Zalai River Cottage, avagy a városi népek falura mennek

Eddig bírtam magamban tartani, kész, elmondok mindent.

Jó ideje már a sógoromékkal beszélgettünk arról, milyen klassz lenne magunknak megtermelni az élelmiszer-alapanyagokat, nem is a pénz, inkább a minőség miatt. A saját tyúkjáról tudja az ember, mit evett, tényleg boldog volt-e, vagy csak ráfogják. Addig-addig beszélgettünk, míg a két testvér – a férjem és az ifjabbik sógorom – neki nem indultak, hogy itt környékben valami jó kis helyet keressenek közös álmunk megvalósításához.

Eljutottak egy kedves rokonhoz, aki amúgy gazdálkodásból tartja fenn  magát, és kiderült: a feleségének van egy örökölt falusi háza, üresen áll, és csak romlik az állaga. Egy hete bejártuk a terepet, ma pedig megállapodtunk.

Először egy évre bérbe vesszük a házat százezer forintért, amelyből ötvenet kifizetünk, a másik ötvenből pedig értéknövelő beruházást végzünk. Amennyiben kiderül, hogy megy nekünk ez a műfaj, örömünket leljük benne, ráadásul a számításaink is bejönnek, megvehetjük az ingatlant négymillió forintért.

A jövő héten indul a kerítésreparáló, villanypásztor-telepítő program, majd installáljuk az állatokat: birkákat, kecskéket, tyúkokat, kacsákat, libákat. Első körben.

Párhuzamosan indul a veteményezés is, bár van, amiről már lecsúszunk, de az a tervünk, hogy megtermeljük magunknak a krumplit, répát, hagymát, almát, paradicsomot, paprikát, uborkát, kísérletezünk a dinnyével, ültetünk epret és málnabokrot is. Aztán majd meglátjuk.

Így néz ki a birtok az utcáról. Kerüljetek beljebb!
 

A ház nincs túl rossz állapotban, tulajdonképpen lakható, de még tele van régi, szúette bútorokkal, és a szag alapján az egerek sem maradtak távol.Nem kell rá sokat költeni, hogy akár lakható is legyen.

Ez az udvar végében található istálló. Jó nagy.
 
Az istállótól a ház felé fordulva ezt látjuk. A ház folytatásában nyári konyhát, kamrát találunk, és egy kocsibeállót. Na meg a kutat.
 
Az istálló mellett egy kis hulladék. De jól néz ki, nem?
 
Az istálló mögötti hátsó udvar, itt lesznek majd a birkák, miután a területet körbekerítjük. Itt látható a bejárást végző csapat.
 
Ahonnan az előbb előrenéztem, onnan visszafordultam. Keresztben a fehér falú épület az istálló hátulja. Mögötte földpince, kiválóan alkalmas a termények tárolására.
 
Apósom kíváncsiskodik, a szomszéd méhkaptár-tárolóját deríti fel.
 
Zöld, zöld, zöld mindenütt.
 Ez pedig a kedvenc képem, csak úgy.
 
A teljességhez hozzá tartozik, hogy a mindennapi munkát – állatok kiengedése, beterelése, etetése – nem mi fogjuk végezni, már találtunk embert, aki megteszi. Tőlünk ugyan csak 25 km-re van a falu, de az a reális, hogy hetente járunk majd oda.
Izgulok, de nagy kedvet érzek hozzá.

 

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Tovább a blogra »