Jelentés a farmról – avagy a véres szombat
Hát megtörtént. Kacsát vágtunk.
Hatot.
Merész vállalkozás ez így elsőre, és bevallom, nem tudom, mikor állok készen rá újra. Hogy értsétek, miről van szó, kifejtem bővebben rögtön, de érzékeny lelkű olvasóimtól (akiket ugyanúgy szeretek, mint a kevésbé érzékenyeket, az érzéketleneknél meg még tán jobban is) most itt elbúcsúznék, a nyugalom megzavarására alkalmas képek következnek, csak a szépre emlékezzetek, és térjetek vissza holnap. Majd sütök valami sütit.
Ennek is elérkezett az ideje, és ezért vettük őket, mégsem hagyhatjuk, hogy végelgyengülésben pusztuljanak el – kitűztük tehát a szombat délelőttöt, és szóltunk Gyöngyinek, állataink gondozójának, készüljön, mert szeretnénk, ha a dolog érdemi részét ő végezné el. Mondta, hogy a vágást minden további nélkül vállalja, de a kopasztást, tisztítást nem.
Ezért ez ránk maradt.
Reggel fél kilenckor apósommal felszerelkezve megjelentünk a faluban; a férjem bement a boltba, hogy vegyen pár üveg hideg sört, mire a boltosnő megkérdezte:
– A Kovács-féle házhoz jönnek, ugye?
– Igen.
– Áááá, kacsavágás lesz? Hallottuk ám…
Ez a falu diszkrét bája. Gyakorlatilag az egész lakosság tudta, hogy a távparasztok ma vágnak, és lehet, hogy előző este fogadásokat kötöttek, hogy mondjuk én meg merem-e fogni a jószágot az akció közben, vagy esetleg sikítva rohanok az udvar másik végébe. Fogtam, egyébként, noha nem szívesen.
Nos, a házhoz érve örömmel láttuk, hogy Gyöngyi nem engedte ki a kacsákat az udvarra, hogy a begyük üres maradjon; a 11-ből kiválasztottuk a hat legkövérebbnek látszót, azok bezárva maradtak, a többi szabadon távozhatott legelni.
Ennek a hatnak pedig beteljesedett a sorsa.
A vágás gyors volt, áldozatainkat két lavórba osztottuk, és hazarohantunk velük. Itt sógoromékkal kiegészülve folytattuk a munkát, ami tulajdonképpen csak most kezdődött. Vízforralás, szódabikarbóna, forrázás, kopasztás és aztán a brutális durva rész: a tokok kihúzkodása a bőrből. Még szerencse, hogy öten voltunk, így átlagosan 1,2 kacsa jutott mindenkire, bár a valóságban nem pontosan ennyit pucolt meg egy-egy személy.
A hat kacsa megtisztítása talán három-négy órát vett igénybe; és egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy ma már egyre keveseben vállalják be ezt a munkát. Nem nyavalyogni akarok, tényleg, de intenzív szöszkihúzigálások közepette egy óra múlva azt láttam, hogy még nem tartunk sehol.
A bontás az már megint hipp-hopp ment, apósom végezte, aki aktív vadászként rengeteg madarat kapott szét. A kacsákkal a következőképpen járt el:
A comboknál ejtett két vágást, majd óvatosan, hogy a belső szervek közül ne vágjon szét semmit, szabaddá tette a bejárást a hasüregbe. Akkor benyúlt, megfogta a nyelőcsövet, behúzta a hasüregbe, majd az egész hóbelevancot – nyelőcső, begy, zúza, szív, máj, epehólyag, belek – kiszedte egy csomóban. Aztán szétválogatta. A belek mentek a kukába, a májról óvatosan leválasztotta az epehólyagot, azt is kidobta, aztán bevágta a zúzát nagyjából a feléig, kifordította, és a belsejéről lehúzta a kemény, redős, gumiszerű, enyhén zöldes borítást. A további tisztítás során mi még levágtuk a nyak végét, aztán a nyakat magát, meg a lábakat az ízületeknél, illetve a bőrt megpörköltük láng felett, hogy az apró szöszök eltűnjenek róla.
Így került egy-egy zacskóba végül a madár, hasüregébe visszahelyezve a máj, a zúza és a szív, mellé a nyak és a két láb. Mivel a konyhai mérlegem elromlott, a mérést úgy végeztük, hogy ráálltam a személymérlegre kacsával és kacsa nélkül, és a két eredmény különbsége kiadta a hús súlyát. 2-2,7 kiló közöttiek voltak.
Csak két ismerősnek szóltam, kell-e kacsa, és épphogy maradt egy nekünk, egy a sógoroméknak; de arra is lenne vevő. Ám amikor kezemben tartottam a madarak árát, és összehasonlítottam a munka volumenével, háát, tudjátok…
(A farmmal kapcsolatos összes bejegyzés a gazdálkodó címszó alatt olvasható.)
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)