Rohan az idő, megint elmúlt egy hét. Először is: érik a cseresznye!
Kacsáink, libáink ismét hatalmasat nőttek. Utóbbiak továbbra is rendkívül barátságosak; velük kapcsolatban Ernő a következő gyöngyszemet osztotta meg velünk:
– Csak le szoktam ülni oda a farakásra, aztán gyünek hozzám, mint a…miafene.
A kacsák, noha ők vannak kevesebben, időnként galeribe tömörülnek, és belekötnek a libákba. Kíváncsi vagyok, ha a libák megnőnek, nem fordul-e meg a helyzet.
Persze, videó is van, íme, a libák:
És a kacsák:
A birkák továbbra is rendkívül bátortalanok. Az alábbi jelenetben látható, hogyan jönnek be a hátsó udvarból. Egyszercsak, miután megunják a legelést hátul, megjelennek a kapuban, és csak ott állnak. Muszáj elterelni az útjukból a szárnyasokat, mert félő, hogy letaposnák őket. Ezért aztán Ernő felesége, Gyöngyi behajtja a kacsákat és a libákat az ólba, és akkor jöhetnek.
Találós kérdés: hányszor hangzik el a “miafene” kifejezés (ragozott alak is ér) a felvételen?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)