Korábban már meséltem a belsőségekhez fűződő viszonyomról; röviden nem túl jó. Kivétel a szárnyasmájak, amelyekkel szintén nem olyan régen, és igen csak óvatosan barátkoztam össze. De mint ahogy mostanában előfordul, hogy olyasmiket szeretnék enni, amiről korábban el sem tudtam volna képzelni (lásd: erős), meg sem lepődtem, hogy a már emlegetett, “A főzés magasiskolája” című könyv lapozgatása közben egy csirkemájas recepten akadt meg a szemem.
Még mielőtt nekikezdenék az étel leírásának, kedves jelenlegi és leendő szülőtársaimnak szeretnék elmesélni valamit. 12 és fél éves Bálint fiamról már sztorizgattam néhányszor; négy gyermekünk közül jelenleg benne dühöngenek leginkább a kiskamaszkor jellegzetes hormonjai, próbára téve bennünket, mint szülőket, és őt, mint engedelmes gyermeket. Amikor a napokban anyám felhívott, hogy a korábban megbeszéltek szerint küldhetem a két fiút hozzájuk, mondtam, sajnos, csak a kisebbik mehet: Bálintot kénytelenek vagyunk szigorú felügyelet alatt tartani. Lelki szemeink előtt megjelent ugyanis, ha itt nálunk most így viselkedik, ahogy, és aztán elmegy a Kánaánba, ahol minden van rogyásig – főként számítógép, tévé, olvasni nem kell -, lesik minden kívánságát (az én valaha szigorú szüleim), szóval, visszakapván őt, mennyi idő kell majd ahhoz, hogy újra akklimatizálódjon az itthoni körülmények közé?
Hát ezért gondoltuk úgy, hogy Bálint marad. Ezt meg is mondtuk neki, amitől persze letört, de próbáltuk objektíve láttatni vele a helyzetet: ezeket teszed, hát ne csodálkozz. Ez volt tegnapelőtt.
Tegnap óta a gyerek a nap nagy részében átmegy angyalba. Elment a könyvtárba, önként vitte magával az öccsét, kikölcsönzött egy könyvet, és még tegnap el is olvasta. Ma újra elment a könyvtárba, két könyvet vett ki, mindkettőt elolvasta. Holnap megint menni akar. Alig hittem a fülemnek, amikor ma napközben a lányok jövése-menése közben egyszer csak feltűnt, hogy a fiúkat már régóta nem láttam. Bálinték hol vannak? – kérdeztem a lányaimat, mire a két srác kiszólt a szobájukból: Itt vagyunk, olvasunk!
Az én angyal fiaim…
Valahogy megneszelte a kis huncut, hogy ha vasárnapig (amikor a nagyszülők jönnek) sikerül bennünket meggyőznie arról, hogy megváltozott a dolgokhoz való hozzáállása, elmehet. Kemény erőfeszítéseket tesz, azt látjuk -és ha így folytatja, nem is eredménytelenül. Azt beszéltük épp a férjemmel, milyen jó lenne, ha folyamatosan akadnának ilyen motiváló tényezők, amivel a kamaszkor végéig kihúznánk.
Tény, hogy a két fiú “jóságának” köszönhetően ma valahogy sokkal több időm volt, amit a konyhaszekrények totális kitakarítására, és logisztikai átszervezésére fordítottam. Aztán úgy elment az idő, hogy fél órám maradt arra, hogy valami korrekt vacsorával álljak elő. Mivel a hűtőben épp volt csirkemáj (nahát, véletlenül), a rendelkezésre álló időn belül készen voltam egy fenséges kajával.
Hozzávalók:
kb. 60 dkg csirkemáj
4 ek liszt
1 tk só
bors
kevés olaj a sütéshez
3 dkg vaj
kb. 8 zsályalevél
1 nagy fej hagyma
kb. 6 dkg bacon
5 gerezd fokhagyma
1 dl vörösbor
max. 1 dl víz (vagy ha van, húslé)
3 nagy paradicsom
petrezselyem
Előkészítés: a csirkemájat megtisztítom, feldarabolom. A hagymát negyedekbe vágom, felszeletelem. A fokhagymagerezdeket szintén. A paradicsomok alján és tetején X alakú bemetszést ejtek, majd egy percre forró vízbe mártom őket, héjukat lehúzom, majd mindhármat negyedelem, vastagon szeletelem.A szalonnát vékony csíkokra vágom.
A lisztet összekeverem a sóval, borssal, majd megforgatom benne a májdarabokat, és forró olajban pár perc alatt megsütöm (vigyázat, a máj robbanhat! használjunk fedőt, vagy kifröccsenés-gátlót a sütésnél!). Papírtörlőre szedem.
Nagyjából el is fogyott az olaj; beleteszem a vajat a serpenyőbe, és először az összetépkedett zsályaleveleket pirítom rajta kissé, majd hozzáadom a hagymát.
Úgy öt perc múlva beleteszem a felcsíkozott bacont, és a felszeletelt fokhagymagerezdeket. Egészen rövid ideig pirítom, nehogy a fokhagyma megkeseredjen, majd felöntöm a vörösborral és a vízzel (na persze, ha van, húslével).
Amikor már egész jól megpárolódott – nem kell hozzá túl sok idő, bő öt perc -, mehet hozzá a paradicsom. Éppen csak egy kicsit felforr így együtt, és hozzákeverem a májat, majd a petrezselymet. Jól átforgatom, és elzárom a lángot.
Pazar.
Apropó, szülőtársak: tapasztaltatok saját szüleiteknél ilyesfajta elváltozást, hogy míg apaként és anyaként olyan következetesek próbáltak lenni, amennyire csak lehetett, nagyszülőként teljesen lelazultak?
(Akik – félreértések elkerülése végett – ettől még kiváló nagyszülők; sőt, unka-szemmel nézve ettől igazán kiválóak…)
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
