Bár általában Apa viszi a gyerekeket reggel iskolába, oviba, vannak kivételek – mert mondjuk késő éjjel ért haza Pestről, vagy korán reggel el kellett mennie itthonról. És persze ilyenkor a szokásos reggeli feladataimat úgy kell időzítenem, hogy lehetőleg háromnegyed nyolcig, vagy mondjuk 7.50-ig odaérjünk a suliba. Ezek a reggelek jobban megviselnek a szokásosnál, és ilyenkor különösen utálom, amikor hajnalban beszorulok két gyerek közé az ágyunkban – ám azzal vigasztalom magam, hogy ez majd pár év múlva úgyis elmúlik, akkor meg hiányozni fog. Biztos…
Nem lesz jobb kedvem, ha a kényelmetlen testhelyzet miatt kissé sántítva ugyan, de kiérve a konyhába, ott kiderül, hogy elfogyott a kávé.
Tovább rontja a helyzetet, ha eszembe jut, hogy tegnap elfelejtettem zsemlét venni, úgyhogy tíz percem van arra, hogy valami reggelit produkáljak, olyasmit, amit aztán tízóraira is elcsomagolhatok. Amerikai palacsinta.
Bosszúsan veszem észre, hogy a reggeli olyan finom, hogy mindet megeszik, két darabot mentek meg a legkisebb iskolásnak elcsomagolásra, a többinek pénzt kell adnom, vegyenek valamit az iskola büféjében.
Hirtelen robbanok, amikor fél nyolckor látom meg, hogy az óvodás gyermek még mindig pizsamában van.
Ugyanekkor a legkisebb iskolás bejelenti, hogy kell egy kistükör. Mára.
Kerestetni kezdem a nagyobb lánnyal, aki állítja hogy a legutóbbi rendrakáskor találkozott vele, de nem emlékszik, hova tette, viszont neki meg épp egy perce elszakadt a kontaktlencséje. Vegyél szemüveget – mondom neki, de azt nem akar.
Tükör nincs, ellenben háromnegyed nyolc van, a kicsi bugyiban és pólóban szaladgál, feltétlenül vécére kell mennie, mielőtt felöltözik – közli.
A nagyobbik fiú érdeklődik, kimostam-e a mezét, mert az ma kell, jókor kérdezed, mondom, ezt megint a szennyesből kell kivenned… De büdös, mondja, mit csináljak, felelem, ha tegnap rákérdezel, mára megszáradt volna.
Ötven van, a kicsire adom a farmerdzsekit, a többiek indulnak lefelé, nincs meg a kulcsom, mondja a legnagyobb, nem érdekel, visítanám – de visszatömködöm magamba, inkább nem szólok, húzzunk, ötvenhárom, ötvenhatkor parkolok az iskolánál.
Anya, anya, otthon maradt a tornacuccom, harmadik óra lesz, nem hoznád be? Nem tudom, de inkább nem, tanuld meg, hogy odafigyelsz a dolgaidra.
Huhhh…
Az oviból szerencsére nem lehet elkésni.
És mit csinálok ilyenkor, ha hazaérek?
Először is hazafelé veszek kávét. Természetesen főzök egyet, majd titokban Jessica Fletcher kalandjait nézem a Viasat 3-on, már megy vagy öt éve a sorozat, ha a végére érnek, mindig újrakezdik; minden részben kinyomoz egy bűnügyet, amolyan Miss Marple, csak fiatalabb. Kikapcsol, olyannyira, hogy fel is támad bennem a lelkiismeretfurdalás, milyen egy anya vagyok én…
Aztán akkor sütök egy ilyet:
Töpörtyűkrémes.
Végülis, aki ilyesmit alkot, az jó anya, gondos háziaszony, kiváló szakácsnő lehet, nem…?
A receptre (legutóbb) Virágnál bukkantam. (Az eredetije Maxnál látható, de nála még nem volt töpörtyűs.)
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Hős vagy 🙂
Szia Móni!A helyzet naggggyon ismerős, csak nálunk két sulis, két ovis van…. Az őrület, az utolsó percekben, az nálunk is játszódhatna!Viszont én ritkán sütök ilyet, bár már megtettem, és isteni ez a cucc (csak a gyerekeim nincsenek tőle elájulva). De egy apró megjegyzés: én “sedith”-nél találtam ezta receptet! Hát hányan találták ki ugyanazt?
