Szárnyasainknak (pontosabban egyelőre még csak a kacsáknak) az indítótáp mellé most már kell adnunk egyebet is, például kukoricát, rozsszemeket, de nem egyben, hanem darálva. Kapóra jött a padláson talált, lassan muzeális értékű daráló, amelynek működését sógorom a következőképpen mutatta be:
Amikor a daráló előkerült, Ernő, az Örök Postás (igen, újra postásegyenruhában!) önálló performansz keretében előadta, hogyan is szokták ők azt használni régen. Elöljáróban annyit mondanék el, hogy Ernő az “izé”szó helyett a “miafene” és a “hogymongyammagyarul” kifejezéseket használja.
Tehát, az ismertető egy része valahogy így hangzott:
– Na, hát, hogymongyammagyarul, betettük a miafenébe a izét a… kukoricát meg a miafenét, aztán megmiafenéztük, és akkor a miafene jött ki ott alul, aztán így adtuk a… na, hogyanmongyammagyarul…, az állatoknak. Ott a miafenével lehet állítani, hogy mennyire miafenézze meg a…a miafenét, aztán meg… hogymongyammmagyarul, át lehet miafenézni azzal. Ha meg nem eléggé aprószemű a…miafene, ott azt beljebb kell…hogymongyammagyarul…, miafenézni.
Értitek?!
(Aki végignézi a videót, annak elárulom: igen, a gyerekek darálhattak.)
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Nagggggyon…izé…. jóóóóóó:) Ahogy le tudod írni…izé….eszméletlen:)))
Hát ez nagyon jó!!! :))
Ilyen darálónk nekünk is volt…vagyis a modernebbik változata.Annyira szerettem nézni ,amikor apu darálta az állatoknak a magokat…Iszonyatos hangja volt:)))Voltak libák,kacsák,csirkék,malacok…Mama,minden évben ültetett”kotlóst”,voltak is csibék…De idővel lebontottuk az állat farmot,innen a kert végéből…:(
Volt egy ismerősöm, ő ilyenkor azt használta: minekmondják :-)))
nagyapameknak is volt ilyen miafenejuk. szerettem a daralt kukoricaba melyeszteni a kezem, olyan finom volt es huvos.a kedvenc cimszavam a blogodon ez a gazdalkodas lett (itt meg lelkesito szavakat akartam irni, de olyan bena vagyok az ilyemsiben)
Mindent értünk :))) Vagy hogyismondjammagyarul :))) Szép napot kívánok nektek: Gabika
Köszi a sok miafenét, vagy hogymongyammagyarul… Meg hogy hozzámiafenéztek…:)))
Nagyinak is ilyen volt! Később árammal működtették. Azt a hangerőt! Amikor ledarálták a kukoricát összeszecskázott csalánt kevertek bele a kacsáknak. A csalán meg a daráltkokorica szagát soha nem felejtem el. Nekem ez olyan izé, na hogyismogggyam…. Olyan igazi vidék szag.
Szia! Régóta olvasgatlak, most jelentkezem először.Nagyon jól kitaláltátok a “farmprojektet”. Sok munkát, de nagyon sok élményt, és persze házias ízeket fog adni.A háziszárnyasok nagyon szeretik a darába kevert, mosott, apróra vágott csalánt, salátalevelet. A tyúkok szép sárga tojással honorálják.További jó munkát, sok sikert!Ica