A nagy vízválasztók mellett számtalan aprócska történés terelgeti az embert az élet ösvényén, hiszen az események döntéseket generálnak, a döntéssel új helyzetekbe kerülünk; néha úgy érezzük, említésre sem méltó, az egész csak néhány pillangószárny-rezgés – és később jövünk rá, hogy ott, akkor valami megváltozott.
Én is döntés előtt állok; mert felvettek az egyetemre, turizmus-vendéglátás szakra, ám csak a költségtérítéses képzésre, és azt írták, az államilag támogatott elegendő jelentkező hiányában nem is indul ebben az évben. Ez azt jelenti, hogy ha nem lesz lehetőségem átjelentkezni az államilag finanszírozottra a jövőben, akkor félévenként 130 ezer forintot kell kipengetnem – ami jelen körülményeink fényében nem tűnik túl egyszerűnek. Itt tehát a kérdés: kezdjem el, és tekintsem befektetésnek a 6+1 félévet, vagy lássam be, hogy ez csak egy újabb költséges hobbi, és ne terheljem a családomat tanulási szeszélyem költségeivel?
Próbáljuk tárgyilagosan vizsgálni a kérdést. Mit mond az egyetem, kiknek ajánlják ezt a képzést?
Ezt az alapszakot elsősorban azoknak ajánljuk, akik:
-
nyitottak a világra, és szívesen megismernek más kultúrákat és szokásokat, illetve természetesen mozognak nemzetközi közegben;
-
személyesen és szakmailag is érdeklődnek az utazás, a világjárás, illetve az ehhez kötődő tevékenységek iránt;
-
szeretnék bemutatni Magyarország sajátos értékeit honfitársainknak csakúgy, mint a külföldieknek;
-
számára kihívást jelent, hogy a hagyományos magyar vendégszeretet fogalmát tartalommal töltsék meg, ugyanakkor üzleti tevékenysége alapjává tegyék;
-
érdeklődnek az emberekkel való munka iránt és kíváncsiak arra, miként kell számukra megelégedettséget okozó, színvonalas szolgáltatásokat nyújtani;
-
szeretnének több tudományterületen is – pl. közgazdaságtan, földrajz, művészettörténet, környezettudomány – jártasságot szerezni és meg szeretnék tanulni, hogyan kell a problémákat összefüggéseikben vizsgálni;
-
erőssége a szervezőkészség, át tudnak tekinteni komplex kérdéseket, de nincsenek híján ötletességnek sem.
Oké, akkor ez pipa. Ezt a szakot nekem találták ki. Szép variációkat vonultatnak fel arra nézve is, hogy hol lehet elhelyezkedni a megszerzett “közgazdász turizmus-vendéglátás alapszakon” diplomával, de ennek nem dőlök be, tudjuk, hogy számtalan jobbnál-jobb diplomával rendelkező fiatal papírja ott porosodik a polcon, miközben gazdája mondjuk valamelyik gyorsétteremben szolgál ki, és még örül, hogy van munkája.
Ugyanakkor érdekes tény, hogy bármilyen iskolákba is jártam eddig, a vendéglátóipari szakközéptől a rabbiképzőig, mindegyik “tudásnak” hasznát vettem valahogy, valahol. Életem jelenlegi szakaszában, ronda kifejezéssel élve a dolgok állása szerint logikus lépés lenne belevágnom.
Ti mit tennétek?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Én 2 éve voltam így amikor felvettek a kereskedelem-marketing szakra 3gyerek mellett félévente 160 ezerért távoktatással.Mivel Pestre kellett volna járni (Pécsről)decemberben vizsgázni amikor a kereskedelemben főszezon van.Nem mertem belevágni az utána jövő válság után nem bánom,nem tudtam volna fizetni.Sajnos úgy néz ki 30 éves kor után már nem hozhatjuk helyre 18 éves korunk hibáit.
Belevau:
Én most pénzügy-számvitel képzésre járok, munkaügyi központos támogatással, kemény felvételi után. Van egy csoporttársam akinek ugyanez a végzettsége, mint amit te szeretnél, de állás az nincs. Ha van, akkor kulimunka- látástól mikulásig, kevés pénzért, rabszolgasors.