Mandy:)))Szitya, Virágnál van egy link Margit2-re, és gondolom, ez is szanaszét terjedt, úgyhogy már ki tudja kideríteni, honnan indult…?Ezt most sütöttem először. Essszméletlen, a felét meg tudtam volna enni, de én csak épphogy csíptem belőle egy falatot (fogyókúra…) – és igen, a gyerekek közül egy ette igazán lelkesen…
Naná,hogy megérdemled,csodaszépet sütöttél!:-))
Tetszik a reggeli helyzetjelentés :DSzép lett a napraforgód :DEz nagyon finom ám és látványos is, nálunk is elkapkodták, még Manót sem kellett biztatni 🙂
hihi :-)anyám is nagy jessica fletcher rajongó, ő is akárhányszor meg tudja nézni 🙂
Szerintem Max-től indult (napraforgó kenyér), ennek alapján: http://gourmandine.ro/aluaturi-sarate/paine-floarea-soarelui/
Andi, köszönöm:)))Garffyka, azért szeretem így leírni, mert akkor már könnyű nevetni az egészen. Olyan komikus. De bezzeg amikor benne van az ember……grrrrrrrrrrrLilla, és akkor a Halálbiztos diagnózist be sem vallottam:)))))))Rózseszín pöttyök, köszi! Épp a múltkor mondta Max, hogy sokmindent hoz egy román fórumról, azt mondja, elképesztő kreatívak és ötletesek.
Jé, én azt hittem ez édes. Mondjuk diótöltelékes…A reggelért nem irígyellek. A kérdésre a válasz: De igen.(Hú, de ismerősek ezek a “mára kell vinni”-k, és én milyen dühös vagyok olyankor.)
Akár lehetne édes is; eszembe is jutott, hogy legközelebb úgy készítem el. Ettől a reggel benyögött “mára kell” szövegtől kész vagyok. Az a legjobb, ha negyed nyolckor az derül ki, hogy ünneplőbe kell menni. Na az szuper.
Azannya! Ász vagy!A reggelek meg. Huhhh. Totál együtt érzek veled.
Örülök hogy a rossz anya jó anya effektus másnál is téma!És biztos kinevetsz de én ezt egy gyerekkel is végigcsinálom és néha tényleg ki vagyok puttyadva hogy mi van azzal akinek 4 van?Pl hogy csinálta édesanyám velünk hiszen mi 4en vagyunk lányok …és évente születtünk..szóval:mindenképpen egy hős vagy!
Bocsánat,de nagyon jót rötyörésztem!!!!:))))Annyira előjött minden emlékem,mintha most lett volna…És mennyire utáltam az elfelejtett szennyest,és hányszor bevittem utánuk az otthonfelejtett cuccot.!lehet,,hogy nem lett volna szabad-egyesek szerint nem-de én képtelen voltam másképpen.Mindig úgy éreztem,ha valami hiányzott,hogy én vagyok a hibás.Na,jó,nem mindig,mert ha aznap reggel mondta valamelyik,hogy aznapra kell az a nyamvadt 2oldalas tükör,akkor….huhhh!Hát,lányok,majd ennek is vége lesz,illetve vége sosem,csak más variáció jön: anya!vigyél be a városba!….Stb.:)))))A sütés: nyálcsorgató.:)
Ejha! Nem semmi reggel!Mrs. Fletcherért én is odavagyok. Csak már minden részt láttam. :o)Nálunk gördülékenyebbek a reggelek, mert olyan álmosak, hogy feleselés nélkül teszik amit mondok. :o) Igaz, hogy baromi lassan sétálnak a suli/ovi felé, amióta melegszik az idő…
Mammka, rötyörészni lehet, én is azért írom:)))
Altair, és csak egyszer láttad?:)
Ezeket az írásaidat annyira szeretem! Nálunk is apa viszi a fiúkat, csak csütörtökön nem, olyankor a 15 hónapost is össze kell készítenem, indulni időben..Mondjuk így van ez 3 hetes kora óta.
Nem akarok túlzásokba esni, de van olyan rész, amit már háromszor is. ;o)De nem baj, ugyanolyan lelkesedéssel nézem harmadjára is. :oD
Karina, az strapás lehet – főleg, ha esetleg nem is vidéken, hanem BP-n laktok…Altair, nekem van olyan rész, amit már láttam háromszor – valahogy még mindig bírom.:)
Szerintem is jó anya vagy 😀 Nagyon aranyos ahogy leírtad a helyzetet :)))
:))
…azt hittem visszavitted a tornazsákot:))) azért a süti is jó:))