Köszönöm a kedves jókívánságokat!
Tavaly ugyan már kifejtettem véleményemet a húsvét vallási tartalmával kapcsolatban, és fogadkoztam magamnak, hogy most nem fogom, de ez a bárány-projekt elindította a hangyát. Egészen pontosan az, hogy két olyan komment is jött, amelyik sajnálkozott szegény kis jószág miatt. Hozzáteszem: megértem.
Izrael fiainak Isten parancsára kellett megölnie egy olyan bárányt, amelyik néhány napot a családdal töltött; a gyerekek játszottak vele, megszerették, aztán pár nap múlva le KELLETT vágni. És ennek a báránynak az ajtófélre kent vére volt a garancia az egész család életére. Ezt olvashatjuk a Bibliában, Mózes II. könyvében:
12:1 Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván:
Elgondolkodtam azon, mire volt jó ez a rendelkezés, hogy a bárány a családdal lakjon – hiszen lehetett volna kint a mezőn is, be lehetett volna hozni a levágás napján is… De nem. Megismerték, megszerették. Párhuzamos a történettel Jézus megfeszítése – akiről a környezete tudta, mi vár rá, ennek ellenére, amikor azt látták, hogy a testvérük, barátjuk, fiuk ott függ a kereszten, és meg fog halni – talán bele tudunk gondolni, kegyetlen lehetett. Mégis, az ő vére kellett ahhoz, hogy a bűn súlya alatt senyvedő emberiség új lehetőséget kapjon, tiszta lappal indulhasson az, aki átadja az életét az egyetlennek, aki a bűnt és a halált is legyőzte.
A húsvét lényege tehát ez az egyetlen tökéletes, hibátlan bárány, aki nemcsak meghalt, de fel is támadt, ma is él.
Mindenkinek kellemes napokat, jó pihenést kívánok!
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)