Péntek délután csörgött a telefonom. Láttam a számról, hogy anyám az.
– Na, mi van veletek?! – kérdezte kicsit aggódva.
– Miért..? – kérdeztem viszont tétován, és azon gondolkodtam közben, hogy ígértem-e valamit, de nem, biztos nem, szaladt át az agyamon, az öcsémmel beszéltem vízszűrő ügyben, neki megígértem, megnézem a pincében, megvan-e még, azt el is felejtettem, hú tényleg, de anyunak…
– Nem írtál tegnap a blogra, meg ma sem. Gondoltam, hátha valami baj van.
Bizony, anyukám hűséges olvasóm, már az is előfordult, hogy kommentelt. Úgyhogy amióta valaki a faluban megmutatta neki a blogomat – nem én dicsekedtem el vele, tudtam, hogy nagyon kezdő internetes felhasználó, gondoltam, majd később – ritkábban telefonál, mivel gyakorlatilag naprakész családi ügyeinkkel. A férjem meg is szokta jegyezni hogylétünk felől érdeklődő rokonoknak, hogy olvassák a blogot, akkor nem maradnak le semmiről. Nyitott könyv az életünk.
– Jól vagyunk – mondtam anyunak -, csak kilenc gyerek van itt, meg nagy a meleg… de ma estére már lesz új bejegyzés.
Most végre lehűlt egy kicsit a levegő – 23 fok van a lakásban! -, és csak három gyerek van itthon, mégis nehezen szántam rá magam a konyhatündérkedésre. Végül aztán sütöttem egy sütit, de nagy sikert aratott a vacsorára készített tojáskrém is.
Hozzávalók (6 személyre):8 tojás
1 kisebb lilahagyma
1 nagy csokor petrezselyem aprítva
2 dl tejföl, vagy joghurt és tejföl fele-fele arányban
1 ek mustár
1 tk szójaszósz
1 tk worchester szósz
só
bors
A tojásokat megfőzzük – biztos ami biztos alapon 8 percig hagyjuk forrni. Ha egyből leöntjük róluk a forrót, és intenzíven cserélgetjük rajtuk a hideg vizet, akkor könnyen lejön majd a héjuk. A lényeg, hogy hirtelen hűtsük le a tojásokat. Hámozás után reszeljük le valamennyit, majd aprítsuk fel a hagymát, a petrezselymet, keverjük össze a tejfölt az ízesítőkkel.
Keverjünk össze mindent, és tegyük egy kicsit hűtőbe. Lehet még fokozni ezzel-azzal (kéksajttal, fokhagymával, vagy a tejfölt majonézzel helyettesítve például), sőt, ízlés szerint el is lehet hagyni, ami nem tetszik, de nekünk így nagyon ízlett.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Megmosolyogtatott a bejegyzésed…ez olyan ismerős érzéseket hozott ki belőlem.:-))) És olvaslak én…bár nem szoktam kommentelni. DE a tojáskrémet mi is nagyon szeretjük…és adtál egy jó ötletet…ma én is csinálok!!!:-))) Szép napot nektek!!!
Rég csináltam tojáskrémet, pedig milyen finom az… :)Az én anyukám is olvassa a blogjaimat. :)) Szeretem a modern mamikat 🙂
Szia Móni!Ez egy olyan igazán “mónis” bejegyzés volt! Ami miatt hamarosan már 300 rendszeres olvasó néz tefeléd nap-mint-nap… Külön szerencséd, hogy köztük van az anyukád is….A tojáskrémet mi is szeretjük (bár, persze, ahány ház, annyi szokás, kicsit másképpen készítem…)9 gyerek?!?! Bátor vagy! és nem csoda, hogy nem a gép előtt ülsz…Puszi neked,Szilvi
Megzabálom anyukádat 🙂 Jaj de vagány!!!
Ki hiányzik a gyerekek közül? – és hol van ?Örülök, hogy jól vagytok. Sziasztok!Zizimama
Tojáskrém kedvenc! Jófej a mamid 😀
Batorba, köszi, viszont!Lidércke, nálunk is hihetetlenül régen volt. Igazából a szükség szülte az ötletet: nem volt semmi kenyérrevaló itthon, csak rengeteg tojás. HÁt akkor jutott eszembe.
Szilvi, köszi. Nagyon kíváncsian várom, mikor lesz meg a 300… Az első száz egy év alatt jött össze, a második 5 hónap alatt, azóta 2,5 hónap telt el, és tényleg lassan bejelentkezik a 300. olvasó. Ki kell találnom valami jó kis nyereményjátékot ennek örömére.:))
Viki, bizony, és arra sem volt rest soha, ha barátokkal beállítottam éjjel egykor, hogy gyorsan valami kaját készítsen…:)
Szia Anyu, a gyerekek mondták, hogy feltétlenül írjam ide, hogy üdvözölnek. Bálint a Gáboréknál van, úgyhogy most kicsit csendesebb a lakás…
Milyen klassz, hogy még anyukád is olvassa a blogodat! A tojáskrém pedig szuper ötlet, mi is szeretjük, és már nagyon rég nem csináltam! Nincs valami jó tipped, hogy mit lehet kezdeni a rohamtempóban növő tökökkel a dédi kertjéből??? (Átlag heti 8-9 hatalmas tök a leszedhető na meg 2-3 tölteni való kisebb)
Gabika, legyalulni, lefagyasztani…:)Anyukám készített belőle hamis “ananászkonzervet” egyszer, nagyon finom volt! És tényleg emlékeztetett az ananászra…
De jó, hogy beírtad, napok óta ezen agyalok. Az én csemetéim is most kerültek haza, neki is állok, jó lesz vacsorára.
A legyalulni, lefagyasztani című fejezet megvan, ha ennél többet teszünk el, akkor kb hetente kétszer ehetünk a télen át tökfőzeléket! :)) Az igaz, hogy az egyik kedvencem, de azért olyan sűrűn nincsen rá igényem! Kb úgy, mint te voltál a salátával :))
Szeretnék egy-két mondatot írni… a tojásfőzésnél – én pár teáskanál sót teszek a vízbe forráskor, ezáltal könnyen lejön a héja! Vhol olvastam egy blogon, azóta ezt így csinálom és bevált. A tojás nem lesz sós tőle! Remélem, kipróbálod…Amúgy nagy kedvenc a tojáskrém!!! 🙂
Szia Móni!Ha jól látom, agyalhatsz a nyereményjátékon!!!! GRATULA!!!!Puszi,Szilvi
Ivett, régebben én is tettem sót, aztán akkor is néha előfordult, hogy nem jött le a héja.Utána kezdtem el ezt a hirtelen lehűtős dolgot, én is úgy olvastam, ez bevált, azóta meg elfeledkeztem a sóról. Na da meajd most kipróbáálom megint, aztán összehasonlítom.:)
Szilvi, köszi:)) Hát, mire reggel idejöttem, már 301 volt…:))