Tejszínes-gombás csirke
Szeretem a gombát. Nagyon. Még ezt a termesztett (vagy tenyésztett?) csiperkét is. Családom jelentős része azonban nem kultiválja különösebben, így időnként pont azért készítek valami finom gombásat, hátha sikerül megkedveltetni velük.
Azt ugye mindannyian tanultuk, hogy a gomba nem növény, mivel heterotróf, vagyis szerves táplálékot “eszik”, mint az állatok. Persze nem is állat. De azt például tudtátok, hogy a legelterjedtebb becslések szerint a különböző gombafajok száma 1,5 millió lehet, és hogy naponta fedeznek fel újabbakat? A gombákat széles körben alkalmazza az élelmiszer- és a gyógyszeripar, ugyanakkor számtalan megbetegedés, mérgezés forrásai lehetnek.
Én, bevallom, félek tőlük, mivel nem ismerem őket. Egyszer kaptam egy szatyor csiperkét, legalábbis annak mondták, és úgy is nézett ki. De nem tudtam megmutatni gombaszakértőnek, ezért inkább kidobtam. Gyerekkoromban többször voltunk a szüleimmel gombászni, emlékszem, csibegombát szedtünk, meg rókagombát, sőt, még őzláb is rémlik – de aztán elmaradtak ezek a gombászások, én meg itt vagyok gombaismeret nélkül.
Úgyhogy javaslom a szülői feladatok közé felvenni a gombaismeret átadását, az úszni tanítással nagyjából egyidőben.
Zsófi az egyik, aki enni nem, viszont vágni nagyon szereti a gombát, és ez utóbbit nagyon ügyesen is teszi. Ő szeletelte fel mind a 25 dekát, ami ehhez a finom raguhoz kellett.
Tehát a hozzávalók:
Kb. 1 kg csirkemell felszeletelve
szójaszósz
worchester-szósz
só
1 kisebb hagyma
25 dkg gomba
1 dl fehérbor
kb. 3 dl főzőtejszín
1 dl tej
só, bors
A felszeletelt csirkemellet enyhén sóztam, majd a szója és a worchester (tudjátok, vúsztör-nek kell ejteni) szósz keverékével minden szeletet bekentem. Állni hagytam nagyjából egy órát. Ezalatt a kis segédem felvágta a gombát, én pedig felaprítottam a hagymát, illetve bekevertem a galuska tésztáját, amiről majd a következő bejegyzésben írok részletesen.
Kb. 7 deka vajat olvasztottam egy magasfalú serpenyőben, és megsütöttem benne a hússzeleteket. Pár percig az egyik, pár percig a másik oldalukat. Közben figyeltem, hogy a serpenyő oldalára ne égjen rá semmi, ha már nagyon készülődött, villát böktem az egyik húsba, és azzal letöröltem a piruló felületet.
A megsült húsokat egy tálba tettem, a serpenyőben pedig, a visszamaradt vajban megpároltam a hagymát.
Rátettem a gombát, sóztam, borsoztam,átforgattam, majd felöntöttem a fehérborral. Vártam, amíg szinte teljesen elfőtte a levét.
Addig is feltettem a galuskához egy fazék vizet.
Amikor a bor elpárolgott, felöntöttem a tejszínnel, a tejjel, még a szükséges sóval, borssal, és petrezselyemmel ízesítettem.
Amikor forrni kezdett, visszatettem bele a hússzeleteket, megvártam, amíg újra felforrósodik, majd elzártam a lángot.
Ezután következett a galuska szaggatása, és a tálalás.
Ha amúgy nem szeretném a gombát, most biztosan megszerettem volna. A legfőbb kis finnyásunk inkább csak üres galuskát evett, biztos, ami biztos.
Ti ismeritek a gombákat? Ha igen, honnan?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)