Van ilyen. Leginkább a főzésben jön elő; ilyenkor alkotok, és összehozok olyasmiket, amelyek együtt nem igazán szoktak szerepelni. Aztán vagy jól sül el a dolog, vagy nem. És ekkor mondják enyéim a fazék/lábas/tál tartalmára, kissé rezignáltan, hogy “anyáé”.
Hát, ez most az én salátám; amikor felsoroltam az összetevőit, férjem szemöldöke magasan a homlokába csúszott, és kérte, hogy neki, ha lehet, valami klasszikusabbat adjak. Ő még erre nem érett meg.
Pedig szerintem fantasztikus, aki szereti a sós-savanyú párosítást, az nyugodtan keverje össze magának. Persze, külön a saláta kedvéért én sem álltam volna neki lecsót készíteni; de mivel ez volt ebédre, egyszerűen adta magát.
Hozzávalók (1 személyre…)
1 kovászos uborka
5 dkg feta sajt
5 szem olívabogyó
4 ek lecsó
Az uborkát apróra vágni, az olívabogyót felszeletelni, a fetát is darabolni – aztán lehet összekeverni.
Még mielőtt bárki is fújjogni kezdene, hadd meséljek el valamit. Egyszer apám rakott össze magának valami vacsorafélét, amire azt találtam mondani, hogy “fúj”. “Ne szóld le a kajámat!” – förmedt rám nagyon komolyan, és hozzátette: “Attól, hogy neked nem ízlik, ez még lehet jó! Ki vagy te, hogy megmondod, mi a frankó?” Ez már elég régen történt, de megváltoztatta a szemléletemet; valóban, ami nekem nem jön be, másnak lehet, hogy a kedvence – ezt tartom szem előtt mindig. Ha meghökkent egy adott étel, akkor is megpróbálom legalább elképzelni az ízét, és elfogadom, hogy lehet jó – még ha nem is nekem.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
