Már látom… Közelségét igazolja a mai tankönyvosztás, mert jön, jön, jön az iskolakezdés!
Tavaly ilyenkor olyan pontosan leírtam, mit is érzek, hogy csak ismételni tudnám önmagam. Inkább megmutatom nektek ezt az írószer-áruház reklámot, amelyre Kanadában élő barátnőm hívta fel a figyelmem.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Szegényszegényszegény Móni. 🙂 Most akkor sajnállak, jó? :)))
A reklám halálosan jó! 🙂
Át tudom érezni , hogy mit érzel az iskolakezdésnél. Én háromszor átéltem. Minden évben már augusztus elején dobogott a szívem, hogy mi lesz szeptemberben. Jobban izgultam mint a gyerekeim. Most, hogy mind a 3 egyetemista, nagy megkönnyebbülés és olyan felszabadult érzés. Majd átéled te is. Addig is jó feszengést. Ez is egy nagyon klassz érzés.
Megértelek:))))
Nálunk ma kezdődött az ovi. Olyan csend volt egész nap. És annyi időm lett hogy egész déleőtt kézimunkázhattam:)))Csak kicsi lányom volt itthon aki majd az egész délelőttöt átaludta. Fantasztikus érzés volt:)
Nagyon jó ez a reklám:D:D:D
Kedves Nagy Magyar Anyák!
Áruljátok már el, hogy miért hívtátok a világra gyermekeiteket, ha az okoz örömet nektek, amikor csend van és nincsenek veletek?
Tavaly én is valami hasonlót írtam, és éreztem. Ez az idei vakáció nem volt annyira rettenetes, de tényleg jó lesz, ha véget ér.
Ja! És éppen az ilyen névtelenül beírkálgató “ősanyáktól” tartottam, mikor anno a poszt megszületett. 🙂
Miért is jó, ha egy nő néha a saját életére is tud figyelni? Hogy a francba képzeli egy anya,hogy ilyen vágyai vannak??? Ja! Főképpen, hogy MAGYAR anya! Vagy nem is az már? Hisz egy MAGYAR anya az maga az őserő, kinek csak úgy teljesek a napjai, ha minimum két csemete visít a nyakába csimpaszkodva.
ÚRISTEN! A reklám k…va jó! Én is éppen így száguldozok a papírboltban! Csak az a fura, hogy a fiaim is. Várják, tényleg!
Jól van, befejezem a blogod szétbombázását.
Hát, szerintem Névtelennek vagy nincsenek gyerekei, vagy szuperanyu, aki sosem fárad el. Szívesen megismerkednék vele. Vagy nem.
Doris, bombázz csak nyugodtan…:))
Mennyit vártam egy ilyen gonoszkodó kommentre… Már azt hittem, valamit nagyon rosszul csinálok, mer’ velem soha nem bunkózott még senki…:))))
Jellemző, hogy Névtelen írta 🙁
Tulajdonképpen mindegy, hogy névtelen, vagy odafirkantja, hogy mondjuk Adél, bár az attitűd jellemző. Még egy keresztnevet sem vállal fel – de vélemény, az aztán van! Mondjuk, ha június 30-án lennék így lefáradva, én is feltenném magamnak azt a kérdést. De augusztus 24-én, szerintem, már meg lehet érteni…
Kedves Maimoni!
Nem minősítettelek sem téged, sem a lelkes olvasótáborod tagjait bunkónak, így kérlek te se tedd ezt velem szemben. Csupán egy jelenségre reagáltam egy nyilvános fórumon. Amit te humorral és iróniával leírtál, arra a közönséged véres komolysággal csápolni kezdett.
A nevemet nem írtam ki, mert oly mindegy, hogy Mari, Erzsi vagy Janka vagyok-e, úgysem ismertek, mint ahogyan én sem titeket.
A jelenség zavar csupán.
Bár senkit nem érdekel, vannak gyermekeim, már felnőttek, de valóban nem emlékszem arra, hogy zavartak volna.
Egy tanítónő, aki 30 éve a más gyerekeit is neveli.
