Bevallom, elbizonytalanodtam. Ugyanis mielőtt elkezdtem volna leírni, hogyan készítem én a galuskát, körülnéztem, mások mennyi tojást adnak a liszthez – és nagyon meglepődtem. Lehet, hogy egész eddigi életemben tévedés áldozata voltam?
Én 50 dkg liszthez teszek 2 tojást, némi sót, meg annyi vizet, amennyit felvesz; de látom, hogy egészen sokan minden 10 dkg liszthez tesznek 1 tojást, sőt, van, aki víz helyett tejfölt, vagy tejet.
Legalább olyan sokféleképpen variáljuk tehát, mint a palacsintatésztát, vagy a derelyét/barátfülét.
Az én verzióm tehát (ez 4-5 személyre elegendő mennyiség):
Először is felteszek egy jó nagy fazék vizet a tűzhelyre.
Egy tálba teszem a lisztet, mélyedést alakítok ki a közepében, és abba teszem a két tojást, és egy teáskanál sót.
A kezem ügyébe készítek fél liter vizet. Először is a tojásokat elhabarom az ujjaimmal, majd körben a liszthegyből “omlasztok” a tojáshoz mindig annyit, amennyit bele is tudok gyúrni. Amikor már keményedik a massza, de még jócskán van körülötte liszt, adok hozzá vizet. Mindig csak keveset, mert ugye hozzátenni mindig lehet, de elvenni belőle nem.
Nos, hát ilyen jó kis nyúlós-ragacsos tésztát kell kapnom. Így már jó is, nem kell jobban kidolgozni. Ha ennél lágyabb a tészta, akkor hatalmas nokedlik lesznek belőle, ha keményebb, kisebbek, ráadásul óriási izommunka kiszaggatni.
Ez az egész pár perces művelet egyébként. Nem is ezzel van a gond, hanem majd az edények elmosásával.
Amint felforrt a víz (amibe azért tettem jócskán sót is, mondjuk 1,5 teáskanállal), szaggathatom a galuskákat. Egyszerre annyit szaggatok, amennyi kényelmesen elfér az edényben.
Amint feljönnek a víz tetejére, szűrővel már ki is szedem; lecsepegtetem, és egy tálba borítom. Összekeverem egy kevés vajjal vagy olajjal, hogy ne ragadjanak egymáshoz.
Aztán szaggatom a következő adagot.
Kész. Lehet is tálalni, vagy pörkölt, illetve más ragus húsétel mellé, vagy egy magasfalú serpenyőben néhány felvert tojással átsütve, salátával…
Aztán mosogathatunk. Ha csak úgy nekiesünk a mosogatószivaccsal, abban bizony bennemarad a tészta, legalábbis a dörzsis részében. Azt olvastam valahol, hogy lisztet kell az edényre szórni, és az oldalára ragadt galuskatésztát azzal összeszedni, majd levesbe, csipetkének felhasználni. Nem feltétlenül azonnal, meg is lehet szárítani, vagy le lehet fagyasztani. Jó ötlet, én még nem próbáltam.
Ti hogyan készítitek a galuskát?
És hogyan tisztítjátok az edényt?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Én például szóról szóra úgy, ahogy Te:o) Mosogatás: hmmm, jól beáztatom, aztán a kiskezemmel ledörzsikélem róla, majd mikor már nagyjából tiszta, jöhet a mosogatószeres szivacs, majd végül a lefolyószűrőcske tisztogatása:o(( A leggusztustalanabb munkák egyike.
