Ez+az
Tegnap meglátogattuk egy kedves ismerősünket, akinek nemrég kisbabája született. Édes volt a baba, ám kissé nyűgös, úgyhogy amíg anyuka vele foglalatoskodott, mi az udvaron teleszedtünk egy vödröt jó ropogós, nagyszemű cseresznyével. Nem tudtam betelni vele, rengeteget ettem a fáról, és tudatosan kizártam a gondolataimból, hogy vajon hány gramm kukacot fogyasztok el egyidejűleg. Azon morfondíroztam inkább, hogy egy gondoskodó nagypapa, netán ükpapa micsoda örömet tud szerezni hozzátartozóinak a halála után is – hány leszármazottja eszi jóízűen azt a cseresznyét, amit még ő ültetett.
Aztán ma ismét nekiálltam a tegnap már magasztalt cseresznyés clafoutis-nak, és megdöbbentem; az általam kimagozott gyümölcs 3/4 részében lakó tanyázott. Levontam a tanulságot: még a legjobb szándékra is árnyékot vethetnek egyéb körülmények.
Amúgy a konyhai mérlegem úgy viselkedik, mint valami primadonna; most az a szeszélye, hogy mégsem működik.
Ezzel meglehetősen zavarba hozott, sőt, rövid időre vigasztalhatatlanná tett, mert én, aki többször is kampányoltam a mérleghez való hozzászokás ellen, karácsony óta (akkor kaptam ugyanis) teljesen függő lettem. Újra elő kellett vennem a táblázatot, mégis mi mennyi.
De a süti sikerült.
Hasonló bejegyzések:
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)