő, templomi, majd fotózás, stb.) és általában déli 1 órára érkeznek az étterembe. A menete ugyanaz, csak éppen délután és este zajlik a buli, nem éjjel és hajnalban.
    De felétek nincs iylesmi? És a városi éttermekben tartott esküvők akkor mikor kezdődnek? Azok is éjjel vannak? Mert itt, főleg, ha nagyon lakott területen van az illető vendéglő (pl. panelek veszik körül), este 10-kor, max. fél 11-kor be kell fejezni a hangoskodást! De van oylan, ha kicsit távolabb van a lakott részektől, hogy éjfélig-hajnali 1-ig is eltart!

  21. Erzsebet says:

    @Sedith: Mi lakótelepen élünk. A közeli iskola éttermében szinte hetente van lakodalom. Ez hajnali 5h-ig is eltart. Az egész környék hallja. Részben ezért utálom a nyarakat.

  22. Maimoni says:

    Én itt még sosem hallottam délelőtt kezdődő lakodalomról! Pedig tényleg praktikusabb… Mindig estefelé kezdődik, és hajnalig tart, akár tetszik a környék lakóinak, akár nem…

  23. sedith says:

    Erzsébet, ezért ér véget este 10-legmax.11-kor a vendéglős lagzi. Az tényleg nagyon xar lehet, ha minden hétvégén banzáj van.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!