En ha tojasos nokedlinek megy akkor nem teszek bele csak ket tojast mondjuk fel kilo liszthez, de tej-viz keverekevel higitom. Ha koret akkor viszont tobb tojast kb 4 megy bele es szinten tej-viz. Az edenyt hideg vizzel rogton elmosom, csakis kezzel vakaraszom, szivacsot sajnalom..:)
Én sosem nyúlok bele kézzel, nem bírnám azt a trutyit elviselni a kezemen. :-)Szépen veszek egy fémkanalat (még véletlenül sem fakanalat, annak annyi ilyenkor) és kb ugyanígy. Kevés liszttel egy tojást, sok liszttel kettőt is beleütök és a többi víz. Sosem mérem ki, mindig szemre csinálom. Kicsit sárgásnak kell lennie, de nem annyira, mint a gyúrt tésztának. Szintén nem dolgozom simára; mikor már jó csomós és nincsenek benne lisztgöbök, akkor abbahagyom a kavarást és beleszaggatom a vízbe/levesbe.Edény: ha keveset készítek (pl babgulyásba), akkor mély porcelán tányérban készül, amiből száradás után könnyedén kisöpörhető, a mosogatógép meg bármikor elbánik vele. Ha sokat csinálok (köretnek), akkor fém- vagy üvegtálat használok, amibe hagyom beleszáradni a cuccot és ekkor tényleg simán kisöpörhető a tészta maradéka. Viszont ezeket a mosogatógépem nem annyira szereti, mint a porcelánt, úgyhogy abba is kiszárítva, kisöpörve rakom be az edényeket. (Valamint a Bosh robotgépem műanyag keverőtálja is hasonlóan viselkedik. Vastag, kemény műanyagból van, nem azonos az anyaga a többi műanyag táléval. Bár galuskát nem csinálok benne, általában. :-D)
Én pl. így készítem, gyúrni se kell, és a mosogatás is könnyű.http://www.wiselady.hu/2009/03/nokedli-wise-lady-ajanlasaval_11.htmlA tojásspórolás a háború után alakult ki a tésztáknál, és aztán a családokban benneragadt ez a szokás.
Velem még az is előfordult, hogy fél kiló liszthez csak 1 tojást raktam a galuskába. Persze a több tojástól sárgább lesz, meg talán könnyebb szaggatni, de ezeken a dolgokon rutinosan úrrá lehet az ember lánya.
nöné: hát igen… ezért állok neki egy kicsit nehezen.Delish, ki fogom próbálni így is.
Zsófi, én egyenesen élvezem tapicskolni…:))WL jól hangzik, rétesliszttel még sosem próbáltam.
Ildikó, hogy őszinte legyek, velem is előfordult…:))
Én is hasonlóan készítem, bár nem szoktam kimérni. Mosogatni én sem szeretek utána, de sajnos muszáj 🙁 Én úgy szoktam, hogy hideg vízzel leáztatom, kézzel egyszer kimosom, aztán amikor mosogatok, akkor mosogatószeres vízzel még egyszer – akkor már jöhet a mosogatórongy is, mert nem ragad.
Én is nagyjából ugyanezzekkel az arányokkal csinálom (bár a lisztet pontosan mérni nem szoktam), és arról még nem is hallottam, hogy tejet is szoktak bele tenni. Nekem a nokedli egy spórolós tészta, ezért sem illik bele nálam a tej.Mosogatás: azonnali áztatás, akkor is, ha nem mosom el rögtön. Annál nincs rosszabb, ha még be is szárad az eszközökbe.Köszönöm, hogy nem felejtetted el azt sem, hogy kiírd, hány személyre készült. (Bár ez az étel az, ami tuti elfogy, úgyhogy ebből inkább többet készítek.)
Csinálom igyisúgyis……Vagyis ha levesbe szaggatom akkor két tojás csipet só és liszt amennyit felvesz, (mikor milyen van otthon, de én is szoktam darás lisztel is), hogy jó puha galuska legyen, ekkor nem teszek bele se vizet, talán egy tojásnyi mennyiség tejet, ha többet szeretnék.Amikor pörkölthöz, vagy tojásos nokkedlihez gyártom, akkor 1/2 kg liszhez én 3-4 tojásal + só, (mikor milyen kedvem van) + egy kis olaj talán 1 evőkanál, vagy egy tojásnyi, + víz.Amikor levesbe grízgaluskát készítek akkor 2 tojás, 1 tojásnyi tej (talán 2-3 evőkanálnyi) + csipetnyi só, + késhegyni szódabikarbóna, esetleg 1 evőkanál olaj, vagy helyette 5 dkg olvasztott vaj, és amennyi grízt felvesz, kanalanként mérem bele és lassan kavarom villával, csak ne legyen száraz, aztán letakarva, vagy dobozba zárva be a hűtőbe ezt vagy előtte való nap kell kidolgozni, vagy legalább 3 órát álljon a hűtőben, akkor megszívja magát a gríz és talán nem esik széjjel, ezt speciel mindig kanállal szaggatom a levesbe.Nyaminyami …
Ja és a mosogatószivacsos, lizstes ragacsos dejavu-t én is átéltem már párszor, főleg mióta Limara féle péksütiket, és kenyereket gyártok, csak én nem bírom ki, hogy ne mossam el rögtön a lisztes-ragacsos keverőedényt, utána meg környezetszennyezek a domestossal…..
