Amilyen örömmel mutattam tegnap az ifjú Bárány Attila fotóját, legalább olyan szomorúan kell most elmondanom, hogy a kis bari tegnap este elpusztult.
Utólag azt derítettük ki, hogy vélhetően szelénhiány okozhatta a végzetes bajt. Amiről nem tudtunk, nem mondta senki, hogy erre készülni kell, oltani kell, nemcsak a bárányt, de már az anyát is a vemhesség utolsó harmadában, és akkor az egész elkerülhető.
Szomorúak voltunk mindannyian. Egy pléden ültem az udvaron, becsukott szemmel, arccal a szélnek, hátam mögött a kacsák meg a libák sipogtak, és azon gondolkodtam, az ember mennyire sajnál egy kis bárányt; és akkor az milyen durva, hogy egy hete meghalt a Pánczél Pityu, aki még nem volt hatvan, és akiről három hete derült ki, hogy tüdőrákja van.
Sütött a nap. Leégtem.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)