A daráló

Szárnyasainknak (pontosabban egyelőre még csak a kacsáknak) az indítótáp mellé most már kell adnunk egyebet is, például kukoricát, rozsszemeket, de nem egyben, hanem darálva. Kapóra jött a padláson talált, lassan muzeális értékű daráló, amelynek működését sógorom a következőképpen mutatta be:

Amikor a daráló előkerült, Ernő, az Örök Postás (igen, újra postásegyenruhában!) önálló performansz keretében előadta, hogyan is szokták ők azt használni régen. Elöljáróban annyit mondanék el, hogy Ernő az “izé”szó helyett a “miafene” és a “hogymongyammagyarul” kifejezéseket használja.

Tehát, az ismertető egy része valahogy így hangzott:

 – Na, hát, hogymongyammagyarul, betettük a miafenébe a izét a… kukoricát meg a miafenét, aztán megmiafenéztük, és akkor a miafene jött ki ott alul, aztán így adtuk a… na, hogyanmongyammagyarul…, az állatoknak. Ott a miafenével lehet állítani, hogy mennyire miafenézze meg a…a miafenét, aztán meg… hogymongyammmagyarul, át lehet miafenézni azzal. Ha meg nem eléggé aprószemű a…miafene, ott azt beljebb kell…hogymongyammagyarul…, miafenézni.

Értitek?!

(Aki végignézi a videót, annak elárulom: igen, a gyerekek darálhattak.)

 

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Tovább a blogra »