Van ilyen. Leginkább a főzésben jön elő; ilyenkor alkotok, és összehozok olyasmiket, amelyek együtt nem igazán szoktak szerepelni. Aztán vagy jól sül el a dolog, vagy nem. És ekkor mondják enyéim a fazék/lábas/tál tartalmára, kissé rezignáltan, hogy “anyáé”.
Hát, ez most az én salátám; amikor felsoroltam az összetevőit, férjem szemöldöke magasan a homlokába csúszott, és kérte, hogy neki, ha lehet, valami klasszikusabbat adjak. Ő még erre nem érett meg.
Pedig szerintem fantasztikus, aki szereti a sós-savanyú párosítást, az nyugodtan keverje össze magának. Persze, külön a saláta kedvéért én sem álltam volna neki lecsót készíteni; de mivel ez volt ebédre, egyszerűen adta magát.
Hozzávalók (1 személyre…)
1 kovászos uborka
5 dkg feta sajt
5 szem olívabogyó
4 ek lecsó
Az uborkát apróra vágni, az olívabogyót felszeletelni, a fetát is darabolni – aztán lehet összekeverni.
Még mielőtt bárki is fújjogni kezdene, hadd meséljek el valamit. Egyszer apám rakott össze magának valami vacsorafélét, amire azt találtam mondani, hogy “fúj”. “Ne szóld le a kajámat!” – förmedt rám nagyon komolyan, és hozzátette: “Attól, hogy neked nem ízlik, ez még lehet jó! Ki vagy te, hogy megmondod, mi a frankó?” Ez már elég régen történt, de megváltoztatta a szemléletemet; valóban, ami nekem nem jön be, másnak lehet, hogy a kedvence – ezt tartom szem előtt mindig. Ha meghökkent egy adott étel, akkor is megpróbálom legalább elképzelni az ízét, és elfogadom, hogy lehet jó – még ha nem is nekem.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Nagyon nagy igazságot mondott Édesapád!
Dati
Én is nagyon egyetértek édesapáddal, és nem szeretem, ha valakinek nem elég, ha egyszerűen azt mondja: én ezt nem szeretem – vagy ehhez hasonlót.
Amúgy meg remélem, nem baj, ha ideteszem, én is csináltam már lecsóból salátát, nekem tetszik a te ötleted is: http://beck.blog.hu/2010/03/13/salata_lecsobol
BeckZsu, tetszik a salátád!
És igen, ez egy nagy igazság… A gyerekeknek soha nem engedtem, hogy fújjogjanak. Mondja azt, hogy nekem nem ízlik (Zsófi, ugyebár mondja is sokszor…:))), vagy azt, hogy nem szeretem, de leszólni valamit, ahhoz nagy egó kell.
Szerintem jol nez ki ez a salata! Az osszetevok alapjan “itelve” finom lehet.
Ami az etel leszolasat illeti, egyettertek veletek. Ami nekem nem izlik az masnak meg finom lehet!
Szerintem, Móni, a bejegyzésed második fele akár egy országegyesítő beszéd is lehetne. Mert ez nem csak az ételekre, hanem az életekre és nézetekre is igaz. Egyből elvetni valamit, mielőtt még alaposabban megismernénk, jó az? És ha alaposabban megismerjük, és nem tetszik, miért kell attól fujjogni?
Nekem ezt nem az apám tanította. Hanem Svájc. És ezért vagyok a leghálásabb.
És neked is kösz egy újabb remek “elmerengtetésért”!
Szilvi
Ez a sali remek ötlet! A kovászos ubi, a feta és az olíva – remek összeállítás! A lecsóval úgy vagyok, amiről a posztod 2. része szól, de soha nem fújjogtam – csak nem tudtam megenni. Szép csendben:) Talán megpróbálom…
A gyerekeink már megtanulták, hogy nincs fújjogás, de ha nem megy le, otthagyhatják az ételt. Örülök, hogy nem sok ilyen van…:)
Merci
Nincs ebben a salátában semmi furcsa, biztosan nagyon finom lehetett. Én is csinálok szombaton.
Ezt a salátát nekünk is csináld meg, ha hazamegyünk.
Bence, Zsozsó, Bálint és Zizi
Oké:)))
Pont az ilyen kajákat szeretem.
a salatahoz nem ertek, de nagy nepnevelokent en is raszolok az ismeroseimre, barataimra, kollegaimra, ha leszoljak az etelemet. Mondjuk ilyen foleg a menzan van, en valasztok valamit, o is valaszt valamit, aztan lefujolja az enyemet. Ezzel egyreszt megkerdojelezi a valasztasomat, masreszt elveszi az en etvagyamat is.
(vicces ez a komment-dolog, most leirtam, ami eszembe jutott, de minek is? mindegy, mostmar elolvastatok :))
Hát igen, ez a lényege a kommentnek…én szívesen olvasom, más mit gondol egy adott kérdésről!
Ugyanezt szoktam mondani én is a kissé finnyás lánykámnak! Attól, hogy neked nem ízlik, még lehet az finom! Azt nem kell mondani, hogy fúj, csak szép csendben nem kell megenni! De legalább meg kell kóstolni, hogy eldönthesse, hogy tényleg nem ízlik! :))
Így van, én is ezért szoktam harcolni Zsófival: legalább kóstold meg!
Móni kedves, biztos nem ide a legjobb, de lenne egy óriási kérésem feléd. Azért jutottál eszembe, mert hátha tudsz nekem segíteni. 2 hét múlva érkezik a családunkba ( 4 gyerekem mellé) egy német csere-kislány, aki lisztérzékeny. Hát meg vagyok lőve, hogy hogyan tudnám úgy csinálni a kajáltatást, hogy a meglehetősen finnyás gyerekeim is egyék a főztömet, tudjak magyaros ízeket prezentálni és ráadásul gluténmentes is legyen.Tudnál nekem segíteni?
Előre is nagyon köszi: Erika
Erika, nem vagyok jártas a témában, de ez talán segít, nézd meg:
http://www.liszterzekeny.com/search/label/glut%C3%A9nmentes%20recept
Na, és engem eddig mindig kiröhögtek(megszóltak), ha valahol elmeséltem, hogy én a lecsót kovászos uborkával szeretem a legjobban(de a sima, fokhagymás uborkasaláta is jó, ha más nincsen …), erre tessék, Móni kitalál belőle egy salátát…!
(a fetát is szeretem, de sajnos az olajbogyót nem. De ettől még ki fogom próbálni …)
🙂
Vica, Sopron
Vica,örülök, hogy tetszik!
két fiammal is végigjártuk a fujj, mi ez? – től az enyhe grimasz, köszi, nem kérek – utat. Anyu vegetáriánus, Apu eszik disznót is, mi inkább szárnyasokat, néha marhát, így meg kellett őket tanítani a szolidabb vélemény-nyilvánításra.
jó hétvégét!