A bárány-projekt
Nemrég szólt egy ismerősöm, kell-e bárány. Kell hát, mondtam, mennyiért? Hát, kábé egy tízes, felelte. Tejes, persze.
Nos, tegnap megérkezett szegényke, szépen megpucolva, belsőségek visszapakolva, egészben. Hat kilót nyomott, ez került tízezer forintba. Azt hiszem, nem vettük drágán. Éva barátnőmet hívtam segítségül a bontáshoz, míg ő dolgozott, és lelkiismeretesen dokumentáltam.
Az alábbiakban tehát nyugalom megzavarására alkalmas képek következnek.
Így nézett ki szegényke a bontás előtt.
A képen jól látható, amint Éva szakszerűen tartva jobbjában kedvenc kését, a legyezőcsontot próbálja kitapogatni. Sikerült neki, egyébként.
Miután az elejével végzett, Éva a hátsó lábakat is kikanyarította, combostól, naná.
A gerincet egy fejszével vágtuk ketté keresztben, mivel bárdunk nincs, a csontot pedig a kés nem vitte el. Ez lett a végeredmény: a bordák, combok, a tálban a belsőségek: szív, lép, vese, a máj máshol ázik, plusz külön tálban, szintén nem látszik, a levesnek való: nyak és farok.
Hát mit mondjak, nem leszünk zavarban a hús eltüntetésével, mert az nincs rajta túl sok. A májból ma már ebéd készült. Sajnálom, hogy lemaradt a képről, de meglepően nagy mája van egy ilyen kis báránynak.
Viszont a lép és a vese a hűtőben, külön csomagban várja, hogy levigyem a kukába. Mert azt aztán nálunk senki meg nem eszi. Ha kell valakinek, ugorjon ide érte, viheti.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