Én hat hete vagyok hárommal (6, 3, 3) vidéken, többnyire egyedül, és már három napja szívlötyögéssel fekszem le este. Azt hiszem kicsit túlvállaltam magam, nagyon várom már, hogy az ovi levegyen valamennyit a vállamról. Jó a reklám, és jó a tavalyi írás is!
Kedves Névtelen,
amellett, hogy köszönöm, hogy újra írtál, a Nagy Magyar Anyák jelző önmagában minősített – legalábbis én ezt éreztem ki belőle… Mi az a jelenség, ami zavar? Hogy így nyár végére elfáradunk? szerintem teljesen érthető… nem vagyunk szupernők. Én legalábbis nem vagyok az. Jólesik belegondolnom, hogy szeptembertől újra lesznek szabad délelőttjeim, de ez nem jelenti azt, hogy ne szeretném a saját gyerekeimet. Egyszerűen csak nekik is kellenek a feladatok, a célok, és ez a nyáron elég kevés – az iskola viszont hozza magával. Bár lehet, hogy én csinálok valamit rosszul. Az, hogy te ezt sosem érezted, engem csodálattal tölt el – de lehet, hogy csak megszépültek az emlékeid, mert bizony ha néhány napig már nincsenek itthon, én is elfelejtek sok “rosszat”, vagy hogy is mondjam. Gondolom, ha évek telnek el, ez fokozottan így van.
Bocsánat, hogy ítélkeztem az egy mondatod alapján, nem volt szép, de te is csípőből lőttél…:)
Én meg azt tapasztalom (főképp itt a blogvilágban), hogy nem illendő a nehézségekről írni. Itt az a jó fej anyuka, aki mindig hepi, akinek a gyereke pocaklakóként kezdi (ááá, ettől például a víz kiver), majd később cuncika lesz, és akkor is édes pofa, mikor éppen a házat forgatja fel. Ezek az anyák nem fáradtak, nem idegesek, ha véletlen egyedül maradnak a házban, áthívják a barátnőjüket, mert képtelenek feldolgozni a traumát, hogy a gyerek nyaral. Ha véletlen azt mondod neki, hogy kiborít a fiad, akkor úgy néz rád, mintha te lennél a farkasember.
Hadd mutassak valamit, mert annyira emberi:
http://lustanyu.blog.nlcafe.hu/
És itt egy másik:
http://bakkaespepe.blogspot.com/
na, én hamarabb érzem ezeket igaznak, mint a felhőkön lépkedő, másokat megszóló ősanyákat. Nincs olyan anya, akinek csak a hab jut a tortáról. Azt mondani egy ilyen beszélgetésre hogy a poszt íróját, vagy a kommentelőket a gyerekük “zavarja” , az egyszerűen demagógia, és álszentség. A poszt egyértelműen nem arról szólt, hogy az írója hidegrázást kap a gyerekeitől. Egy pedagógusnak kell(ene) annyi empátia, hogy ezt kiérezze a szavak mögül.
Én két gyereket nevelek egyedül, akik még nincsenek egyedül el egész nyáron. És mivel annyi tábor nincs és nincs annyi szabadságom sem, tehát el lehet képzelni, hogy várom az iskolát, és nem azért mert a gyerekeim zavarnak. Csak egyszerűen azért, mert nem tudom megoldani a gyerekek felügyeletét egész nyáron.
Én is nagyon várom az iskolát és az óvodát, legfőképp azért mert végre itthon lesznek a gyerkőceim. Mivel mindketten dolgozunk a férjemmel és kb. 1 hetet voltunk itthon szabadságon, ezért csak hétvégén láttuk a gyerkőcöket (három van), akik a nagyszülőknél töltötték a nyarat. Jó lesz, ha visszaáll a rend és délelőtt mindenki “dolgozik”, délután pedig együtt lehetünk. 🙂 A reklám nekem is nagyon tetszik. 😀
Na, most akkor itt is kezdődik a N.M.A.-zás! Ó, Nagy Magyar Anyám…..
