Továbbra is dolgozunk a Zalai River Cottage-projekten, bár a múlt heti időjárás kissé keresztülhúzta számításainkat. Első és legfontosabb feladatunk a kerítés rendbetétele, hogy leendő állataink felfedező kedvének határt szabhassunk.
Ezt itt reparálni kell.
A második, szintén nem elhanyagolható lépés egy emésztőgödör kiás(at)ása; megdöbbentő, de a falu egyes házainál még mindig nincs nemhogy csatorna, de gödör sem; az ilyen helyeken a házban levő vécét nem is nagyon használják, hanem az udvari budira járnak – nekünk is van, bár nem próbáltuk…
Hátha valaki már nem látott ilyet…
Hát ezt fogjuk elbontani, inkább a házban levő WC-t hozzuk működőképes állapotba – és ehhez kell az emésztő. Egyébként rendkívül korrektek voltak a rokonok, az éves bérleti díjból leszámítják, amit ezekre az értéknövelő beruházásokra fordítunk.
A kerítésoszlopokhoz megvan az anyag.
A rengeteg eső miatt szépen nő a fű, már nagyon kellenek azok a bárányok.
A repce is virágzik; ez a terület is hozzánk tartozik, de hogy ne heverjen parlagon, a tulajdonosok kiadták művelésre.
Virágba borultak a gyümölcsfák, a madarak folyamatosan koncerteznek.
Na, ez a szomszédé, de annyira tetszik… És mi van benne?
Méhkaptárok, és kocsik. Ilyenek. Fantasztikus, nem?
Ez itt a kamra-enteriőr. Régiségrajongóknak aranybánya.
A kamra bal oldali “berendezése”. A szekrény szép, de már a szú is kiköltözött belőle, nincs több, amit ehetne rajta.
A bácsi, aki itt lakott, méhészkedett. Ezzel a mérleggel mérte a mézet. Azok a fa keretek, amik láthatóak, a méhkaptárba valók – ilyenekbe gyűjtik a mézet a méhek.
A padláson ilyesmik vannak.
Őt pedig most fedeztem fel a ház elejénél.
Ez a kép a háztól a falu vége felé indulva készült. Itt fordul a busz, mivel ez egy zsákfalu.
Pontosabban át lehet jutni a szomszéd faluba, de csak ilyen úton.
Ha a falu végről visszafordulunk, remekül láthatjuk a “mi” házunkat. Az a fehér az. A háztól balra látható hatalmas fenyőfán a múltkor egy bagoly gubbasztott.
A házzal szemben, az út túloldalán egy kis patak folyik.
Ha minden jól megy, és az időjárás is nekünk kedvez, csütörtökön gőzerővel indulnak a munkák.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Hú micsoda kincsesbánya! A kamra és a padlás tartalma nagyon izgi. Azok a szekrények. És egy találóskérdés! A padláson szakajtók és vékák vannak. Nem ám csak szimpla kosarak. Na ki tudja melyik melyik lehet?! 🙂
Szú a szekrényben. Régen egy idős asztalos bácsi azt mondta: át kell törölni petróleummal. Hátha egyes részeket, ajtót, ilyesmit fel lehet használni a szekrényből.Óriási ez az egész vállalkozás, sok sikert hozzá!
Csodálatos ez a hely, nagyon tetszik… a kincsesbányák meg különösen!
nagyon jól néz ki minden. mennyi klassz kosár van ott!:D ha lehet egy javaslatom, akkor majd jövőre, vagyis ha a repcét betakarítják, ültessetek helyette lucernát. nálunk is az van, majdnem egy hektáron. a tavaszi/nyári/őszi hónapokban van friss ennivaló a nyulaknak/kecskéknek, télire pedig frankón le lehet kaszálni (virágzás előtt ill. virágzáskor) és szénaként kitart egészen tavaszig. nálunk bevált 🙂
Reméljük kedvez az időjárás! Jó munkát, sok sikert és erőt hozzá! Szuper helynek tűnik!
Na, tudnék itt válogatni a “kacatokból” én is 🙂 Szép ez a hely, küldök nektek napsütést, hogy tudjatok dolgozni 🙂
Köszi mindenkinek! Starfokker, köszi a jótanácsot, Mandy,hát remélem, megmarad ez a napsütés… Most nagyon kellene.
Jajjj, de irigyellek! Csodaszép minden! Nekem jó 2 évembe került, mire a kertemben nem a gyomok voltak többségben:) A lucerna valóban jó: takarmánynak is, másodsorban valami csodát tesz a földdel! Olyan szuper kertet lehet a helyen csinálni, hogy csak na! Sok sikert! Jaj, a “pottyantós”-ról jut eszembe: kislány koromban amikor a vidéki rokonoknál jártunk ott is ilyan volt. Hát én baromira féltem este kimenni elvégezni a dolgomat! Pedig a legkörnyezetbarátabb wc:)
Nekem az egyik mamámnál volt ilyen vécé, a hátsó udvarban, ahol az állatok is voltak. Én is nagyon féltem este…
Tényleg kicsek!!! De jó Nektek! :)) RÉgen nekem is volt egy szép kis házikóm, aminek az ablakait kiszedtem, és mai napig újítgatom fel.. abba kerülnek a festények. Olyan szépek tudnak lenni az ilyen patinás dolgok. A gyerekek oda fognak járni oviba, iskolába a faluba?? Vag yhogy oldjátok meg?
Nem, nem költözünk oda – 25 km tőlünk a falu, úgy járunk majd oda, amikor tudunk. Amúgy lesz egy ember, aki kiengedi, behajtja az állatokat. A falu nagyon kicsi, laknak benne vagy hatvanan, nincs iskola, csak a szomszéd faluban.
A kisszékelyi házunkat, mi is egy méhész családtól vásároltuk, a szóbeszéd szerint a bácsi fénykorában a plafon, a csaptelepek telis-tele voltak méhekkel, velük lakott. Az tény, hogy nyaranta még sok-sok év után is méhcsapatok vonulnak át az udvaron. Nekünk is keretek, mézpergető, kasok voltak a padláson.. és az is egy zsákfalu, csak Tolnában.
Tudtátok, hogy lovat és méhet együtt nem ajánlatos tartani? A lónak édeskés a szaga, és a méhek megtámadják.
Húúú, micsoda kincseket találtatok! Hihetetlen, hogy gyerekkoromban a nagyszülőknél Makón (kőházban) ugyanilyen dolgok voltak a kamrában, a padláson. Akkor nem érdekeltek, most meg egyenesen rajongok az ilyen régi, rusztikus dolgokért! 🙂 Pesten lakunk egy kis lakásban, de alig várom, hogy kiszabaduljunk, hogy létrehozhassam az én rusztikus álomkonyhámat és legyen egy kis konyhakertem… vagy egy nagyobbacska… ezt majd még kitalálom! Várom a fejleményeket a házról! Gratulálok hozzá! 🙂
Most akkor nem értem.. Akkor maradtok a városotokban? És ez a kis birtok csak birtok marad.. ugye? 🙂
Igen!:))