Esetem a sajtos rolóval

Hogy is mondjam…
A leírások alapján, na meg több kürtőskalács-projekttel a hátam mögött gyerekjátéknak tűnt.
Valamelyik nap eszembe jutott, hogy a hűtőben elfekvő két csomag leveles tésztát most valami új módon használjam fel – kiflit, sajtos rudat, ilyesmit szoktam belőle készíteni; aztán bevillant a sajtos roló.
A sajtos roló azon desszertek közé tartozik, amelyet gyerekkoromban sokszor megkívántam, és aztán mindig megállapítottam, hogy ahhoz képest, milyen jól néz ki, borzalmas. A tömény vajas (vagyis, gondolom, margarinos) krémtől mindig hányingerem lett utólag, és azon morfondíroztam, hogy vajon a cukrász, aki készítette, meg szokta-e kóstolni.

Tehát, úgy éreztem, eljött az ideje, hogy saját készítésű, ráadásul gyomorrontás nélkül ehető sajtos rolómmal örvendeztessem meg kis családom. Receptkeresés közben (nem először) tévedtem Andi fantasztikus weboldalára, ahol el is időztem, felfedezve kedvenc házi süteményeimet.
Na de aztán visszatértem a feladatomhoz, ami két részből állt:
1. A sajtos töltelék elkészítése.
2. A tésztarollnik megsütése.

Az öntudatos gasztroblogger magabiztosságával láttam neki a feladatnak, biztos voltam benne, hogy laza délutáni ujjgyakorlat lesz ez csak, semmi komoly.
Hát tévedtem.
Hogy legyen ideje lehűlni, először a tölteléket készítettem el.
Hozzávalók:
7 dkg vaj
4 ek liszt
0,5 l tej
2 tömlős sajtkrém (az egyik füstölt sajtos, a másik fokhagymás volt)
szerecsendió
só
bors
5 dkg vaj a végén

A vajat megolvasztottam, majd beletettem a lisztet. Elkevertem, és megvártam, amíg egyenletesen átforrósodik.

Ekkor felöntöttem a tejjel, sóztam, borsoztam, reszeltem bele szerecsendiót. Felforraltam, és megvártam, amíg besűrűsödik.

Amikor ez megtörtént, hozzáadtam a sajtkrémeket, és botmixerrel összeturmixoltam. Amikor kihűlt, habverővel még belekevertem 5 dkg puha vajat.

Ez eddig sétagalopp volt.

Ekkor jött el a tészta ideje.
2 csomag levelestészta (nem a fagyasztottat, hanem a hűtőpultokban kapható tekercseset vettem)
1 tojás felverve és
fakanalak kellettek hozzá.
Andi receptjében, de máshol is olvastam arról, hogy
nem kell ebből nagy ügyet csinálni, simán fakanálra feltekerve jó lesz a tészta. Csakhogy én azt gondoltam, az nem az igazi, nagyon kicsi az átmérő. Úgyhogy elővettem az apósom által, bográcsozáshoz készített fakanalat. Bár a különböző receptek azt írták, nem fontos beborítani alufóliával, anélkül is le fognak jönni a hengerek, én biztosra akartam menni, és csakúgy, mint a kürtőskalácsnál, nemcsak hogy beborítottam, de be is kentem olajjal.

A tésztát lekentem a tojással, majd 1-1,5 cm vékony csíkokra vágtam hosszában; ha előre tudtam volna, hogy ez a vastag fakanál nem válik be, keresztben vágtam volna fel a tésztát. De ekkor még nem tudtam.
Feltekertem annyi tésztacsíkot – úgy, hogy a szélek éppen fedjék egymást, tehát ne legyen lyukas -, amennyi ráfért a főzőkanálra, majd 15 percre betettem a 210 fokra előmelegített sütőbe. Amikor az idő lejárt, kivettem a fakanalat, és azon nyomban megpróbáltam lehúzni a hengereket (azt is írták, hogy még akkor kell, amikor forró); a négyből kettő egészben lejött, kettő meg darabokban. Kezdtem kissé ingerült lenni; próbaképpen betöltöttem a férjemnek egyet, mire azt mondta, jó, csak normál fakanálon süssem a tésztát, mert így túl sok benne a krém…
Hát mégiscsak igazuk volt a receptek íróinak.
Úgyhogy előszedtem a három főzőkanalamat, és minden lehetséges módon: alufólia nélkül, csak olajozva; alufóliázva, olajozva; alufóliázva, olajozva-lisztezve tekergettem rá a tésztacsíkokat.

Hogy melyik mitől jött le rendesen, és melyik miért nem, fogalmam sincs;nagyrészt azért sikerült épségben eltávolítani a főzőkanalakról a tésztát, általában az alufóliával együtt, és ezután csak ki kellett húzkodni belőle a fóliát. És amikor az iskolából hazatérő Bálint fiam megkérdezte, hogy miért sütöm a fakanalakat, kissé ingerülten csak annyit tudtam mondani, hogy azért, mert nyersen nem szeretem. 

Ez már megint a könnyebb része a dolognak: a rollnik betöltése, két végük reszelt sajtba mártása gyerekjáték.
És ekkor ugrott be, hogy ezt az egészet nem egyedül, hanem a gyerekekkel, szórakozásként kellett volna csinálni. Akkor még talán élveztük is volna.

Így csak egyszerűen finom volt.

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)