Ha viszont van reménybeli helyed valahol vezetőként, vagy csókos vagy akkor talán érdemes.
Ennyit tudok hozzátenni, dönteni neked kell!
Iriszi!
“Sajnos úgy néz ki 30 éves kor után már nem hozhatjuk helyre 18 éves korunk hibáit.”
Hogy ez mekkora! Megjegyzem:o))
Próbáld meg! 30 éves kor után, 3 gyerek mellett nehéz lehet tanulni, de esélyt kell adni. Fiam 22 éves, decemberben diplomázik. Teljesen ki van, fél a felnőtt élettől. Gyakornoki állása van helyben. Tart az elhelyezkedéstől, itt Borsodban különösen nehéz.
Nem tudom, most hogy van, de az én időmben (10 éve)lehetett olyat csinálni , hogy az ember nem iratkozott be, csak mondjuk egy év múlva – és ha akkor már indítanának államilag finanszírozottat, akkor később át tudnál jelentkezni…
Szia, ha megteheted, vágj bele. Én 29 évesen, 2 gyerekkel, főállás mellett végeztem el egy 4 éves, 2 szakos főiskolát levelezőn, költségtérítéssel (amit diákhitelből fedeztem). Nagyon kemény volt, sok energiát és lemondást igényelt, és a család támogatása is elengedhetetlen, de élveztem minden percét.
Hú de kemény dió! Én “csak” munka és háztartás mellett végeztem el a négy éves főiskolát – nagyon érdekes volt, barátokra is leltem a 4 év során, de voltak mélypontok is, mondjuk a matekszigorlat környékén :-)))
Családi kupaktanács. És szeptembertől majd a gyerekek is rádkérdezhetnek: anya, kész a házid?
Hajrá Móni! Biztos, hogy bölcs döntést fogsz hozni – ez a suli tényleg annyira testreszabott neked!
Én is 31 éves koromban kezdtem tanulni 3 éves főiskolán, munka mellett (mondjuk gyerek nincs), és fele ennyi volt a tandíj, de nem bántam meg.
Ez bizony sok pénz 6+1 félévre vetítve, de egyik suli sem fölösleges vagy szeszély. Ha ki tudjátok szorítani a kosztpénzből meg inenn-onnan, mindenképpen kezdd el. Csak profitálhatsz belőle.
Hmmm…
A helyedben halasztanék 1 félévet, mert azt csipogják a verebek,hogy megreformálják a BA képzést. Kivárnám, hogy mi lesz a változás. Ha jobban járnék az új módival, akkor vágnék bele, ha nem, akkor a halasztásra hivatkozva BA képzésként csinálnám.
Most szereztem meg a 2. diplomám, és azt kell mondanom, szerencse, hogy még mint kredites kezdtem el, és nem engedtem áttenni a BA képzésre magam. Persze ez eltérő kódokat, tárgyakat, vizsgatételeket jelentett, pláne így a végén, halasztás után, de hála a tanáraimnak, megoldható volt. Így a végzettségemet tekintve a régi titulust kaptam, ami tök más, és jobban is cseng. 🙂
Már a szakvizsgán agyalok, hogy jussak el addig 🙂
Szóval én kivárnék, de belevágnék. Hajrá!!!!!!!
(halasztás alatt pedig lehet kicsit előre spórolni a tandíjra)
Vera
Szerintem attól függ, mit akarsz valójában csinálni.
Ezt csak azért írom, mert nem feltétlenül a bizonyítvány híve vagyok.
30 fölött még simán lehet tanulni (sőt később is, mégis csak 65 a nyugdíjkorhatár… (és persze vannak, akik 80 évesen vonulnak nyugdíjba)). A négy nem olyan nagy gyerek miatt neccesebb. De a legjobb kérdés valóban az, hogy utána megtérül-e majd a ráfordított pénz. És ugye a tandíj duplájával érdemes számolni…
Én a sajátommal kapcsolatban nem vagyok erről meggyőződve, túl sok a közgazdász…
(A marketing ebből a szempontból nem annyira lényeges; főleg, ha azt gazdasági főiskola készíti. ;-D)
Én sem temetném a 30 felettieket, Popper Pétertől azt tanultam, hogy az ember Nagy Húsz Éve 30 és 50 között van, amikor igazán kiteljesedhet, és megvalósíthatja önmagát. Így tehát nem is az a kérdésem, hogy önmagában tanulni érdemes-e (mert szerintem tanulni mindig érdemes), hanem hogy vajon ennyi pénzért megéri-e?
