Saláta
Most olvastam, hogy 26-án volt a csernobili katasztrófa 24. évfordulója. Az az érdekes, hogy pont hétfőn kaptunk apósomtól egy zacskó fejes salátát, és nekem az jutott róla eszembe, hogy amikor a csernobili robbanás történt, a menzát ellepte a saláta.
Salátát salátával kínáltak.
Ha jól emlékszem, csak az esemény után néhány nappal, és akkor sem a magyar tévéből szereztünk tudomást a történtekről. Azt mondták – de már csak május elseje után, amikor hivatalosan is elismerték a katasztrófát – hogy ne igyunk tejet, ne együnk salátát, káposztát, friss gyümölcsöt, zöldséget. Ezek ára leesett, így olcsón kerülhetett a menzára.
Mai napig emlékszem, két felnőttel ültem egy asztalnál egyik május eleji ebédnél egy menüztető étteremben; egyikük azt mondta, ez az egész sugárzás-duma bagatell, és tömte magába a salátát. A másik lassan félretolta, a kistányért, és halkan jegyezte meg: ő inkább óvatos. Előbbi vagánynak tűnt, utóbbi félősnek. Hatodikos voltam.
Nem győzök hálát adni Istennek azért, hogy egészséges gyerekeim születtek.
A fejes salátát egyébként nem nagyon szeretem, és különösen utálom, amikor szezonjában szatyorszámra kapom. Mert mit lehet kezdeni öt fejjel? Oké, egyet-kettőt még csak-csak megeszünk, még ha nem is rajongunk érte, beleteszem más salátákba is, na de ötöt? És a legjobb, ha végre legyűrjük, vagy, mondjuk nagy lelkiismeretfurdalások közepette a kukába hajítom a rothadásnak indult maradékot, apósom beállít egy újabb adaggal.
– Köszönjük, de nem kell ám… – próbálok hárítani, mire ő:
– Dehogynem, vedd csak el! Annyi van, azt sem tudom, mit csináljak vele…
Hasonló bejegyzések:
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)