Azt hittem, zseni vagyok. Azt hittem, végre eszembe jutott valami, ami senkinek sem még, gondolatban már fogadtam a gratulációkat, és hárítottam, ugyan-ugyan, semmiség.
Még jó, hogy mielőtt felfedezésemet saját találmányként aposztrofáltam volna, azért csak rákerestem a Google-ban, hogy “aranygaluska muffinformában”; így annyit mondok, hogy ugyan készítette már más is, de higgyétek el, saját ötlet volt. Ráadásul óriási ötlet!
Arról meséltem már, milyen kapcsolat köt egymáshoz bennünket e sokak által kedvelt édességgel; most pedig, divatos szóval élve “újragondoltam”, és de jól tettem. Az imént hivatkozott linken megtalálható a pontos anyaghányad, ezúttal nem írnám le újra.
Talán valamennyivel több folyadék és így liszt is került a tésztába, de most nem is ez az érdekes, a lényeg, hogy amikor a kétszer kelesztett tésztát kinyújtottam kb. egy centi vastagra, egy pizzavágóval másfél-kétcentis csíkokat vágtam belőle, majd a csíkokat felkockáztam. (Először csak az összes tészta felét.)
A muffintepsi mélyedéseibe sütőpapírból köröket vágtam, a körök szélét bevagdostam, hogy könnyebben “beleüljenek” a tepsibe.
Megolvasztottam kb. 7 deka vajat, jól bevajaztam a kezem, és a mélyedésekbe kerülő tésztakockákat körbesimogattam. Alulra általában 4 darab jutott, ezt a réteget megszórtam cukrozott darált dióval, majd jött újabb 5-6 vajas tésztakocka, diószórás.
20 percig kelesztettem az 50 fokosra állított sütőben, majd felcsavartam a hőfokot 180 fokra, és nagyjából 25 perc alatt megsütöttem a sütiket.
Úgy néztek ki az aranygaluskáim, mint egy-egy nagy virág. Gyönyörűek voltak!
Majdnem két teljes tepsivel lett.
Amíg sültek, addig persze elkészítettem a vaníliamártást is, szintén a már hivatkozott posztban leírtak alapján.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Ünneprontó vagyok: én a belsejét szeretem, ahol nincs semmilyen szél, puha az egész, szinte szétomlik a számban. Én lehetőleg kis átmérőjű, de magas edényben szeretem sütni.Ha majd egyszer olyanom lesz, kiszámolom, melyik formának a legkisebb a felülete…
Tök jó ötlet, nagyon szépek lettek 🙂
Ugye??:))
Gyönyörű! :))
KÖszi:))
Micsoda ötlet!:)) Én is szoktam így de a kakajós csigukat.De tényleg praktikus,úgy hogy én azért is gratulálok!:))
Köszi, én is ezért gondoltam a muffin-formára: könnyen adagolható.
Tényleg gyönyörű virágok lettek! Ügyes vagy!
Tök jó ötlet, nekem még sose jutott eszembe!Apropó, a tortillád isteni volt és még meg se írtam. :o) Fiam-22 szülinapjára készítettem és az egyetlen kaja volt, ami maradék nélkül elfogyott. Pedig Eszterházy rostélyos is volt…
Zsófi, ez olyan (vagyis pont a fordítottja), mint nálunk a fasírozott, aminek meg mindenki a ropogós külsejét szereti – úgyhogy minél kisebb, annál jobb…:))
Moha, köszi:)Altair, örülök, hogy ízlett a tortilla! Nálunk sem cserélnék be az Eszterházyra…
Eszméletlen gyönyörű!!! Olyan guszták lettek, nagyon nagy ötlet volt “feltalálnod a spanyolviaszt”.:))
Köszi, Gizi, nekem is nagyon tetszettek!!:))
De jó ötlet!
óóóóóó gyönyörűek! Én múltkor túrós batyukat sütött benne.. az is guszta volt, de az aranygaluskádat látva, összefutott a nyál a számban!!
Csatlakozom, én is azt hittem, hogy én találtam ki a muffinformás kelt tésztát :DDDD A gyerekek így könnyebben tudják vinni az iskolába!De hatalmas ötlet az biztos! És szépek lettek a sütik! Biztos finom volt…
Két hónap alatt ma sül másodszorra. A muffinformás. Asszem ez elmondja, hogy érdemes volt itt a blogodra is feltalálnod. Mert máshol bizisten nem találkoztam ilyennel. S mert én nem vagyok ilyen találékony, ergó rá se guglizhattam.
Köszi.
!!! Gratula, tenyleg zsenialis =D