Korábban már meséltem a belsőségekhez fűződő viszonyomról; röviden nem túl jó. Kivétel a szárnyasmájak, amelyekkel szintén nem olyan régen, és igen csak óvatosan barátkoztam össze. De mint ahogy mostanában előfordul, hogy olyasmiket szeretnék enni, amiről korábban el sem tudtam volna képzelni (lásd: erős), meg sem lepődtem, hogy a már emlegetett, “A főzés magasiskolája” című könyv lapozgatása közben egy csirkemájas recepten akadt meg a szemem.
Még mielőtt nekikezdenék az étel leírásának, kedves jelenlegi és leendő szülőtársaimnak szeretnék elmesélni valamit. 12 és fél éves Bálint fiamról már sztorizgattam néhányszor; négy gyermekünk közül jelenleg benne dühöngenek leginkább a kiskamaszkor jellegzetes hormonjai, próbára téve bennünket, mint szülőket, és őt, mint engedelmes gyermeket. Amikor a napokban anyám felhívott, hogy a korábban megbeszéltek szerint küldhetem a két fiút hozzájuk, mondtam, sajnos, csak a kisebbik mehet: Bálintot kénytelenek vagyunk szigorú felügyelet alatt tartani. Lelki szemeink előtt megjelent ugyanis, ha itt nálunk most így viselkedik, ahogy, és aztán elmegy a Kánaánba, ahol minden van rogyásig – főként számítógép, tévé, olvasni nem kell -, lesik minden kívánságát (az én valaha szigorú szüleim), szóval, visszakapván őt, mennyi idő kell majd ahhoz, hogy újra akklimatizálódjon az itthoni körülmények közé?
Hát ezért gondoltuk úgy, hogy Bálint marad. Ezt meg is mondtuk neki, amitől persze letört, de próbáltuk objektíve láttatni vele a helyzetet: ezeket teszed, hát ne csodálkozz. Ez volt tegnapelőtt.
Tegnap óta a gyerek a nap nagy részében átmegy angyalba. Elment a könyvtárba, önként vitte magával az öccsét, kikölcsönzött egy könyvet, és még tegnap el is olvasta. Ma újra elment a könyvtárba, két könyvet vett ki, mindkettőt elolvasta. Holnap megint menni akar. Alig hittem a fülemnek, amikor ma napközben a lányok jövése-menése közben egyszer csak feltűnt, hogy a fiúkat már régóta nem láttam. Bálinték hol vannak? – kérdeztem a lányaimat, mire a két srác kiszólt a szobájukból: Itt vagyunk, olvasunk!
Az én angyal fiaim…
Valahogy megneszelte a kis huncut, hogy ha vasárnapig (amikor a nagyszülők jönnek) sikerül bennünket meggyőznie arról, hogy megváltozott a dolgokhoz való hozzáállása, elmehet. Kemény erőfeszítéseket tesz, azt látjuk -és ha így folytatja, nem is eredménytelenül. Azt beszéltük épp a férjemmel, milyen jó lenne, ha folyamatosan akadnának ilyen motiváló tényezők, amivel a kamaszkor végéig kihúznánk.
Tény, hogy a két fiú “jóságának” köszönhetően ma valahogy sokkal több időm volt, amit a konyhaszekrények totális kitakarítására, és logisztikai átszervezésére fordítottam. Aztán úgy elment az idő, hogy fél órám maradt arra, hogy valami korrekt vacsorával álljak elő. Mivel a hűtőben épp volt csirkemáj (nahát, véletlenül), a rendelkezésre álló időn belül készen voltam egy fenséges kajával.
Hozzávalók:
kb. 60 dkg csirkemáj
4 ek liszt
1 tk só
bors
kevés olaj a sütéshez
3 dkg vaj
kb. 8 zsályalevél
1 nagy fej hagyma
kb. 6 dkg bacon
5 gerezd fokhagyma
1 dl vörösbor
max. 1 dl víz (vagy ha van, húslé)
3 nagy paradicsom
petrezselyem
Előkészítés: a csirkemájat megtisztítom, feldarabolom. A hagymát negyedekbe vágom, felszeletelem. A fokhagymagerezdeket szintén. A paradicsomok alján és tetején X alakú bemetszést ejtek, majd egy percre forró vízbe mártom őket, héjukat lehúzom, majd mindhármat negyedelem, vastagon szeletelem.A szalonnát vékony csíkokra vágom.
A lisztet összekeverem a sóval, borssal, majd megforgatom benne a májdarabokat, és forró olajban pár perc alatt megsütöm (vigyázat, a máj robbanhat! használjunk fedőt, vagy kifröccsenés-gátlót a sütésnél!). Papírtörlőre szedem.
Nagyjából el is fogyott az olaj; beleteszem a vajat a serpenyőbe, és először az összetépkedett zsályaleveleket pirítom rajta kissé, majd hozzáadom a hagymát.
