El is felejtettem mondani, hogy a fiaim vasárnap óta a szüleimnél vannak, úgyhogy itthon csökkentett létszámban múlatjuk az időt. Ismét megállapítottuk a férjemmel, hogy két gyerekkel az élet csupa csend és nyugalom, időnként már-már unalmas.
Csak viccelek.
Tudom én, hogy két gyerekkel is lehet küszködni, idegeskedni rengeteget, két – de akár egy – gyerek felnevelése is derék dolog, sőt, ma már egyenesen hőstett. Van olyan ismerősöm, aki szerint erre a világra gyereket szülni önmagában vakmerő, meggondolatlan cselekedet, kettőnél többet vállalni meg egyenesen felelőtlenség, na de ő már a másik véglet.
A lényeg, hogy nálunk az átmeneti létszámváltozás – bármilyen formában – mindig üdítően hat, és aki épp elutazott, annak is jó. A fiúk azzal az atyai-anyai intelemmel lettek útjukra bocsájtva, hogy legfeljebb egy órát számítógépezhetnek, segíteniük kell a házimunkában, illetve egy órát olvassanak minden nap. Mivel a szüleim dolgoznak, egyik nap Bence megy apámmal, Bálint anyámmal a munkahelyére, másnap csere. Apu hétre jár, ezért Bencétől már korán reggel jött az e-mail a férjem postaládájába:
“Szia Apa. Én még szeretnék egy hétig maradni, meg szerintem a Bálint is. Lehet?”
Válasz: “Majd megbeszéljük.”
Újabb kérdés: “Jó, de mikor?”
“Holnap telefonon egyeztetünk, jó? És mi lesz a mai program?”
“Házimunkát biztos, hogy fogunk végezni. Azt eddig minden nap végeztünk.”
“Milyen házimunkát végeztetek?”
“Hát pl. borsófejtés, fahordás a pincébe…”
Ennyit tudott hirtelen felsorolni, de örültünk, jól van ez így, a fiúk dolgoznak.
Itthon meg mára már bevállaltam egy plusz gyereket, ne legyen olyan nagy a csend…
Ami az ebédfőzést illeti, rapid, jól bevált és finom ételekre törekedtem. A leves mégis különlegesre sikerült, és bebizonyítottam vele a nagyobbik lányomnak, hogy igenis szereti ő a kelkáposztát, csak a megfelelő formában kell megkóstolnia. Az is igaz, hogy mindössze két kellevél került a levesbe, de akkor is: benne van.
Hozzávalók:
1 fej vöröshagyma
1 szép friss zellergumó
2 szem nagyobb krumpli
2 kelkáposztalevél
2 gerezd fokhagyma
2 dl főzőtejszín
só
bors
szerecsendió
őrölt kömény
lestyán
A hagymát felaprítjuk, kevés olajon dinsztelni kezdjük. Közben megtisztítjuk, és kis kockákra vágjuk a zellert és a krumplikat. Amint készen vagyunk, a hagymához adjuk, átkeverjük. Megmossuk a kelleveleket, kivágjuk a vastag ereket belőlük, és felcsíkozzuk. Mehet az edénybe. A két gerezd fokhagymát is a többi után küldjük, majd felöntjük annyi vízzel a zöldségeket, amennyi ellepi.
Sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a többi fűszert is, és fedő alatt puhára főzzük az alapanyagokat. Ekkor botmixerrel pürésítjük (külön jó benne, hogy a kelkáposzta apró darabokban marad, díszítve ezzel a levest). Felöntjük a tejszínnel, és még annyi vízzel, hogy se túl sűrű, se túl híg ne legyen. Megkóstoljuk, utánaízesítjük, és tálalhatjuk.
Mi pirított kenyérkockákkal ettük.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
A zellerkrémleves nálunk is nagy sláger, mindannyian szeretjük – de ebben a formában még nem próbáltam. Érdekes lehet. NAgyobbik lányodhoz hasonlóan én sem rajongok a kelkápiért – de lehet összeszedem a bátorságom, és… Tetszik a fotó is!Merci
Tetszik a keret … olyan nagy a csend és ez most jó … áthívtál gyereket, hogy ne legyen olyan nagy a csend :)A fiúk ügyesek, zöldborsót fejteni nem egyszerű feladat :)A leves finom, jó ötlet benne a kelkáposzta levél.
Mivel nálunk elég gyakran szerepelnek krémlevesek az étlapon, azért gondoltam, hogy egy kicsit variálok rajta. Szerintem nagyon jót tett neki, ami az ízét illeti. De megont meg kellett állapítanom, sajnos, néhányunkat felfúj a kelkáposzta.