Hány a gyerek? (Antigasztro!)
Nem a gyermekek számára vonatkozó kérdés szerepel a címben, az első szó ige. Így is hülyén néz ki, meg ikesítve is (azaz hányik), meg maga az esemény is meglehetősen felkavaró. Pláne, ha Murphy törvényeinek megfelelően éjszaka következik be, lehetőleg négyszer-ötször, hasmenéssel tarkítva.
Az ilyen eseteknél azért érzi magát rosszul a szülő, mert míg a különböző fájdalmakra fájdalom-, lázra lázcsillapítót tud adni, sebet be tud kötözni, köhögésre megint csak elő tud keresni valami tutibiztos szert, a hányás-hasmenéssel szemben tehetetlen. Hiába ad gyógyszert, kúpot, mind visszaköszön, általában azon a testnyíláson át, amelyen keresztül megpróbálta utóda szervezetébe juttatni. Nincs más tennivaló, mint megadással várni a következő rohamot, s addig is hálásan alvásra fordítani a rendelkezésre álló perceket. Meg persze apró kortyokban itatni azt a gyereket, próba szerencse alapon. És amikor mégis visszajön, tartani a gyerek fejét hűvös tenyerünkkel, hogy felnőtt korában úgy emlékezzen vissza (mint én): amikor hánytam, az milyen jó is volt…
Ha szerencsénk van, puszta gyomorrontásról van szó. Ha kevésbé, akkor valami vírus, ami időnként végigrobog a gyerekközösségeken. De ha salmonella, vagy hasonló, az már több mint pech.
Első esetben többnyire egy napig tart a kellemetlenség, ahogy jött, el is múlik. A második húzósabb, 2-7 nap is lehet, lázzal, de emlékeim szerint a harmadik a legdurvább, ott kórház, ÁNTSZ, és csak akkor mehet közösségbe újra, ha két negatív székleteredménye van. A kitenyésztés 5 nap.
De maradjunk az otthon kezelhető betegségnél: ha nem tudjuk pótolni a folyadékot, a gyerek kiszáradhat – minél kisebb, annál nagyobb erre az esély. Ha csak fekszik elesetten, karikás szemekkel, és a szájából olyan szag tör elő, mintha megivott volna egy üveg körömlakklemosót – az aceton, igen -, akkor már elég komoly a helyzet. Amíg kicsik voltak a gyerekek, ilyenkor már szóltam az orvosnak, az orvos meg biztos ami biztos alapon kórházba küldött bennünket. Ott bent láttam, hogy azért nem volt még olyan nagy a vész, mint gondoltam, de akkoriban ha már egyszer bekerült a gyerek, alig akarták kiengedni. Ilyenkor mindig megfogadtam, legközelebb jobban kitartok otthon, de amikor hasonló helyzetben találtam magam, a bizonytalanság megint csak az orvost hívatta velem.
És jobb ez így.
Ma már az acetonszag sem rémiszt meg, ha a gyerek iszik, és érzésem szerint valamennyi benne is marad. Amíg otthon tudom kezelni a helyzetet, a következő intézkedéseket hozom (legutóbb az elmúlt éjszaka…): a gyereket az ágyunk mellé, egy szivacsra költöztetem egy lavór társaságában, bármikor megmoccan, már fenn vagyok. Ha eksön van, megteszem, amit tudok, nyugtatom, simogatom, tartom a fejét. És itatom – az egyetlen helyzet, amikor önként és dalolva adom neki a kólát. Nem tudom miért, lehet, hogy csak egyszerűen hit alapján, de működik: csillapítja a hányingert.
Sosem veszek ilyen cukros üdítőket, de ez esetben önként és dalolva szaladok a boltba. Éjszaka persze nem; akkor marad a tea, citrom nélkül, cukrosan; olvastam, hogy a borsmenta nyugtatja a gyomor nyálkahártyáját, kinek a gyereke megissza, az próbálkozzon vele. Állítólag a jégdarabka-szopogatás is hatásos lehet, kiegészítve apró kortyokban lenyelt vízzel. És persze írják a B6 vitamint, de hát pont az a baj, hogy a gyógyszerek nem maradnak bent… Kóros hasmenésnél Normaflort is itatok a kis beteggel. Ennivalóként első a ropi, meg a háztartási keksz, amúgy meg abban hiszek, hogy amit a gyerek kíván, azt kell neki adni. Így aztán néha előfordul, hogy olyasmit kap, amit az orvos nem nézne jó szemmel – de az esetek zömében beválik.
Hasonló bejegyzések:
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)