Az ajánlás szerint én egyértelműen hobbi- szaknak minősíteném. Biztos szükséged van rá?
Kedves Móni!
Köszönöm a visszalinkelést a gyes-neurózis-os írásra. Az életem mentette meg.Köszönöm!!! MD42
Hát Móni! Szerintem nehéz döntés előtt állsz! Ahogy írtad is, tanulni mindig érdemes! Viszont nem mindegy, hogy mennyiért! De az is igaz, hogy a te pénztárcádba csak te látsz bele! Nekem biztosan nem menne anyagilag! Más kérdés, hogy idegileg sem! Te nálam sokkal erősebb lelkűnek tűnsz, úgyhogy ezzel a részével nem hiszem, hogy gondod lenne!
Önmagában a tanulással nincs is gond, abból mindenképpen profitálsz, de szerintem nem fogsz elhelyezkedni ebben a szakmában… Ha olyanoknak sem sikerül, akik menő szállodában Hawaii-n végezték a gyakorlati évet és utána itthon menő szállodában voltak vezetői beoszásban és ez sem elég manapság, hogy állás akadjon, akkor közel sem bizos, hogy rád várnak ezen a területen. (Nem bántó szándékból írom, szomorú tények ezek.) Ettől függetlenül én belevágnék.
Ezzel a végzettséggel képzeled el a további munkádat?
Felhagysz az újságírással, elindult gasztrokarriereddel?
Mert ha nem…, akkor nem megtérülő befektetés.
6 félév költsége rengeteg.
Én is halasztanék, nem döntenék most.
Szerintem te ezt már valahol belül eldöntötted 🙂
Én egy percig sem hittem, hogy az egyetemi végzettségemmel (agrár) el fogok helyezkedni, a tudásért tanultam, és saját gazdaság létrehozásában gondolkodtam már az elejétől fogva.
Ha belevágsz, biztos még nagyobb önálló terük lesz a gyerekeknek a konyhában 🙂
Emlekszel, hogy lapozgattuk egyutt a felveteli tajekoztatot es megallapitottuk, hogy lehet barmilyen diplomank, az akkor adott kornyezetunkben abbol profit nem lesz. Evekkel kesobb en itt a vilag masik felen szereny nyelvtudassal, komoly diakhitellel, de belevagtam. Azzal vigasztalom magam, hogy ,asok kocsit vesznek hitelbol, en a jovomet, egy diplomat vagy a csudatudja; vilagnezetet.
Tanacsom nincs. A helyzeted nagyon kulonbozo. Gondold meg, mi mindenre koltesz az eletben es allitsd melle az iskoladat. Mii mennyire fontos, mi mennyit er. Merlegeled-e az anyagi erteket a focisulinak vagy a zongoraleckeknek? Es a penzen kivul felmerted-e, hogy mitol kell majd idot lopnod? Ird le! Gondold at minden oldalrol, ne csak a megeri vs. penzkidobas szemszogbol. S az sem art, ha beszelsz ez egeszrol a nagyobb gyerekeiddel es foleg megvizsgalod az egeszet az o szemszogukbol. Az enyeim pl. allati buszkek ram es ok segitenek engem a tanulasban!
Eszter
Móni!
Ez nagyon nehéz ügy! Mint másik négygyerekes és “márdiplomás”, én biztos, hogy nem merném… De úgy tűnik nekem, hogy te jobban meg tudod szervezni az életeteket, mint én a miénket…
De egyet értek jópárral az előttem szólók közül: legjobb egy tiszta fehér lapon a prók és a kontrák. Amiket a többi családtag is diktál.
Aztán, miután végignézted a lapot, tépjed szét, és döntsél a szíved szerint! Mindenki meg fog érteni!