Naszóval én ezzel úgy vagyok, hogy várom tavasszal a vakációt és várom nyár végén a tanévet. Kifáradok a tanévben a srácok transzferétől. Jó megpihenni nyáron. Nyár végére meg kifáradok a folytonos nyüzsitől. Jó elkezdeni a tanévet. Ez így van rendjén. Mi ezzel a baj?! A köztes időben meg megy minden a maga rendje szerint.
Még a föld is kimerül, ha folyton ua. -t a növényt veted bele. Kell pihennie és kell neki más, hogy új erőre, lendületre kapjon. Hát még az ember! Csinálja a dolgát, elfárad, másba kezd, majd új erőre kap. És ez így megy tovább. Ettől nem vagyunk rossszabbak, sem jobbak. Csak egyszerű emberek. Jelen esetben asszonyok. Sokan nagy családdal, ha úgy tetszik” naccsaláddal”. Még többen hátukon nagy batyukkal, amik tele vannak pakolva elvárásokkal. Olyan elvárásokkal, aminek köze nincs a való élethez. Csak illúzió, mese, városi legenda, vagy butaság. Vagy talán reklámanyu megidézése. Mindíg 30 éves, fodrászolt hajú, sminkelt, vígan dugdossa a ruhát a mosógépbe manikűrös kezével. Ugrálva(!!!)kilibben a konyhába vacsit rittyenteni kigyúrt, villogó fehér fogú férjének, miközben frissen vasalt ruhában, tisztán(!!!), visszafogottan, halk(!!!) örömsikkantásokkal, egy fiú és egy lány gyermek-8 évesek-lelkesedik körülötte….
Ébredjünk már fel!
Jehudit, kifelejteted,hogy nemcsak tiszta rajtuk a ruha, de hófehér is! Vagy ha foltos lesz, anyu boldog mosollyal varázsolja tisztává, örül az új kihívásnak, hogy végre letesztelheti szuper mosószerét.
Azannya Móni, te tucc valamit! 😀
És figyi, utána kilibben a kertbe és vígan lenyírja a füvet. Karcsú bokái csárdást járva szökkennek a gép után. Semmi visszér!
Néha megáll, amikor öngyilkosjelölt szarvasbogarakat pillant meg a fűnyíró előtt és kedvesen lehajol, hogy megmentse életét. Zsebéből nagyítót húz elő és csengő hangon fuvolázva hívja kedves, mindíg 8 éves gyermekeit a bogár anatómiájának tanulmányozására. Másik zsebéből természetrajzi atlaszát veszi ki és már sorolja is adott élőlény előfordulási helyeit.
Aztán a gyerekek leheverednek a fűbe,majd ijedten veszik észre, hogy kedvenc fehér szerelésük megint fűfoltos lett. De több sem kell anyunak, mert máris megvigasztalja kétségbeesett gyermekeit, hogy az ő szuper mosószere úgyis megbírkózik ezzel, ne aggódjanak. És kezdődhet megint elölről a játék, de szigorúan csak hófehér pólóban és naciban.
🙂 Jó a reklám!
A szuperanyiságról meg annyit, nem a külvilágnak szeretnék jó anyuka lenni hanem a gyerekeimnek. Eddig úgy tűnik bejön nekik a dolog, de egy percig se gondolom azt, hogy azért mert estére lefárasztanak és várom már hogy csend legyen, vagy így nyár végére már várom azt, hogy egy kicsit oviba legyenek attól hűűű de rossz lennék. Mert nem unom őket,(ők néha már engem igen)hanem azért napi 14 órában lefoglalni őket változatosan és hasznosan nem egyszerű mutatvány. Főleg annak aki mondjuk nem gyereknevelési szakember vagyis nem tanulta, hogy mivel hogyan miért jó foglalkozni, hanem csak ötletel. Van aki beülteti a 4-5 évest a TV elé, vagy a számítógépes játékhoz …akarom mondani az elektromos bébicsősz elé és meg van oldva a nap. És éli világát. Őt tuti nem zavarja a gyerek és nem is unnak rá a csemeték. Az én gyerekeim imádnak oviba menni, mert ott van társaság és kibontakozhatnak, és itthon is sokkal jobban kezelhetőek. Az a pár óra csend és nyugalom meg nekem elég arra, hogy feltöltődjem, és uram bocsá nem fél kézzel a főzéssel másikkal a mosogatásba, közbe még anya inni kérek, anya töröld ki a fenekem vezényszavak káoszában igyekezzem ellátni mindent. Hogy eltudjak menni úgy vásárolni, hogy ne kelljen 50 szer elmondani, azt hogy kicsim ezt most nem tudjuk megvenni mert drága, ne mássz fel a polcra mert rád szakad. Szóval lehet rossz anyi vagyok de jól esik nyolctól délig lepasszolni az utódokat, mert ők jól érzik magukat az oviban, és én is tudom tenni a magam dolgát.
