Mámeginmiteszel?

Tegnap ismét a káptalantóti piacon jártam, ami ezúttal már nyitva is volt (nem vagyok megszállottja a helynek, de egy cikket kellett róla írnom, hát ezért jártam arra mostanában többször). Azt kell mondanom, ahányszor ott vagyok, mindig más-más benyomások érnek. Első alkalommal, amikor csak úgy végigrohantam, mert három perccel később szinte leszakadt az ég, elbűvölt. Másodszorra meglepett, tyű, milyen drága. Harmadszorra elhűltem, hogy azért ez túlzás: fél liter bodzaszörpért nem adok 900 forintot. Úgy éreztem, helyettem immár inkább a német vásárlókat várják. Nem is mentem jódarabig.
Most viszont muszáj volt, és erre tessék: megint tetszett!

Ott volt például Viktória, aki kecskesajtokat árult. De milyeneket! Rozmaringosat, zsályásat, medvehagymásat, paprikás-fokhagymásat, sokfűszereset, meg még fetát is. Kóstoltunk, közben jött egy másik vásárló, tönkölykenyérrel a hóna alatt, a kenyeres küldte ide, mondta, majd tört egy falatot a vekniből, és egy kis darabka zsályás kecskesajtot tett a tetejére. Vitt is belőle két darabot.

Aztán ott volt a mézes. Úgy képzeljétek el, nem bírtam megszámolni, hányféle mézet árult, de többek között gyümölcs-, repce-, akác-, mézontófű-, gesztenye-, selyemkóró-, napraforgó-, hársvirág-, aranyvessző-, medvehagyma-, hajdina- és harmatmézet. Ez utóbbi az egyetlen, amelyet nem virágnektárból készítenek a méhek, hanem a fák – többnyire tölgy, fűz, hárs, gesztenye – levelén keletkezett mézharmatot gyűjtik össze.
A “csírás fiú” kérdésemre (mire is jók ezek?) komoly előadást tartott, kérdem, mióta foglalkozol a témával? Mire ő: hétéves korom óta. Szóval, nála hatalmas befőttes üvegekben ötnapos csírák voltak, különböző fajtákból (búza, rukkola, retek, stb.), továbbá medvehagyma, csicsóka, illetve a saját gyártású gyógynövénykivonatai.
Hogy nem vettem Meee szappant, arról pusztán pénzügyi korlátaim tehettek: vegyszermentes szicíliai extraszűz olívaolajból készítik, ehhez jöhet még kecsketej, illóolaj, levendulavirág vagy alga. Egy darab nagyjából ezer forintra jön ki, egyszer, egyszer majd kipróbálom.
Aztán ott voltak Kalláék, akiknél azért álltam meg, mert megütötte a fülemet, hogy a fiatal házaspár mindkét tagja erős akcentussal beszéli a magyart. Svájcból költöztek át, mondják, a férj szülei magyarok, őket segítik a gazdaságban, Hobbinak indult, megélhetési forrás lett belőle: hat-, négy- és kéthónapos érlelésű tehénsajtot árulnak, érdemes volt megállni náluk.
A két kedvencem Manka és Laci betyár. Olyan kedvesség sugárzik belőlük, hogy bármit árulhatnának, vennék belőle. De nem bármit árulnak: füge-, áfonya-, otelló- és csipkelekvárt, valamennyi cukor nélkül, mézzel készül. Specialitásuk a betyárkenyér, amelybe szalonnát sütnek, és a tökmaglisztes süti: a serpenyőben megpirított tökmagot porrá őrölik, ebből lesz a liszt. Jön hozzá aprított sütőtökpüré, kevés cukor, zsiradék – és kész.

A piac után újra benéztünk a Kecske-farmra, ahol a gyerekek láttak mangalica malacokat, megsimogatták a kiskecskéket és Táltost, a magyar agarat, felülhettek Pali szamár hátára, és láttak élőben pulykakakast. Nem mellékesen vettem egy kis mangalica kolbászt.
Szóval, ezen élményeim kézzelfogható manifesztációja a mai salátám. Tartalma:
medvehagyma
csicsóka
ötnapos (pardon, már hat) csírák
medvehagymás kecskesajt
balzsamecet
tökmagolaj

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)