Gondolom, azzal nem mondanék semmi újat, hogy “hűdemicsodanagyaforróság”, ezt azért nagyjából mindenki érzékeli. Akiknek nincs légkondi a lakásukban – mint például nekünk -, azok ugye fokozottan.
Minden nyáron elérkezik az az egy hét, amikor a férjemmel ünnepélyesen megfogadjuk, hogy jövő nyárra feltétlenül megoldjuk, hogy legalább a nagy közös, központi helyiségben legyen légkondicionálás, mert ez már-már a kibírhatatlanság határát súrolja. Napközben 31 fokra is felmegy a benti hőmérséklet, éjszaka “visszahűl” mondjuk 26-ra. Mint ma.
Hajnalban arra ébredtem, hogy végre mozog a levegő, huzat van, mi több, vihar közeleg; megtettem a szükséges óvintézkedéseket, bukóra csuktam néhány ablakot, és már hallottam, hogy esik az eső, dörög az ég. Aztán fél négykor olyan dörgésre ébredtem, amilyenre még nem emlékszem: félelmetes volt, hosszú, és dobhártyafájdító.
Reggel azonban már csak a növényeken lehetett látni, hogy volt valami; a levegő gyorsan melegedett, és hamarosan olyan forróság lett ismét, mint az elmúlt napokban.
Amúgy elég érdekesen telik az idő, a saját négy gyerekemen kívül nálunk van a sógoromék két gyereke, tegnapig egy barátunk nagyobbik fia, plusz napközben Kanadában élő barátnőm két gyereke, akik itt a nagymamánál töltik a nyár nagy részét, illetve az éjszakákat, nappal jönnek hozzánk. Így tehát időnként kilencre rúg a kiskorúak létszáma, ami akkor vicces látvány, amikor tévéznek, mert négy négyzetméteren (az ágyunk) próbálnak meg a lehető legkényelmesebben elférni. Egyébként nem adnak különösebben több munkát, mintha csak a saját négyem lenne itthon, mert jól lefoglalják egymást.
Az alvás mindenkinek problémát jelent – csak a tejnek nem. Volt is három liter a hűtőben, amely további sorsát várta egy-két napaja. És a mai, szokásos pénteki vendégségre a nagyját el is használtam.
Először is sütöttem aludttejes prószát; aztán, amikor a kis négy és féléves unokaöcsi lelökte Bálint kedvenc fradis poharát a konyhapultról – Eeeeerííííííííííííík! Micsináltál??? -, és a legnagyobb igyekezettel próbáltam összeszedni a millió üvegszilánkot, mivel mindenki mezítláb szaladgál, bevillant még egy variáció: kapros túrós prósza!
Ebből van ugyanis sok itthon: kaporból, túróból, aludttejből.
Hozzávalók:
1 liter aludttej
4 tojás
1,5 tk só
0,5 dl olívaolaj
35 dkg rétesliszt
A tetejére:
2-3 dl tejföl
0,5 kg túró
1 csokor kapor
Nagyon egyszerű, ezért fázisképeket sem készítettem. Az aludttejet egy nagy tálba öntjük, belekeverjük a többi hozzávalót. Palacsintatésztánál sűrűbb legyen a massza, de ne legyen olyan sűrű, mint mondjuk a galuska. Folyósnak kell maradnia. Kivajazott, lisztezett nagytepsibe öntjük, a tetejére tejfölből pöttyöket teszünk, teljesen ötletszerűen, majd az apróra vágott kaprot belekeverjük a túróba, és ezt elosztjuk a tetején. 190 fokosra előmelegített sütőben 1 óráig sütjük. Várni kell vele, hogy legalább langyosra hűljön – de akkor aztán nagyon jó…
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)