Ha őszintén magunkba nézünk, és szívünkre tesszük a kezünket, tudjuk-e lelkiismeret-furdalás nélkül állítani, hogy “szoktam előételeket készíteni”?
Én nem tudnám.
Ugyanis nem szoktam. Ha mégis, az esetek zömében azt sem az ételsoron belül őt megillető helyen tálalom, hanem inkább főétel gyanánt; klasszikus példa erre a hortobágyi húsos palacsinta, amely annyira laktató, hogy számomra rejtély, miért lett belőle előétel.
Na de most, a már többször hivatkozott “A főzés magasiskolája” című könyvben az előételek között találtam egy szuper padlizsános receptet. Ha legközelebb vendégséget rendezek, biztos, hogy villogni fogok vele: nem túl bonyolult elkészíteni, és nagyon finom. Én persze főétel gyanánt ettem.
A receptet az itthoni készlethez igazítottam, ezért kicsit eltér a könyvtől. Egy padlizsánom volt itthon, de az ebből készült adagot hárman úgy eltüntettük, hogy csak na; ezért a hozzávalókat két padlizsánra szabva adom meg, így bőven elég négy személyre, vagy ha tényleg csak előételnek szánjuk, akár hatnak is.
Tehát, a hozzávalók:
2 padlizsán
3 paradicsom
kb. 15 bazsalikom levél
10 zsályalevél
4 ek napraforgómag
1 ek balzsamecet
4 szardellafilé
2 gerezd fokhagyma
8 olívabogyó
A padlizsánokat hosszában vékony szeletekre vágjuk, a szeleteket besózzuk – az alsónak mindkét oldalát, majd ahogy rátesszük a többit, mindegyiknek csak a felső felére hintünk sót.
Egy serpenyőben kevés olajat (3 ek) forrósítunk, majd a padlizsánszeletek mindkét oldalát megsütjük benne. Az olajat időnként pótolni kell.
Egy száraz serpenyőben pár perc alatt megpirítjuk a napraforgómagokat. A serpenyőben ezután nagyon kevés (1 dkg) vajat hevítünk, és a zsályaleveleket 1 perc alatt átsütjük kissé.
Aprítógépbe tesszük a bazsalikom- és zsályaleveleket, a pirított napraforgómagot, a paradicsomokat elnegyedelve, a fokhagymagerezdeket, a szardellafilét, az olajbogyókat, a balzsamecetet (vagyis a padlizsánon kívüli összes többi hozzávalót), és pépes keveréket készítünk. Nem kell, hogy homogén legyen, maradjon kicsit darabos.
Minden padlizsánszeletre teszünk egy kiskanálnyi tölteléket, majd feltekerjük, és fogpiszkálóval összetűzzük. Vagy nem.
Kis pirítóskorongokon tálalva igen jól mutat, bár ebben az esetben jó, ha kitalálunk valamit a feleslegessé váló kenyérdarabkák hasznosítására (mivel karikákat kell szaggatnunk a szeletekből).
Tényleg, ti szoktatok előételt készíteni?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Főleg, ha vendégek jönnek, de előfordul leves helyett is előétel itthon. Két fogásnál többet nem adok. Nálunk a süti hiánycikk. :o)(Gonosz dietetikus)
Nálam nem divat az előétel, inkább a leves. Bár az sem mindig, mert annyira nincs rá igény. Ez nagyon guszta, egyszer főételként neki fogok ugrani! Már ha a család is úgy akarja. Most már hiányolják a tortillát, úgyhogy valamelyik nap újra asztalra kerül! :))Egyszer megírhatnád, hogy a császármorzsát milyen recept alapján készíted (már ha szoktál sütni), mert az én gyerekeim szeretik, de azzal a recepttel, ami nekem van én nem vagyok maradéktalanul megelégedve.
Előételt ritkán készítek, viszont éppen padlizsántekercs készítéshez készülök :)Hasonló, de nem ugyanaz.