Ugyanilyen arányokkal, mint te. :o) Csak vagy fakanállal vagy habverővel keverem és lapátos szaggatóval (vidéki házban deszkáról késsel) szaggatom ki.Szaggatás előtt pici olajos vizet a forróból felcsepegtetek a szaggatóra és a lapátot is a forró vízbe mártom, szaggatás után pedig azonnal megy a mosogatólébe.Jaj, de éhes lettem! :o)
Jól feldobtad a támát!Nagyon sokáig egyáltalán nem tettem a liszthez tojást, spórolásból vagy esetleg egyet. Ma már kb. 1 kg liszt és 2 tojás.Régebben fakanállal kevertem,de amióta fáj a csuklóm, azóta kézzel és a csapból engedem hozzá a vizet.A nokedli tésztát sosem kell simára kikeverni.Az edények tisztítása kizárólag hideg vízzel, mert a melegtől ráfől a massza. Mosogatni is lehet hideg vízben, ha nem lett olajos semmi, én ugyanis nem teszek a vízbe olajat, csak a kész nokedlire.Mosogatás kézzel és műanyag körkefével, azt könnyű kimosni a végén.
Furcsa, ezek szerint én csinálom fordított sorrendben. 🙂 Én először a tojást verem fel, megsózom, adok hozzá kb mégegyszer annyi vizet, és aztán adagolom hozzá a lisztet fokozatosan, amennyit felvesz. Így szerintem kicsit könnyebb dolgozni a tésztával, simára lehet keverni. A palacsintatésztát is erről a végéről kezdem 🙂 A mosogatás pedig számomra is a legrosszabb része a nokedligyártásnak. Nekem is az vált be, hogy hagyom az edényen megszáradni, és szépen ki lehet belőle kézzel dörzsölni a nagyját.
Képzeld, itt a Felvidéken, pontosabban a keleti végeken a nokedlit úgy készítik, hogy liszt, só, szinte semmi víz, viszont temérdek tojás! Tehát a nedvességet jóformán csak a tojásból kapja.Nagyon finom, de epe és pénztárcagyilkos:)))
Én sem teszek bele vizet. Tojás, liszt, só. Így a legfinomabb szerintem.
Nagy nokedlis vagyok:)) Imádom, istenien néz ki. Én a félig tej-félig víz táborba tartozom:))))
Nálunk kedves párom szereti a nokedlit, főleg a tejszínes ragulevesbe, de mindenféle szaftos husikhoz is. Én a tésztába csak egy tojást szoktam tenni, ha fél kg lisztből csinálom, akkor is, mert nagyon drága a tojás. Teszek bele sót is, és amennyi vizet felvesz. Összekeverem fakanállal, aztán meg a vízbe vagy levesbe szaggatom azzal a régi típusú, kőművesszerszámra hasonlító szaggatóval. Egyszer előfordult az is, hogy mivel az albérletben nem volt szaggató, fakanállal és a sajtreszelő nagy lyukú részével szaggattam ki, nem volt egyszerű munka. De mint már említettem, többnyire a párom kérésére készül nokedli, ezért mindig ő mosogat:).
Többen írtátok, hogy drága a tojás. Szerintem a tojás ára elenyésző a hús árához képest. Mindig megdöbbenek, amikor két kiló húsból (2600 Ft)készült pörkölt mellé csak 1 tojást használ ismerősöm a nokedlihez, merthogy az drága. Plusz 3 tojás ára 90 Ft.
tészta és tisztítás:http://okostojas.blog.hu/2008/03/30/tojasos_nokedli_kezdoknek(hagyni kell rászáradni)