Elkövettem azt a hibát, hogy tegnap este nekiálltam olvasni Peter Mayle Bor, mámor, Provence című könyvét.
Mert egyrészt akármennyire is akartam, a 93. oldalnál tovább nem bírtam olvasni, mindig arra ébredtem, hogy már megint aludtam. Szóval, kénytelen voltam lerakni.
Ezért aztán ma az összes szabadidőmben azonnal a könyvbe mélyedtem, és morogtam, ha valamilyen oknál fogva (ebédfőzés, szendvicskészítés, egyéb profán háztartási teendők miatt) el kellett jönnöm Provance-ból, ahol képzeletben én is croissant-t ettem a kávém mellé, exkluzív borkóstolókon vettem részt, bolyongtam a ház körüli szőlőben, körülnéztem a többszáz éves házban, beszívtam a viaszpolitúr és a levendulakivonat finoman keveredő illatát.
Könnyű, szórakoztató olvasmány (nekem jobban tetszik, mint a film); ízelítőül kiragadtam egy-két részletet a 153-155. oldalakról:
“- Egy egyszerű étkezés – jegyezte meg Roussel, amikor mindnyájan asztalhoz ültek -, olyan, amilyet egy férfi jóízűen elfogyaszthat, miután átdolgozta a napot a földeken. – Az egyszerű étkezés caviar d’aubergine-nel, egy hideg padlizsánpürével kezdődött, valamint egy tál magasra halmozott töltött húsroláddal, amelyet Provence-ban valami okból kifolyólag fejetlen pacsirtának neveznek. Roussel körbejárta az asztalt, hasas üvegből nehéz, vörös Chateauneuföt töltve a poharakba, s a bor látványa Maxnek eszébe juttatta a másnapi találkozót a bordeaux-i férfival.
(…)
– Azt beszélik – szerepelt éppen Roussel, miközben felnyitott két újabb palackot –, hogy ha az ember ivás előtt megeszi öt nyers káposzta tetejét, akkor annyi bort ihat meg, amennyit csak a kedve tartja, anélkül, hogy rosszul lenne tőle. – Körbejárta az asztalt, és teletöltötte a poharakat. – A roston sült kecsketüdőnek állítólag ugyanilyen a hatása, bár én ezt személy szerint sosem próbáltam. De azt mondják, mind közül a legjobb a fecskecsőr, amit először szénné égetnek, majd finom porrá törnek. Ebből az őrleményből az ember egy-két csipetnyit beleszór az első pohár borba, s amit ez után iszik meg, semmiféle hatással nem lesz rá. Voilà.
(…)
Christie megborzongott, és egy hosszat kortyolt a borából. – Ezek a pasasok és a csőreik! Hát nem hallottak még az Alka-Seltzer pezsgőtablettáról?”
Nos, ne haragudjatok, most muszáj mennem. Tudjátok, annyi dolgom van…
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