Nálunk tényleg előétel és nagy kedvenc a Caprese (paradicsom-mozzarella). Anyukáméknál pedig sűrűn van sárgadinnye szárított – esetleg pármai-típusú – sonkával (csak azt itthon, rajtam kívül, senki nem szereti…). És őrületes leves-párti a család nagy része. Már ha az előételnek számít. Mert a mamám vasárnapi ebédje így néz ki: előétel, leves, főétel és desszert…. Jut eszembe: ezeken a vasárnapi ebédeken elkészít néha egy szuper finomságot – előételként: csirkemájjal és cukkinivel töltött palacsintát! Mennyei!Szilvi
Úrjézus, de gyönyörűséges!Válasz: szinte soha… Nem tudom, vendégségek esetén a bemelegítő röviditalt kísérő pogácsa és hasonlók előételnek számítanak?:-)
Nem szoktam. A gyerekek levesrajongók, ez erősen behatárolja az indítást.Nálunk a paradicsom-mozzarella duó is önálló vacsiként szerepel. (kisfiamnak nagy szelet pirítós is kell mellé :D) Vasárnap viszont szuper előételt kóstoltam: céklás-joghurtos-halas salátaféleséget, valamiorosz recept lehetett, a háziasszony alkotta, de tényleg nagyon finom volt.Vera
Nalunk minden este salataval kezdödik az étkezés, szezontol (és a hütöszekrénytöl:) függöen, ebben barmi lehet, zöldség, magok, sajt, sonkadarabkak… de ez itt egy francias kultura:)
Dettó a lá CV 🙂 Pogácsa, házi sós ropik, esetleg valami mártogatós hozzá (padlizsánkrém, sült paprika krém, vmilyen pesto), ha ez előételnek számít.Dettó a lá Te 🙂 Az előételek vmiért nálunk köretté vagy főétellé alakulnak át.Ez a padlizsántekercs jól néz ki, úgyis gyűjtöm a finomságokat a szokásos júliusi nagycsaládi összeröffenéshez.
Nem szoktunk előételezni. Az ilyen jellegű kaják vacsira mennek nálunk.De kíváncs lennék valamire nagycsaládos “kolléganők”.Nyár van, itthon az ovis csapat, plusz itt a másfél éves alapjáraton.Nemhogy előlételt, de levest sem tudunk enni hétköznap. Adva van egy “utálok enni, és amit megeszek azt csak lassan” kategória, egy “amit szeretek, abból 3-szor kérek és sokat”, és egy “mindent kézzel, a levest is, de csak egyedül”. Ezzel a felállással csak egy fogást vagyok képes kibírni és megetetni. És abba is belealszik már a kicsi. Nálatok hogy ment ez amíg ilyen korúak voltak a srácok? Néha rendesen ősz hajszálaim jelennek meg az ebéd végére…. Ez a háromfele lenni kaja közben nagyon kimerítő nekem.Naszóval kicsit ezért fel is szaladt a szemöldököm az előételre 😀 😀 :DBocsi, hogy itt off vagyok, de annyira kíváncsi lennék erre.
Szerintem a pogácsa nem előétel, hanem előnasi:)))Én vevő vagyok a franciás kultúrára, de itthon még nem működik nálunk. Valahogy belénk ivódott, hogy leves meg főétel legyen, aztán majd eszünk még valamit, ha kell…
Jól hangzik az a céklás saláta… amúgy is nagy kedvelője vagyok az orosz konyhának.
Jehudit, megértem, ha az előételt flancolásnak érzed… Túl kell élni ezt az idpszakot, azt hiszem. A gyerekek nem fogják éhen halatni magukat, annál több eszük van, de nálunk is van olyan a tágabb családban, aki hihetetlen lassú. És nem is lehet siettetni. Akkor méginkább lelassul.
Maimoni, itt nalunk leves inkabb télen van, egyrészt melegit, masrészt olyankor a salatafélék dragak… de most salata ezerrel, egyszerüen csak szoktatas kérdése:)(Es ha a fiam morog is minden nap, megeszik egy nagy tanyérral, a lanyok meg…nekik természetes:)