Úgy öt perc múlva beleteszem a felcsíkozott bacont, és a felszeletelt fokhagymagerezdeket. Egészen rövid ideig pirítom, nehogy a fokhagyma megkeseredjen, majd felöntöm a vörösborral és a vízzel (na persze, ha van, húslével).
Amikor már egész jól megpárolódott – nem kell hozzá túl sok idő, bő öt perc -, mehet hozzá a paradicsom. Éppen csak egy kicsit felforr így együtt, és hozzákeverem a májat, majd a petrezselymet. Jól átforgatom, és elzárom a lángot.
Pazar.
Apropó, szülőtársak: tapasztaltatok saját szüleiteknél ilyesfajta elváltozást, hogy míg apaként és anyaként olyan következetesek próbáltak lenni, amennyire csak lehetett, nagyszülőként teljesen lelazultak?
(Akik – félreértések elkerülése végett – ettől még kiváló nagyszülők; sőt, unka-szemmel nézve ettől igazán kiválóak…)
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Látom került bele fokhagyma is. :-)) Jó ám az a vámpírok ellen is!!
Most aztán az utca közelébe sem jönnek…!:))))
Recept isteni! Saját Anyukám pont olyan szigorúan fogja a gyerekeimet, mint engem. Persze van sok kényeztetés is, de az alapokban elvárja ugyanazt, amit itthon mi is. A gyerekek nála is olvasnak, rendet raknak, segítenek, stb…
Szia Móni!Én nagyon sok szülő-nagyszülőnél láttam ezt, azonban furcsa módon az én szüleim, immáron 13 éve olyan nagyszülők, hogy sok szülő megirigyelhetné (na itt aztán volt egy pár szóismétlés…)A szüleim a mi nevelésünknél is következetesek voltak, az unokáknál úgyszintén!!! Hihetetlen, de örülök neki, mert úgy érzem, hogy majd az én gyermekem is sokat tanul náluk :))
Szia Móni! Nálunk a szülők egyik oldalról következetesebbek, másik oldalról többet megengedn(én)ek tv stb. téren. Viszont annak örülök, hogy ilyenkor a gyerekek a döntésükkel, hogy mennyit ülnek a nagyszülőknél a tv előtt, mit engednek vagy nem engednek meg maguknak a “mindent látó” szülői szem mögött, ki tudják mutatni hogy mi van a szívükben, mennyire szeretnek mindent, mennyire gondolkodtak el azon, hogy vajon miért adunk nekik ilyen-olyan tanácsokat. És ha látom hogy jól döntöttek, örülök… :)) meg annak is h hasznos programjuk volt a nagyszülőkkel… Csak néhány gondolat volt, tudom h sokat így vélekedtek:) Szép napot!KMerci
AZ én anyukámék szöges ellentéti önmaguknak. Engem pl.nem engedtek bulizni járni annak idején. Sehová. A fiúzást is tiltották ezerrel. Érettségizz le kislányom, utána lehet ismerkedni a fiúkkal. Én megfogadtam, hogy másképpen fogom nevelni a gyerekeimet. Erre föl mit történt?Sokszor van olyan, hogy valamit én tiltok ( ami nekem is tiltott dolog volt ifjúkoromban ),és az anyu nem érti miért nem engedem meg.Mondjuk már többször elismerte, hogy jó anyuka vagyok. És bocsánatot is kért az elszúrt kamaszkoromért.A máj fincsinek néz ki, szeretik a gyerekek is? Mert nálunk megosztó. Azért egyszer megcsinálom, lehet éppen ma.Tatin
Móni…. Nálunk mindjárt 15 éves a Lányom és nagyon nehéz vele, egyre nehezebb….Engem nagyon szigorúan vettek, sehova nem engedtek el, miután középsikolás lettem egy másik városban olyannyira megizlett a nagy szabadság, hogy teljesen átestem a ló másik oldalára….voltak problémák körülöttem…., de hogy ez ugyanúgy meismétlődik most nálunk, szülőként is….. Miközben sokkal lazább szerkezetű, partneri nevelést gyakoroltunk…???? Hát nem tudom….lehet ebben van genetika is…… :((A barátnőm 16 éves fia is most buggyant meg erőteljesen……Amúgy jó a recepted…megcsinálom majd én is….
