Lecsóparti
Péntek este örültünk a jó időnek, gondoltuk, sütünk szalonnát, bár engem a 35 fokos hőség elbizonytalanított; nem biztos, hogy tűz mellé akarok ülni – gondoltam. Vendégeket vártunk, egyikük a 90 napos diéta szerint tengeti napjait, úgyhogy felhívtam, éppen melyik nap az aktuális. Keményítő volt a válasz, ami nagyjából zöldséget jelent. Legyen lecsó, ugrott be. Az mindenkinek jó, aki nem diétázik, ehet mellé kenyeret, ráadásul hamar elkészül.
A lecsó is azok közé az ételek közé tartozik, amit szinte mindenki készít, és akár kenyértörésig fajuló viták forrása lehet a recept. Van, aki kevés paradicsommal, inkább paprikával és sok tojással főzi; más a virslis-rizses verzióra esküszik; van, aki ezt szentségtörésnek tartja, és állítja, a lecsóba hagyma, paprika és paradicsom való, az ilyen klasszikus ételeket nem szabad ezzel-azzal variálni, mert az már nem az.
Én nyitott vagyok, szeretem padlizsánnal, cukkinivel, virslivel, tojással, rizzsel, tésztával, kenyérrel, csak úgy magában, kenyérrel tunkolva az ízes levet. Már amikor épp nem fogyózom.
Ez most a következőképpen készült:
Diétázó vendégünkre való tekintettel nem szórtam tele szalonnával (amit a férjem utóbb sérelmezett is), csupán két kis szelet húsos fajtát vágtam bele az íz kedvéért. Kevés olajon, közepes lángon elkezdtem kiolvasztani belőle a zsírt.
Közben az aprítógéppel felapríttattam két fej hagymát, és amikor a szalonna pirulni kezdett, hozzáadtam. Amíg a hagyma pirult, kicsumáztam és először hosszában félbe, majd vékony fél-karikákra vágtam a paprikát (kb. 80 dkg volt).
A paprikát a megdinsztelődött hagymára raktam, majd gyorsan megkérdeztem vendégeinket, zavarja-e őket a paradicsom héja, ha benne marad a lecsóban – állították, hogy nem. Úgyhogy nem húztam le. DE néha, ha flancolni akarok, vizet forralok, a paradicsomokat + alakban bevágom alul-felül, rátűzöm egy villára, és így a forró vízbe mártom: gyorsan és könnyen lejön a héja. Most csak úgy negyedekbe vágtam, és felszeleteltem őket, és azonnal a paprikák után küldtem (mennyiségre nézve nagyjából ugyanannyi volt, mint a paprika. De talán jobb, ha egy kicsit kevesebb.). Sóztam (kb. egy tk. só), borsoztam, és fedő alatt hagytam főni nagyjából negyed órán át. Szeretjük, ha sok a leve, és azt is, ha nem fő teljesen szét a zöldség. Puha, fehér kenyérrel óriási.
Hat felnőtt szépen el is tüntette az egészet. Úgyhogy később tüzet gyújtottunk, és szalonnát sütöttünk.
Ti hogyan készítitek a lecsót?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)