Gondolom, azzal nem mondanék semmi újat, hogy “hűdemicsodanagyaforróság”, ezt azért nagyjából mindenki érzékeli. Akiknek nincs légkondi a lakásukban – mint például nekünk -, azok ugye fokozottan.
Minden nyáron elérkezik az az egy hét, amikor a férjemmel ünnepélyesen megfogadjuk, hogy jövő nyárra feltétlenül megoldjuk, hogy legalább a nagy közös, központi helyiségben legyen légkondicionálás, mert ez már-már a kibírhatatlanság határát súrolja. Napközben 31 fokra is felmegy a benti hőmérséklet, éjszaka “visszahűl” mondjuk 26-ra. Mint ma.
Hajnalban arra ébredtem, hogy végre mozog a levegő, huzat van, mi több, vihar közeleg; megtettem a szükséges óvintézkedéseket, bukóra csuktam néhány ablakot, és már hallottam, hogy esik az eső, dörög az ég. Aztán fél négykor olyan dörgésre ébredtem, amilyenre még nem emlékszem: félelmetes volt, hosszú, és dobhártyafájdító.
Reggel azonban már csak a növényeken lehetett látni, hogy volt valami; a levegő gyorsan melegedett, és hamarosan olyan forróság lett ismét, mint az elmúlt napokban.
Amúgy elég érdekesen telik az idő, a saját négy gyerekemen kívül nálunk van a sógoromék két gyereke, tegnapig egy barátunk nagyobbik fia, plusz napközben Kanadában élő barátnőm két gyereke, akik itt a nagymamánál töltik a nyár nagy részét, illetve az éjszakákat, nappal jönnek hozzánk. Így tehát időnként kilencre rúg a kiskorúak létszáma, ami akkor vicces látvány, amikor tévéznek, mert négy négyzetméteren (az ágyunk) próbálnak meg a lehető legkényelmesebben elférni. Egyébként nem adnak különösebben több munkát, mintha csak a saját négyem lenne itthon, mert jól lefoglalják egymást.
Az alvás mindenkinek problémát jelent – csak a tejnek nem. Volt is három liter a hűtőben, amely további sorsát várta egy-két napaja. És a mai, szokásos pénteki vendégségre a nagyját el is használtam.
Először is sütöttem aludttejes prószát; aztán, amikor a kis négy és féléves unokaöcsi lelökte Bálint kedvenc fradis poharát a konyhapultról – Eeeeerííííííííííííík! Micsináltál??? -, és a legnagyobb igyekezettel próbáltam összeszedni a millió üvegszilánkot, mivel mindenki mezítláb szaladgál, bevillant még egy variáció: kapros túrós prósza!
Ebből van ugyanis sok itthon: kaporból, túróból, aludttejből.
Hozzávalók:
1 liter aludttej
4 tojás
1,5 tk só
0,5 dl olívaolaj
35 dkg rétesliszt
A tetejére:
2-3 dl tejföl
0,5 kg túró
1 csokor kapor
Nagyon egyszerű, ezért fázisképeket sem készítettem. Az aludttejet egy nagy tálba öntjük, belekeverjük a többi hozzávalót. Palacsintatésztánál sűrűbb legyen a massza, de ne legyen olyan sűrű, mint mondjuk a galuska. Folyósnak kell maradnia. Kivajazott, lisztezett nagytepsibe öntjük, a tetejére tejfölből pöttyöket teszünk, teljesen ötletszerűen, majd az apróra vágott kaprot belekeverjük a túróba, és ezt elosztjuk a tetején. 190 fokosra előmelegített sütőben 1 óráig sütjük. Várni kell vele, hogy legalább langyosra hűljön – de akkor aztán nagyon jó…
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Hát te egy hős vagy… ennyi gyerek, meg még a sütőt is bekapcsolod… mi jóideje nem sütünk kenyeret se, annyira meleg van… de ez az aludttejes nagyon tetszik, mindenképp kipróbálom!És ahogy jutok egy kis lélegzethez, jelentkezem emilben!
koszi, hogy felelevenitetted! fogok kesziteni ilyet, imadom a kapros-turos parost!
A meleghelyzetet értem. Hozzá lehet szokni, mi megszoktuk 30-31 fokos benti hőmérsékletet, bár nálunk van légkondi, de azt se lehet folyamatosan használni, éjjelre viszont bekapcsoljuk, így megy le a hőmérséklet legjobb esetben 26,4 fokra! A túrót meg az aludttejet de irigylem, ha egyszer hazamegyek teleeszem vele magam!
Eri, csak 190 fok…:))Delish, én is szeretem, de sajnos a család nagyobbik fele, úgy tűnik, nem…Cili, én úgy érzem, ezt megszokni nem, csak beletörődni lehet. Persze, Malajziában más a páratartalom, ott azért nem ugyanolyan ugyanez a hőfok, vagy igen?
Hát igen, meleg az van, légkondi az nincs! :)) Ismerős felállás! A hajnali szélnek én is nagyon megörültem, főleg, mivel nálunk vihar nélkül jött! 🙂 Bár egy kis eső is jól jött volna! A gyerekeken meg én is azt veszem észre, hogy a létszám emelkedése nem vonja maga után a problémás esetek szaporodását, sőt… 😀
Gabika, ugyanez a tapasztalatom. Ha emelkedik a létszám (átmenetileg, persze), az nekem csak jó.