Töltött lepénykenyér

Tudom, sütit ígértem mára, de családilag teljesen rákattantunk a töltött lepénykenyérre, úgyhogy most előbb ezt mutatom meg. Egyik este, amikor épp nem volt itthon kenyér, ám a mártogatóshoz készített lepénykenyér tésztájából néhány adag várakozott a hűtőben, akkor jutott eszembe, ha a serpenyőben, megfordítás után megpakolnám a lepénykenyeret, majd félbehajtanám, és a másik felét már így sütném meg…hmmm…, az biztos finom lenne. Azóta utánanéztem, persze, hogy az olaszoknál ez már ezer éve létezik, piadinának hívják.
Volt kolléganőmnek, Anitának ajánlom, aki sokat dolgozó háromgyerekes anyuka, és nemrég, amikor egy szomorú esemény miatt újra összejött a régi csapat, megemlítette, hogy kimondottan a legfeljebb húsz perc alatt elkészíthető ételek receptjeit gyűjti. Nos, Anita, ehhez egyszer be kell keverni egy jó nagy adag kenyértésztát, akár napokig tartogatni a hűtőben, aztán amikor szükség van rá, pár perc alatt megsütni egyet-egyet. Bármivel tölthető, kézbe fogható, strandra vihető, csomagolható, hidegen is jó. Mi kell még?

A tésztával folyamatosan variálok, mikor milyen lisztek vannak itthon. Ez most sima és durumliszt keverékéből készült, savóval, mert még mindig rengeteg van.
Tehát:
3,5 dl savó (langyos víz is jó, vagy esetleg fele tej, fele víz, de olvastam olyat is, hogy csak tej)
1 tk cukor
2,5 dkg élesztő
30 dkg durumliszt
30 dkg simaliszt
2 ek olívaolaj
1 tk só
A savót meglangyosítottam, feloldottam benne a cukrot, és a kenyérsütő üstjébe öntöttem. Belemorzsoltam az élesztőt, és amikor az feljött a savó tetejére, beleöntöttem a többi hozzávalót, és a géppel elvégeztettem a munka nehezét. Tíz perc alatt összegyúrta a tésztát, aminél az a lényeg, hogy se túl kemény, se nagyon ragacsos ne legyen. Ekkor lekapcsoltam a gépet, és hagytam, hogy duplájára keljen a tészta.

Akkora gombócokat téptem belőle, amekkora hógolyót tudok gyúrni, vagyis amennyi a két markom között szépen elfér. Sodrófával kinyújtogattam olyan nagyra, amekkora a teflonos palacsintasütőm. Ja igen, a palacsintasütő alatt ekkor már meggyújtottam a lángot.

A tésztát a palacsintasütőbe tettem (nem kell alá olaj), és mivel azonnal össze akart ugrani, kicsit tartottam az ujjaimmal, hogy a formája megmaradjon.

Amikor az alja barnulni kezdett, megfordítottam, és lehúztam a tűzről. Most jött el a töltelékek ideje.

Először is jó nagy adag reszelt sajt, aztán kolbász, bazsalikomlevelek, paradicsomszeletek, chiliszósz, majonéz. De bármivel tölthetjük: sonkával, szalonnával, maradék darálthúsos szósszal, pörkölttel, fasírozott-darabokkal, vagy csak zöldségekkel, különböző szószokkal.

És ha a töltéssel megvagyunk, a kenyeret félbehajtjuk, és a serpenyőt visszatesszük a tűz fölé.

Amikor az egyik oldala ilyen barnás, megfordítjuk.
Ha töltési művelet flottul megy – vagyis a sütés idejére mindent a kezünk ügyébe készítünk – tényleg percek kérdése, hogy a nyújtástól kezdve mikor adjuk tányérra az elkészült lepénykenyeret.

Ráadásképp egy igazi nyári zene, most, hogy végre már tényleg nyár van, és lassan a vébének is vége…:-)

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)