Négy gyerekem közül hárommal semmi probléma az étkezés terén. Tulajdonképpen mindent megesznek, amit eléjük teszek, na jó, a nagyobbik fiam időnként fintorog, hogy ő nem szereti a gombát, a borsót, ám ha nagyon muszáj, legalább megkóstolja.
De ez a kicsi…
Hat és fél éves, és a leggyakoribb mondat, ami elhagyja a száját az, hogy “nem ízlik”. Mellé bűntudatos arcot vág, persze, és látszik rajta, tényleg kellemetlenül is érzi magát emiatt, de ha egyszer eldöntötte, tartja magát hozzá, hogy “nem ízlik”. Tulajdonképpen már magyarázatot is találtam rá, a szuperízlelést, ó, szegény gyerek nem tehet róla, háromszor annyi ízlelőbimbója van, mint az átlagnak, sokkal intenzívebben érez ízeket, főleg a keserűt és az erőset olyasmiben is, amiben az átlagember észre sem veszi…
Rendben. De hogy lehet, hogy valami már akkor nem ízlik, amikor még meg sem kóstolta soha? Dönt a szín, az illat alapján, vagy mert “azt már kóstoltam az oviban”, és ha azt felelem, az ovi nem ér, ott másképp főznek, hősiesen legyűr egy falatot, de még szinte a szájában sincs, már telik meg a szeme könnyel, és rázza a fejét, hogy “nem ízlik”.
Na, ilyen gyereknek adjon az ember kelkáposztát. Nincs rá sok esély, hogy megeszi, de esetleg egy újabb formában – talán. Így került a látókörömbe az olaszoknál oly kedvelt kenyérleves, méghozzá a Zuppa di Valpelline, azaz a Valpellinei kelkáposztás kenyérleves. Tradicionális recept, az Olasz kulinária című könyvben találtam valamikor; igazából nem is leves, inkább egytálétel, a szikkadt kenyér felhasználásának remek módja, hát legyen.
A recept ITT olvasható.
Hogy mit szólt hozzá a kicsi? Megkóstolta, na. Az már valami.
Ti hogyan etetitek meg a kelkáposztát a gyerekkel?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)