Farmhírek
Egy hét elmúlása van, hogy szinte csak egy csettintés. Máskor ólomlábakon jár az idő, és úgy tűnik, sosem lesz vége. A gyerekeink egy hét alatt nem nőnek észrevehetően, mi nem öregszünk látványosan.
Viszont hét nap a csibék életében nagyon is nyomon követhető változásokat hoz: a két hete pihés teniszlabdáknak tűnő kis jószágok ma már tollasodnak, az édibédi jelleg eltűnőben van.
Talán többen emlékeztek rá, egy héttel ezelőtt említettem, hogy sógorom négy és féléves kisfia, Erik addig símogatott egy kiscsibét, amíg az “elaludt a kezében”. A haldokló állatot a fenti kép jobboldalán látható vékába fektettük egy kis szalmára, és jószágaink etetőjének, Gyöngyinek a gondjaira bíztuk, ám csodát ő sem tudott tenni. A csibe elhalálozott. Azonban ezt a gyerekek nem tudták, így ma, amikor a szokásos hétvégi vizitre érkeztünk, és meglátták, hogy a kosár üres, boldogan kiáltottak fel: “Éljeeeen! A kiscsibe meggyógyult!!!”
Hát nem. De az összes többi szépen fejlődik. Köztük ez a csúnyácska kopasznyakú is.
Ezen a képen jól látszik, ahogy tollasodnak.
A nagyobb csirkéink már egészen tyúkformájúak.
A bárányok köszönik szépen, jól vannak. A szomszédunk, látva, hogy nincs gondunk a területünk gondozására, a birkák teljesen rendben tartják, felajánlotta, hogy kerítsük le villanypásztorral az ő részét is, és akkor oda is engedhetjük a jószágokat. Az új legelő ott látható a birkák mögött, ahol nagyobb a gaz.
A farmmal kapcsolatos összes bejegyzés a gazdálkodó címszó alatt olvasható.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)