Nem a gyermekek számára vonatkozó kérdés szerepel a címben, az első szó ige. Így is hülyén néz ki, meg ikesítve is (azaz hányik), meg maga az esemény is meglehetősen felkavaró. Pláne, ha Murphy törvényeinek megfelelően éjszaka következik be, lehetőleg négyszer-ötször, hasmenéssel tarkítva.
Az ilyen eseteknél azért érzi magát rosszul a szülő, mert míg a különböző fájdalmakra fájdalom-, lázra lázcsillapítót tud adni, sebet be tud kötözni, köhögésre megint csak elő tud keresni valami tutibiztos szert, a hányás-hasmenéssel szemben tehetetlen. Hiába ad gyógyszert, kúpot, mind visszaköszön, általában azon a testnyíláson át, amelyen keresztül megpróbálta utóda szervezetébe juttatni. Nincs más tennivaló, mint megadással várni a következő rohamot, s addig is hálásan alvásra fordítani a rendelkezésre álló perceket. Meg persze apró kortyokban itatni azt a gyereket, próba szerencse alapon. És amikor mégis visszajön, tartani a gyerek fejét hűvös tenyerünkkel, hogy felnőtt korában úgy emlékezzen vissza (mint én): amikor hánytam, az milyen jó is volt…
Ha szerencsénk van, puszta gyomorrontásról van szó. Ha kevésbé, akkor valami vírus, ami időnként végigrobog a gyerekközösségeken. De ha salmonella, vagy hasonló, az már több mint pech.
Első esetben többnyire egy napig tart a kellemetlenség, ahogy jött, el is múlik. A második húzósabb, 2-7 nap is lehet, lázzal, de emlékeim szerint a harmadik a legdurvább, ott kórház, ÁNTSZ, és csak akkor mehet közösségbe újra, ha két negatív székleteredménye van. A kitenyésztés 5 nap.
De maradjunk az otthon kezelhető betegségnél: ha nem tudjuk pótolni a folyadékot, a gyerek kiszáradhat – minél kisebb, annál nagyobb erre az esély. Ha csak fekszik elesetten, karikás szemekkel, és a szájából olyan szag tör elő, mintha megivott volna egy üveg körömlakklemosót – az aceton, igen -, akkor már elég komoly a helyzet. Amíg kicsik voltak a gyerekek, ilyenkor már szóltam az orvosnak, az orvos meg biztos ami biztos alapon kórházba küldött bennünket. Ott bent láttam, hogy azért nem volt még olyan nagy a vész, mint gondoltam, de akkoriban ha már egyszer bekerült a gyerek, alig akarták kiengedni. Ilyenkor mindig megfogadtam, legközelebb jobban kitartok otthon, de amikor hasonló helyzetben találtam magam, a bizonytalanság megint csak az orvost hívatta velem.
És jobb ez így.
Ma már az acetonszag sem rémiszt meg, ha a gyerek iszik, és érzésem szerint valamennyi benne is marad. Amíg otthon tudom kezelni a helyzetet, a következő intézkedéseket hozom (legutóbb az elmúlt éjszaka…): a gyereket az ágyunk mellé, egy szivacsra költöztetem egy lavór társaságában, bármikor megmoccan, már fenn vagyok. Ha eksön van, megteszem, amit tudok, nyugtatom, simogatom, tartom a fejét. És itatom – az egyetlen helyzet, amikor önként és dalolva adom neki a kólát. Nem tudom miért, lehet, hogy csak egyszerűen hit alapján, de működik: csillapítja a hányingert.
Sosem veszek ilyen cukros üdítőket, de ez esetben önként és dalolva szaladok a boltba. Éjszaka persze nem; akkor marad a tea, citrom nélkül, cukrosan; olvastam, hogy a borsmenta nyugtatja a gyomor nyálkahártyáját, kinek a gyereke megissza, az próbálkozzon vele. Állítólag a jégdarabka-szopogatás is hatásos lehet, kiegészítve apró kortyokban lenyelt vízzel. És persze írják a B6 vitamint, de hát pont az a baj, hogy a gyógyszerek nem maradnak bent… Kóros hasmenésnél Normaflort is itatok a kis beteggel. Ennivalóként első a ropi, meg a háztartási keksz, amúgy meg abban hiszek, hogy amit a gyerek kíván, azt kell neki adni. Így aztán néha előfordul, hogy olyasmit kap, amit az orvos nem nézne jó szemmel – de az esetek zömében beválik.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
A kólát még orvosok is ajánlják. Én picike jégkockákat szoktam a kólából csinálni, és azt szopogatva múlik a hányinger, és még valami folyadék is lemegy 🙂
Nagyon sajnálom, mi már túl vagyunk rajta! Kettesével kapták el a (gaz)fickók, és mindig éjjel kezdődött!Kóla az ilyenkor nálunk is meg van véve! Tipp nálunk jól bevált még a citromfű tea, natúr, megitták!
