Na de mi lett a báránnyal?

Ezt kérdezték tőlem többen is, mivel úgy tűnhet, hallgatásba burkolóztam szegény jószág sorsát illetően.
Nos, a combokat és a gerincet bepácoltuk. Ehhez jó sok gerezd zúzott fokhagymát, egy evőkanál mézet, vágott rozmaringot, sót, borsot, balzsamecetet, mustárt és olajat, reszelt citromhéjat kevertünk össze, és ezt kentük a húsra. Pár órás pihentetés után először fólia alatt 140 fokon három órát, majd fólia nélkül 200 fokon, amíg jó piros nem lett, sütögettük az állatot.
Hát, hazudnék, ha azt mondanám, hogy átütő siker volt. A bordákról nagyon jó volt leszopogatni azt a kevéske húst, és ahol a karaj növekedett, ott is finom falatokra bukkantunk. Érdekes módon a comb édeskés íze többeket zavart, nem szoktunk hozzá a bárányhúshoz, a tejeshez meg aztán főleg nem. Ebből is látszik, mennyire nem mindegy, mit eszik egy állat, hiszen érződik a húsán annak az íze. De nem adjuk fel a próbálkozást, mert ha minden igaz, hamarosan saját bárányaink is lesznek – de erről majd később.
A májról már írtam, a többi belsőségért meg nem jelentkezett senki…
A maradék részekből nagyon finom leves lett! Húsleves, természetesen. A leveshúsból pedig a mai ebédünk – és ez valami fantasztikus finomság.
Tényleg, most őszintén, nálatok mi szokott történni a leveshússal? Nálunk az van, hogy amíg friss, még csak-csak csipegetik, de aztán egyszer csak bentfelejtődik a hűtőben, és mire kiveszem… Nem gasztrobloggerhez méltó helyzet, de ez van: megy a kukába. A sógornőm kérdezte tegnap: miért nem csinálsz a leveshúsból pástétomot?
Tényleg, miért nem szoktam?
Pedig mennyivel jobb mondjuk reggelire, vacsorára kenyérre kenve, mint a bolti felvágottak, májasok! Miért nem jutott ez nekem eddig eszembe?
Nagyon egyszerű: a csontról leszedett húst a levesben főtt hagymával együtt az aprítógépbe teszem, még egy fél nyers hagymát, két gerezd fokhagymát, két evőkanál mustárt, sót, borsot, tetszés szerinti zöldfűszereket, két-három evőkanál tejfölt adok hozzá, és pépesítem.
Nagyon finom.
Na de lehet ezt még fokozni, ha megsütjük pitének, vagy mondjuk úgy, ha tetszik: quiche(kis)-nek.

A tészta:
30 dkg liszt
15 deka hideg vaj
1 tk só
reszelt szerecsendió
kb. 1 dl hideg víz

A lisztet elmorzsoljuk a vajjal, hozzáadjuk a többi belevalót is, a vízzel óvatosan, mert hozzáadni lehet még, elvenni belőle viszont nem. Szóval, jól gyúrható tésztát kell kapnunk. Tegyük hűtőbe kicsit.
A töltelékhez egyszer van a már kész pástétomunk, kell még:
3 egész tojás
1,5 dl tejszín
10 dkg feta sajt
újhagyma, medvehagyma, zöldfűszerek tetszés szerint
só, bors

A tojásokat elkeverjük a tejszínnel, belemorzsoljuk a sajtot, beletesszük az apróra vágott hagymákat, zöldfűszereket, majd a végén a kész pástétommal jól elkeverjük.
A tésztát kinyújtjuk, ha van quiche-formánk, akkor abba tesszük, ha nincs, egy kerek tortaformába úgy, hogy legyen kb. három centis pereme. Villával megszurkáljuk, és 15 percig elősütjük 200 fokos sütőben.
Ezután beleöntjük masszát, és visszatesszük a sütőbe még nagyjából 25 percre.

Óriási, fantasztikus, nagyon jó.
Hülye fogyókúra…

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)