Ma a nagyobbik lányom azzal bízott meg, hogy epret, túrót és darált háztartási kekszet mindenképpen vegyek bevásárló turném során, mert szeretné elkészíteni azt a sütés nélküli epres túrótortát, amit a Nők Lapja Konyha legutóbbi számában látott.
Mivel a lisztet, és a tejtermékek zömét a Lidl-ben veszem, első utam oda vezetett. És amikor megláttam, milyen olcsó a gyönyörű nagyszemű eper (akciós volt), valami pillanatnyi kihagyás során két dobozzal be is emeltem a kocsiba. Még ott nézegettem, amikor egy idősebb házaspár állt meg mellettem.
– Epret nem veszel? – kérdezte a férj.
– Á, dehogy, nézd meg: vajon hány napot utazott, és még mindig gyönyörű és csillogó az összes… Ki tudja, mivel kezelték?
Hoppá, csaptam a homlokomra, tényleg! És már pakoltam is vissza a dobozokat. Inkább a zöldségesnél válogattam ki egyesével a fogyasztható szemeket (kilóját 880-ért adta a II. osztályúnak), és valahogy örültem neki, hogy meg tud romlani.
Megpróbáltam utánaolvasni, vajon miféle vegyszerrel akadályozzák meg például az eper megromlását. Az egyik lehetséges válasz a thiophanate-methyl, amelyet több tudományos intézet is lehetséges emberi rákkeltő, és szaporodási képességeket károsító anyagnak minősített. Néhány évvel ezelőtt egy marokkói eperszállítmány vizsgálata során az derült ki, hogy a thiophanate-methyl mennyisége a gyümölcsben a megengedett határérték 37-szerese volt.
De legalább jól nézett ki.
(Kép innen.)
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)