Imádom a csirkemájat, jövő keddre írtam be a heti menübe.A gyerekeket hogyan vetted rá, hogy májat egyenek? A mi nagyobbjaink (hét és fél éves ikerfiúk, négy éves kislány másfél éve “készen” kaptam őket, zöldséget, gyümölcsöt nem esznek, májat szintén nem, köretként max. tésztát) hallani sem akarnak róla, a pici (10 hetes) még csak elmondásból ismeri anya főztjét.Anyukám lassan négy éve nagymama, három lányunokája van mostanra. Anyaként szigorú volt, egyedül nevelt bennünket, nem nagyon volt más választása, ha embert akart faragni belőlünk. Igyekszem én is úgy nevelni a gyerekeket, ahogy ő tette annak idején, mert a szigor és a szabályok ellenére csodálatos gyerekkorom volt, és a mai napig anyukám a legjobb barátom, támaszom, segítőm. De amit az unokáival művel…:-))) Persze imádják mindhárman, és ez így van jól.
Nekünk sikerült egy két szabályt keresztül vinni a nagyszülőkön (pl. mit lehet nézni a TV-ben) és többé-kevésbé be is tartják. Habár legnagyobb fiam (11 éves) már fel hív, hogy anya ezt megnézhetjük-e. Az első gyereknél nagyon féltettem a fiamat, de harmadik után már sokkal lazább vagyok én is. Szükségük van a nagyszülőkre is, arra szabadságra amit tőlük kapnak. Őszintén, szerintem mindannyian élveztük a nagyszüleinkkel. Ők is engedékenyebbek voltak, mint a saját szüleink. Ha meg hazajönnek, akkor helyre igazítjuk őket egy kicsit. F. Gabi
A szüleid tipikus nagyszülők. :)Van azért jóság a fiúkban, csak hát ők úgy vélik, hogy nekik mindent szabad(na).:)Ezért jó, hogy vannak ilyen megszorítások, mert így érezhetik, hogy a szülők is betudnak keményíteni. :)Itt most a Dáviddal van ilyen dolgunk. Ha nem viselkedik ezen a héten jól, akkor nem mehet Szilviával a lovardába egy hétre.:)Most ő is minta tini (14 éves):)Valóban jó lenne, ha a tinikor végéig lennének ilyen praktikáink. :)Sajnos én nem ehetek belsőséget, de a család igen. Köszi a receptet!
Baconbe göngyölt csirkemáj. Abbahagyhatatlanul finom. És még sózni sem kell, csak úgy natúr megsütni. A szalonna átadja neki az ízét, hmmm. VAgy nálunk még egyszerű tejfölös paprikásként is “csúszik”. És mindenki szereti nálunk. A nagyszülőkkel kapcsolatban, nem tudom, mit írjak. A férjem szülei, tudom, hoyg szörnyen szigorúak voltak, minden téren, amígy a gyerekeik kicsik-kamaszok voltak, sógornőm mondta is a férjemmel való kapcsolatom elején, hoyg az ő anyja “bizonyos szempontból:D” nagyon sötét. Így mondta. 🙂 Ehhez képest én anyósommal az égvilágon mindenről tudok beszélni, sosem tapasztaltam nála “sötétséget”, és a gyerekeimmel is nagyon szakértő módon bánik. Nem mondhatnám, hogy mindent megengednek nekik, de azért biztos, hoyg engedékenyebbek, mint a saját gyerekeikkel voltak. Igaz, az enyémek még kicsik, ilyenkor könyneben utánuk lehet hagyni. De pl, amikor a nagyobbik egészen pici volt, nagyon betartotta az utasításaimat, ha náluk volt, nem volt olyan, hoyg adok neki egy kicsi ezt-azt, az anyja úgysem tudja meg!Édesanyámék az én gyerek és kamaszkoromban egy csodálatos arany középutat találtak meg, mert pl. sosem mondták, hányra menjek haza, de szinte mindig időnap előtt otthon voltam. Szóval, szigorúak is voltak, de engedékenyek is. Az unokákkal elég ritkán találkoznak és abban a kis időben lesik mindenm kívánságukat. Nagyon nincs is amikor szigorkodjanak velük, mert általában ott vagyunk mi “rendőröknek”. 🙂
Többen kérdeztétek, hogy állnak a gyerekek a csirkemájjal; kettő szereti, egy alig eszik meg valamit (persze a cs.májat sem, meg sok minden mást sem), a negyedik meg szintén kissé finnyásabb. Ők ilyenkor esznek valami mást.
És igen igaz, azt hiszem, mindannyian ezt a fajta lazaságot imádtuk a nagyszüleinknél:))))
Engem a nagyi nevelt. 16 gyerekes tanyasi parasztcsaládból származott. Szigorú volt, de nagyon jófej. Lehett ellene lázadni, de tudtam jól hol a határ. Nálunk a nagyszülő kérdés nagyon bonyolult. Szüleim elváltak még bölcsis koromban. Így anyám soha nem nevelt engem. Enyhénszólva hedonista életet élt. Nem szívesen engedem hozzá a gyerekeket. Nem tud mit kezdeni velük.Férjem szülei meghaltak. Neki viszont van mostoha nagyija, aki így a gyerkőceink” kvázidédije” 65 évesen. Soha nem volt gyereke. Mostanában kezdtük a kvázidédunokáit hozzá elengedni. Minden érdekli a gyerekneveléssel kapcsolatban. Nyitott a dolgokra. meg lehet vele dumálni mindent, hogy mit-hogy csináljon. Aztán vagy összejön, vagy nem :)Azért nagyot változott a világ az én gyerekkoromhoz képest. (70-es évek.) Akkor még a nagyik és dédik vígan hadrafoghatók voltak.