Sajnálom, hogy ilyen kalandokban volt részetek, remélhetőleg minnél kevesebbszer eztán.Nálunk ami bevált (állítólag engem is így kezeltek, orvosi utasításra, anno). Kóla/pepsi, kinyitva, bubi egy része kirázva, kezdet 1 kk, aztán óránként eggyel növelve, volt, hogy csak ez ez maradt meg Manóban is, más semmi.Víz helyett ami nálunk még bevállt sk tea, bodza, kamilla, hársfavirág, á la natúran.
Remélem, hamar túljuttok ezeken a kellemetlenségeken. Mi tavaly sajnos nem úsztuk meg kólával, citromfűvel, dehidrálókkal, minden jött Bandusból kifelé, végül bekerültünk a Bethesdába, és milyen jó, hogy így alakult, mert elég súlyos rota-fertőzése volt, és csak infúziókkal sikerült kikupálni… Viszont szépen rendbejött, de azért nem kívánom nektek az ilyesfajta gyógyulást.
Köszönöm az együttérzést, amilyen rosszul volt a gyermek éjszaka, olyan virgonc most már… Úgyhogy vélhetően gyomorrontás, vagy valami expressz lefolyású vírus lehetett. Vagy a kóla tett csodát…:)))Csillagos, nálunk is volt már ilyen, amikor nem lehetett kikerülni a kórházat – szerencsére ez most nem olyan.
Pont azt akartam írni, hogy jobbulást a kis betegnek!
Köszi, szerencsére tényleg jól van. De még holnap lóghat.
Maimoni! Kopogd le, és maradjon tényleg szép emlékezet! Leírom, mit írt Anyák napjára anno 10 éves korában az én gyermekem. Az a büdös kölök! De tényleg nagyon sokszor előveszem, ha valami konfliktus van, és megnyugszom, íme:”Az én anyukámÉn azért szeretem az anyukámat, mert szinte mindent megtesz értem. Pl.: ha, beteg vagyok az ágyam mellett ül és bátorít, hogy: hamar meggyógyulok, aztán gyöngéd szeretettel beadja a gyógyszert. Ugyan nem csak ezért szeretem olyan nagyon, de főként ilyenekért. Minden ünnepkor gondol rám és mint Jézuska vagy húsvéti nyuszi ajándékot hoz és boldogan nézi mint játszom vele. Mindig szorgos főz, mos, takarít és tereget. Amikor rossz álomra ébredek mindig megnyugszom, mert érzem, hogy egy meleg kéz fogja a kezem, s addig el sem megy míg újból elalszom.”Szerinted szentimentális dolog a fehérneműs fiókból előhúzni és néha elolvasni?Ezek után jó pihenést a fárasztó éjszakához!
Huh de sokan vagyunk itt egyszerre!
Mariann, én is elővenném…:))
Ja főleg ha arra gondolok, hogy minden gyerek felolvasta a sajátját a nagy plénum előtt és a fiúké általában úgy kezdődött, hogy az én anyukám 35 éves, szőke haja van …….. :))
Én a totálisan empatikus anyák közé tartozom: kivétel nélkül, minden ilyen gyomorinfluenzás attaknál kidőlök én is. De előtte négy éjszaka húzom az ágyneműket, tartom a fejeket, itatom a vizet, négy nap itatom a kólát és etetem a ropit. Ők mind hamar virgoncak, én meg az esetek 99%-ban valami bivalyerős szurival végzem a hátsómon…. (Az orvos meg röhög: a kartonom már szinte megtelt, de csak gyomorinfluenzával…). Szóval, sikerült egy számomra igen megrázó témát választanod… :-)Csak így tovább!Mariann gyermekének levele bűbáj! Lehet, hogy nem is a fiókba való, hanem a falra (az esetleg most kamaszodó és nehezebben elviselhető gyermek is szembetalálkozhat vele néha, neki is jót tehetne…:-))Puszi,Szilvi
Ja!A csak így továbbot nem arra értettem, hogy további kellemes hányós éjszakákat kívánok, hanem az írásokra!!!B.-F. Sz.
Szilvi, te nagyon szolidáris vagy…:)))