Szalagos fánk lépésről lépésre

Nemrég mondta egy ismerősöm, hogy fánkot szeretne sütni, tudok-e jó receptet – és már irányítottam volna a blogra, amikor rádöbbentem, hogy nem is tettem még fel ide. Ennek az oka feltehetőleg az lehet, hogy farsang táján, amikor többször is sütötem, rengeteg gasztroblogon szerepelt, úgy gondoltam, feleseleges, hogy én is közzétegyem; később meg azt hittem, hogy már úgyis beírtam.

Hát íme, a hiánypótlás.

 
Még mielőtt nekiugranék, elöljáróban szeretnék elmondani pár dolgot. Minden kelt tésztát a kenyérsütőgéppel dagasztatok be, a fárasztó munkát gyönyörűen elvégzi. Akinek nincs sem kenyérsütője, sem olyan robotgépe, amely dagaszt, kézzel is összegyúrhatja a tésztát. Kicsivel több munka, de egyáltalán nem olyan vészes, mint ahogy sokan gondolják. A kelt tésztának szerintem egy titka van: érezni kell. Ebből a szempontból nem is baj, ha valaki kezdőként kézzel gyúrja, és empirikus úton szerez ismereteket a tészta textúrájával kapcsolatban, illetve szembesül azzal, hogy az élesztő munkája nem valami csoda, ami vagy sikerül, vagy nem, hanem biokémiai folyamat, amelyhez ha biztosítjuk a megfelelő körülményeket, végbemegy. És ezek a feltételek sem ördöngősségek: kellemesen langyos közegre van szükség, amelyben az élesztőgombák szaporodásnak indulhatnak. A túl meleg sem jó, 38 fok felett elpusztulnak. Azért szeretem a kenyérsütőt használni, mert keverés közben is egyenletesen melegen tartja  a tésztát, és ez a meleg még kitart addig, amíg (már lekapcsolt állapotban) megkel benne. Aki tálban keleszt, és mondjuk (télen) fűtőtesten, az arra ügyeljen, hogy a tészta ne forrósodjon át nagyon, az imént említettek miatt: ha a 40 fokosra melegszik, az élesztőgombák beadják a kulcsot.
Ezek után akkor most tényleg jöjjön a recept.
 
 
Hozzávalók (kb. 25 darabhoz):
3,5 dl langyos tej
3 ek cukor
3 dkg élesztő
 
1 tojás
2 tojás sárgája
kb. 70 dkg liszt
6 dkg olvasztott vaj
 
A langyos tejet a kenyérsütő üstjébe öntöm, feloldom benne a cukrot, majd belemorzsolom az élesztőt. Kb. tíz percre magára hagyom, ezalatt az élesztő szépen felhabosodik – erre mondják, hogy “felfut”. Hozzáadom a tojást, a sárgákat, a lisztet, ráöntöm a vajat, és elindítom a kenyérsütőt. 15 percig hagyom, hogy dolgozzon, közben ellenőrzöm, hogy olyan-e a tészta, amilyennek lennie kell: nem ragacsos, hanem sima felületű, szépen gömbölyödik a keverőlapátokon. Amikor ez megvan, lekapcsolom a gépet, és hagyom, hogy az üstben duplájára keljen a tészta (kb. fél óra).
A megkelt tésztát a lisztezett gyúrólapra borítom, átgyúrom néhány mozdulattal, ilyen cipó formájúra kerekítem, és újabb tíz percig kelni hagyom. 
 
 
 

Ez az újabb tíz perc nem valami szertartásos hókuszpókusz: azért van rá szükség, mert ennyi idő alatt a sikérszálak újra megnyúlnak, és amikor nyújtani kezdem a tésztát, az nem akar majd folyton visszaugrani, mint a gumi (ez történne a pihentetési idő nélkül).

Sodrófával kinyújtom a tésztát, na, mennyire? Ujjnyi vastagra. De mi az, hogy ujjnyi vastag – kérdezik sokan dühösen. Hiszen más a vastagsága a kisujjnak, a hüvelykujjnak, meg persze az összes többinek, és az sem mindegy, melyik ujjpercet vesszük alapul… Nos, kedveseim, én készültem.

Ha a mutatóujjamat a  tészta mellé teszem, nagyjából egyezik. Nem kell vonalzóval mérni, csak lazán.

Egy bögrével köröket szaggatok az enyhén lisztezett tésztából.

A maradék tésztát összegyúrom, újabb tíz percig kelni hagyom, kinyújtom, kiszaggatom – de közben az első szériát sütni kell. Így kiszaggatva pihentetem még kb.10-15 percig. Erre azért van szükség, hogy szép levegősek legyenek majd a fánkok.

Egy magasfalú serpenyőbe olajat öntök kb. 1,5 centis rétegben. Felforrósítom. Megfogom az első tésztakarikát; felülről a két hüvelykujjammal, alulról a két mutatóujjammal benyomom középen a tésztát, közben forgatom, és így egy kicsit elvékonyítom.

A tetejéről kissé lerázom a lisztet, és ezzel a felével lefelé helyzem az olajba. Annyi fánkot teszek bele, amennyi kényelmesen elfér – nekem ebben az edényben négy. Lefedem, és kb. egy percig sütöm fedő alatt.

Utána megfordítom, és fedő nélkül készre sütöm a másik oldalát is.

Figyelni kell, hogy ne legyen túl forró az olaj, mert akkor megég a tészta, de belül nyers marad – és az sem jó, ha nagyon alacsony a láng. Erre nézve nem tudok pontos útmutatást adni, mindenkinek ki kell tapasztalnia a megfelelő hőmérsékletet. De hamar menni fog.

Egy biztos, hogy a baracklekvárnál jobb kísérőt nem nagyon tudok hozzá elképzelni.

 

 

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Tovább a blogra »