Rózsaborsos csoda

Napok óta kínlódom, úgy érzem, utolért a tavaszi fáradtság; legtöbbször még főzni sincs kedvem. Ma végre összehoztam egy sütit, de már sötétedett, mire le tudtam fényképezni, úgyhogy szegény fotó olyan, amilyen. De ez a süti… Ha nem fogyókúráznék, hármat-négyet biztos, hogy bevágtam volna belőle.

Amióta a soproni Harrer Chocolat-ban kóstoltam a rózsaborsos étcsokit, nem bírok napirendre térni felette. Ki kell próbálnia mindenkinek, aki mondjuk nem riad vissza a chilis csoki gondolatától, vagy legalábbis szereti a különleges ízeket. Most van a Lidl-ben egy akció, amelynek keretében kedvezményesen árulják az Ambanja névre hallgató 72 %-os rózsaborsos étcsokit (mit rosa pfeffer), komolyan mondom, óriási.
Gondoltam, készítek valami szuperet, valami nagyon kreatívat, hogy végre kimozdítsam magam ebből a punnyadtságból, mielőtt leghűségesebb olvasóim is elpártolnának tőlem a nagy nihil láttán.
És egyszer csak beugrott: alulra leveles tészta, rá gesztenyemassza teszínhabbal lazítva, a tetejére pedig ganache (ganas: étcsoki azonos súlyú tejszínnel összeolvasztva), amelybe rózsabors-szemeket potyogtatok.
Na, milyen?
Nehéz az embernek elfogulatlanul nyilatkoznia akkor, amikor csak nézheti, de nem ehet belőle. Pontosabban, az a harapás, amely az alábbi képen látható, az enyém. A fotó kedvéért feláldoztam magam, és azt a falatot olyan sokáig élveztem, ameddig csak lehet.

Tehát, a süti hozzávalói:
2 csomag tekercses leveles tészta
2 csomag gesztenyemassza
4 dl tejszín
1 csomag zselatin fix
porcukor ízlés szerint
a ganache-hoz:
15 dkg étcsoki
1,5 dl tejszín

a tetejére rózsabors

Először elkészítem a ganache-t: egy vastag falú (én a tejforralót használom erre a célra) lábasba beletördelem az étcsokit, ráöntöm a tejszínt, majd melegíteni kezdem, közben folyamatosan kevergetem – egészen addig, amíg a csoki tökéletesen fel nem olvad, és egynemű, selymes fényű masszát nem kapok. Hűlni hagyom, sőt, hűtőbe is teszem, hadd dermedjen.
A sütőt előmelegítem 210 fokra. A leveles tésztából egy méretes bögre segítségével szép nagy köröket szaggatok. Nekem tésztánként 6, tehát összesen 12 darab jött ki a “szűz” tésztából, aztán az összegyúrtból és újra nyújtottból még 12. Érdemes külön sütni őket, ugyanis az a leveles tészta, amit újra nyújtunk, már egészen másképp viselkedik, kicsit több idő is kell neki ahhoz, hogy megsüljön, ráadásul nem tartja meg a méretét, hanem kicsit összébb húzódik. A süti élvezeti értékén ez nem ront.
Tíz perc alatt megsül az elsőre szaggatott, pár perccel több kell a maradékokból összegyúrt tésztának. A tepsin hagyom hűlni, ha nagyon felpuffadtak, egy talpaspohár aljával lelapítom a köröket.
A kiolvadt gesztenyemasszát lereszelem. Habbá verem a tejszínt a Zselatin fixszel, kevés porcukrot adok hozzá a végén, és összekeverem a gesztenyemasszával.
És most jön az összeállítás: minden kör-tésztalapra teszek a gesztenyés masszából, egy késsel szépen, egyenletesen elkenem, majd ugyanígy a ganache-ból is simítok rá. A csokikrémbe rózsaborsot szórok, de csak annak, aki nem tiltakozik ellene.
Nem erőszak a disznótor.

Jut eszembe, ma leszállították az egy hete beígért bárányt. Holnap jövök a bontásról készült képekkel…

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)