Szerintem nagyon megható, ahogy a fiad igyekszik… Én már rég megtörtem volna. És az is szuper, hogy vágyik a nagyszülőkhöz, szerintem. Esetleg egy egyezség vele, hogy ott is ovasson majd? A nagyszülőkkel persze vannak generációs különbségek. De összeségében úgy gondolom, hogy esetünkben nagyon szerencsések az unokák és én meg egy szerencsés anyuka vagyok, hogy a gyerekeimnek ilyen nagyszüleik vannak! Imádják is egymást rendesen oda-vissza. Puszi,Szilvi
Szilvi, de jó, hogy újra itt!Én is örülök, hogy így igyekszik, és az is nagyon jó, hogy ennyire szeretnek a nagyszülőknél lenni. Én sem panaszkodni akartam – remélem, nem így jön le; pont inkább arra akartam rámutatni, menniyre jellemző, hoyg a szülők átváltoznak nagyszülővé, ami egészen másfajta viselkedés már – nem rosszabb, más.Nyugtassatok meg, hogy nem voltam félreérthető… ha igen, átírom az egészet!
Móni! Nem voltál félreérthető (szerintem), én fogtam az adást! 🙂 A nagyszülőkkel én is így állok egyébként. Túl sok az engedékenység, aztán mikor hazajönnek, nem győzök rendet vágni a gyerkőcök között. Bár anyósom mostanában kezdi megérteni, hogy nem azért vagyok szigorú és nem azért kérem tőlük is bizonyos szabályok betartását, hogy betartsak a gyerekeknek meg a nagyszülőknek. Úgyhogy mostanság ő a “mumus” a papa meg a kedvenc (mármint az unokáknál).A kajád ismét nagyon jól néz ki, számomra egyetlen hibája van :)) – máj van benne…
Nem, Móni, nem volt félreérthető. Csak szerintem nyilvánvaló, hogy kicsit átalakulnak a szülők, amikor nagyszülők lesznek. Az én szüleim ezt kissé sajátságosan tették: van, amiben jóval (túl) engedékenyebbek, mint velünk voltak, van, amiben meg (szerintem néha feleslegesen) szigorúbbak. Én csak arra akartam rávilágítani, hogy nagyon szuper, hogy vannak, és, hogy olyanok, amilyenek! De ez nálad is lejött!És küldd el oda bátran az ifjút!!! Egy hét (?) alatt nem “kophat le” mindaz, amit egy éven át “rákentek”! :-)Puszi,Szilviu.i.: a kajád, nekem májastúl is bejön… Csak jönnél ide és csinálnád meg helyettem… 🙂
Nem voltál félreérthető! Sőt! Nekem az jött le belőle, hogy biza van, hogy a gyerkőcök úgy viselkednek, hogy szükségük van büntire. Egy kamasz már simán magába tud szállni. Mint a fiad is. És javítani is tud a hibáin. Szóval jól csináljátok. És igen, probléma tud lenni a kétféle mérce a gyerekeknél. Nagyon sok ilyen konfliktust látok magam körül.
Szuper reci!Milyen köretet ajánlanál hozzá? Mondjuk pirított burgonya?
Segítség!!!!! A máj felrobbant az olajban, és fél méterre kiröpült a serpenyőből! Elrontottam valamit? 🙁 drukkolj, hogy ne gyulladjon ki a konyha, mert egyelőre a közelébe sem merek menni !!!!
Segítség!!!!! A máj felrobbant az olajban, és fél méterre kiröpült a serpenyőből! Elrontottam valamit? 🙁 drukkolj, hogy ne gyulladjon ki a konyha, mert egyelőre a közelébe sem merek menni !!!!
Borcsa, élsz…? Sajnos, a májjal ez előfordul néha… praktikus hozzá egy kifröccsenés-gátló fedél. Velem nem történt meg, de hallottam mástól…
Hahó, élek, most ebédelek, isteni ez a máj! 🙂 köszi a receptet! De a konyhát festeni kell… fedő, fedő, igen, valami ilyesmit emlegetett a férjem is, miután befejezte anyukám emlegetését! 😀
Hát, örülök, hogy megvagy:)) Sajnálom, erre nem gondoltam a recept leírásánál,hogy ez valóban robbanhat… Úgyhogy beleteszem a receptbe most!