Jelzem tavaly ilyenkor a gyerekek végett negyed ennyire se voltam fáradt, mert egész nyáron szinte alig voltunk együtt, mert dolgoztam, sokszor csak alva láttam őket, de ez így jobb mert abba fáradtunk bele, hogy együtt voltunk és nem abba, hogy hajtottam a mókus kereket jó formán a semmiért, mert megbecsülést nem nagyon kaptam érte. Ezért se persze, de látom a szemükön, hogy így jobb volt nekik.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Kedves Maimoni! Én eddig egy hallgatag de annál lelkesebb olvasód voltam, de most muszáj mégis mondanom valamit. Nem is neked, hanem a Nagy Magyar Anyákat megszólító kommentelő társamnak. Úgy gondolom, hogy Móni blogjából nem az süt ki, hogy akkor boldog, ha nincsenek vele a gyerekei. Mert pl. a Nagy Magyar Anyukák ugyan hány százaléka hajlandó lángost sütni a gyerekeivel???? (Jujj, csupa liszt lesz minden…) És a Nagy Magyar Anyák ugyan hány százaléka vállal be 4! gyereket??????
Nem halmozom tovább. Az anyasághoz szükség van némi humorra is…
(Azért gáz, hogy a magyar szónak is milyen kihallása lett mára.)
Ez dal nagyon ott van:
http://www.youtube.com/watch?v=eyXVjDyFtAk&feature=search
Megint csak jól beletenyereltél! :)) Örülök neki, hogy ilyen sokan gondolkozunk hasonló módon! Igenis jogunk van nekünk is elfáradni – akár a suliidő alatti hozom-viszem, időre, időben, 1-2-3-vagy akár 4 felé szakadok című fejezetben, de a nyári szünet nyüzsgő, sokfelé szakadó, mert egyszerre kér enni-inni, kell pisilni, stb. most épp velem játssz, ne a tesómmal, de közben anya, hol is tartottam a könyvben, mert az öcsém kihúzta a könyvjelzőt, most főzzünk pudingot, vagy süssünk sütit, és még hosszan sorolhatnám időszakban is! És igenis mi is csak emberből (asszonyból) vagyunk, és nekünk is csak 24 óra egy nap. Ebbe kell mindennek beleférni! És a félreértések elkerülése végett: nekem nincsenek útban a gyerekeim, de néha én is vágyom a csendre, és egy kis pihenésre! És idén először kilenc év után egyedül maradok itthon! Egyszerre tölt el örömmel, és végtelen szomorúsággal, mert hiányozni fog a nyüzsgés azért! :)) De most talán lesz időm megkeresni azt a szuper mosóport? És hófehérre mosni a ruhát? 😀
Jehudit, 0:58-nál látható benne Nóra lányom (a zöld felsőben, legelől), meg még máshol is, csak most azt atláltam meg hirtelen..:))
Rose, már az enyémek is várják az iskolát (legalábbis a többség), hiányzik nekik a társaság.
Dominika, igen, ezt én is sajnálom, hogy a Nagy Magyar — az valami pejoratív.
Gabika, ha sikerül, majd szólj…:))