Puszi,
Szilvi
Én most pénzügy-számvitel szakra járok, de be kell vallanom, szinte semmi újat nem mondott nekem a fősuli. Sokszor inkább kevesebbet annál, amennyi engem érdekelne. (És nagyon-nagyon korszerűtlenül…)
Ha az embert igazán érdekel egy dolog, főiskola nélkül is megtanulja a dolgokat. A papír az egyetlen eltérés.
Sajnos.
Én annak fényében mérlegelnék, hogy milyen új ismeretekhez, kapcsolatokhoz, “élményelemekhez” jutsz a tandíj fejében. Ha van módod, hogy beleláss a 4 éves tananyagba, terepgyakorlatok – már ha lesznek-lehetőségeibe, akkor szerintem könnyebben tudsz dönteni. Ők megfogalmazták, hogy milyen típusú tanulóra vágynak, de Te milyen iskolát képzelsz magad köré?
Regota zugolvasod vagyok 😉
Most nem tudom megallni, hogy ne szoljak hozza…
Ket hete vegeztem egy haromeves föiskolaval, amit 35 evesen kezdtem el, ket gyerek mellett, nem anyanyelvemen. De megerte!!! Nemcsak azert, amiket ott tanultam, nemcsak azert, mert vegig tudtam vinni, hanem leginkabb azert, mert a szemelyisegem rengeteget fejlödött ezalatt. Igaz, a szak, amit tanultam, mindig is az almom volt. En csak azt tudom ajanlani, ha erdekel a tema, vagj bele nyugodtan. Persze, nagyon fontos, hogy a csaladoddal megbeszeld, tisztazzatok, mi minden valtozhat emiatt. Ha ök tamogatnak, sikerülni fog.
Anyagi oldalrol: ha ki tudod valahogy szoritani az összeget, gondollj arra, hogy ez a penz igy is ugy is elmenne, ha nem erre, akkor egyebre. Kerdes, hogy mi a fontosabb…
Ha belevagsz, biztos, hogy lesznek idök, amikor nagyon nehez lesz es mindent feladnal es az ördögbe kivannal, de hat ez is olyan, mint a hegymaszas: ha tuljutsz a holtpontodon, akkor biztos felersz a csucsra. Es ott aztan olyan, de olyan erzes var!…
Barhogy is döntesz, sok sikert hozza, en maradok hüseges olvasod! 🙂
Móni, ha anyagilag menne, mindenképpen vágj bele! Ahogy nézem, te sem az a típus vagy, aki azért tanul, mert abból feltétlenül pénzt akar látni – bár tény és való, ez sem lenne hátrány! -, hanem olyasvalaki, aki egyszerűen az ismeretek birtoklásáért szeret megküzdeni.
Én legutóbb 39 évesen vágtam bele egy négy éves egyetemi képzésbe úgy, hogy fogalmam sem volt róla, tényleg tudom-e valaha hasznosítani.
Egyszerűen érdekelt a dolog. Sok olyasmit is kaptam a négy év alatt, amit sosem fogok tudni felhasználni – vagy legalábbis nem sok esélyt látok rá -, de a sok olvasás, a kitekintés bizonyos irányokba, amit megköveteltek, az új elméletek, ismeretek felkutatása, megszerzése évekre adott sok-sok muníciót.
(Hab a tortán: a végzés után jó hasznát vettem mindezeknek és évekig tudtam belőle profitálni, a sors és a szakmám fintora pedig az, hogy jelenleg csak a saját szórakozásomra mélyedek el egy-egy témában, és nem tudom, mikor lesz megint igény arra, hogy alkalmazzam is.)
De amit abban a négy évben elsajátítottam, meg amit azóta hozzáraktam, és folyamatosan rakok is hozzá, az az enyém és nem veheti el tőlem senki.
Ezt is vedd számításba, mikor döntesz …
ÜDvözlettel: Vica, Sopron
Szia, szerintem ha valami erdekel, annak utana tudsz jarni, olvasni draga foiskola nelkul is. Hasonlo, levelezo, fizetos foiskolan szereztem a 3. diplomamat, es minden teren csalodas volt…